Most, hogy elforrtak a borok, lefejtettük a hordós tételeket. Végre van mennyiség, így idén tudunk palackozni is. A forrás utáni kóstolás tapasztalatait jövőre tudjuk felhasználni, így gyorsan rögzítem őket, még mielőtt elfelejteném, hogy jövőre mit kell pont így vagy másként csinálnunk.
Elsőként az általános tapasztalatok:
A vadfeketét (csóka) szerintem nem azért hívják kádkongatónak, mert nem jól kötődik (és nem érzékeny a metszésmódra sem, rövid csapon is megfelelően mennyiséget terem). A kád azért kong az ürességtől, mert a fajta száraz időben pillanatok alatt elveszíti a levét. Könnyű, üres fürtöket szüreteltünk. Az érés korai szakaszában a gyümölcsös íz egysíkúbb, de lényegesen jobban érzékelhető, mint a túlérésben: olyankor mindenféle piros gyümölcs érződik a mustban egy kakofón kavarodásban. Az illata is teljes érés előtt (amikor a magok még félig zöldek) lényegesen jobb, mint amikorra a magok is beérnek. Ezért ezt a fajtát nem lehet a mag alapján szüretelni, legalábbis sillernek (kastélyosnak). Akármennyire koránra is esik (idén ez augusztus közepén volt!) - a teljes érést megelőző hét az optimális a szüretelésre. Ehhez kell igazítani a növényvédelmet: a réz záró permetezés júluis közepe ennél a fajtánál! Az idén ennek a fajtának az erjedése teljesen félrement - büdös lett a bor. Több jó borászt meghallgatva, arra a tippre fogadnánk, hogy forró évben hiába az áztatás, hiába a szedimentdús must - az erjedéshez nincs elegendő tápanyag. Szerintem a nitrogén a túlérés miatt bomlott le - de ezzel többet nem kockázatatok.
Konklúzió: normális csapadékhozamú évben simán kibírja a must az alapos ülepítést, és úgy is megforr. Tavaly tükörtiszta ízű borom lett, tehát ez a technológi így rendben van. Ha viszont olyan száraz az év, mint az idei, akkor tápsóval biztosítom a forrás lefutását. A szüreti időpont megválasztása (kastélyosnak): amikor minden szem fekete, de a magok még félérettek, és a szőlő teljes levében van. Túlérett vadfeketéből szerintem csak fajtaélesztővel lehet értékelhető illatú bort készíteni.
A könnyű, tiszta iskola nagyon jól áll a góhérnak. Már második éve (amióta terem) van illat, van íz, mindkettő nagyon megkülönböztethető. Csak a must alját ülepítettük, forrás után még a durvaseprőről sem vettük le - bár tartályban erjed. Tavaly ennél sokkal tisztábban dolgoztunk, hamar fejtettünk - idén kipróbáljuk a vastagabb bort.
A tavalyi furmint az esős őszi idő miatt üres, ízetlen, illattalan volt. Tartályban erjesztettük tisztán - egy tökéletesen jellegtelen bor lett belőle, ami elképesztően hamar petrolosodott. Én nem tudom élvezni. Az idei becce furmint sokkal szebb volt, de a szeptemberi 80 mm eső azért megviselte. Úgy tűnik, hogy ezt a fajtát ki kell levelezni a augusztus végén, és az egymással összeérő fürtök közül az egyiket ki kell szelektálni - egyébként (ebben a dűlőben) megjelenik a rothadás. A becce furmint elforrott, az már látszik, hogy szép színe lesz. Bejáratott fahordóban erjedt, ma fejtettem le a durvaseprőről. Ízében sárgabaracktól a naspolyáig tartó ízeket vélek felfedezni, de annyira össze-vissza még a bor, hogy nem lehet kideríteni, mi lesz majd belőle.
Bevált a színlé technológia, igaza van Takács Lajosnak, a présmust színre is más (eltettem egy üegballonban összehasonlításképpen, amit nem ittunk meg). Tartályban erjedt, most fejtettük le a durvaseprőről. Illata nagyon finom, ízre harmónikus, jelen van a sárga muskotály karaktere, de csak éppen annyira, hogy el lehessen különíteni az egyéb fajtáktól, az ottoneltől vagy az irsaitól. A bor textúrájával is elégedett vagyok. Szerintem ez egy könnyen értékesíthető bor lesz, olyan kontyalávaló, de mégsem édes.
A tavalyi juhfark illatszegény, de nagyon finom fűszeres bor volt, ülepítés után tartályban erjedt. Idén már a mustban is lényegesen több karácsonyi süti ízt éreztem. Új fahordóban erjedt öt héten át, ami enyhe barrique ízt adott neki. Én tölgy hiperszenzitív vagyok, de a bor érésének ebben a fázisában nem tudom elkülöníteni a kotlósmust kesernyéjét a fás kesernyétől. Viszont a korty vége tapad, ami cserességre utal. Nem sokat addódok ezen, a csersav zselatinnal tökéletesen kideríthető. Forrás után gyorsan levettük a hordóból a durva seprővel együtt, azon érik tartályban az év végéig. Az, hogy a bor fűszeres lesz, vitán felül áll. Illata is van neki, bár szerény - de remélem ez még fog javulni.
Nem tudom, mi miatt, de ez a szőlő sokkal egészségesebb volt, mint a beccei furmint. Talán a klón jobb? Amikor elforrt ez a bor, csodás licsis-őszibarackos illata volt. Az ízét akkor nem igazán lehetett szétszálazni, csak azt, hogy nagyon kellemes. Erősen él bennem a gyanú, hogy bazaltos területen lehet jó furmintot készíteni. A forrása két héttel hamarabb befejeződött harmadtöltésű fahordóban, mint a másik furminté, amit azonnali fejtés követett, durvaseprővel együtt, tartályba. Bizakodó vagyok.
Ez az év nagyon kedvezett a sárfehérnek. Ezt a fajtát későn kell szedni, ez vitán felül áll. Mi nagyon későn szedtük, és nagyon hamar elforrott. Szép, semmire sem hasonló illata, teljesen egyedi íze van. Korábban minden sárfehér borom metszően almasavas volt, most éppen csak a nyomát érzem az almasavnak - de komolyan, hát még csak egy hónapos a bor! Új fahordóban erjedt, amelynek az alja és a teteje is könnyű-közepesre meg van toastolva. Semmi fa ízt nem érzek boron - igaz annyira szénsavas még, hogy a finom vaníliát hiába is keresném benne. Nagyon ígéretesnek tartom ezt a bort is.
De a legjobb az egészben, hogy csináltam próbaházasítást: a kis küvé fantasztikusnak ígérkezik: a furmint elegáns, jó ivású bor, a juhfark hozzá teszi a fűszert, és a sárfehér pedig az illatot. Majdnem pont úgy, mint a tervezőasztalon.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
