A múlt héten Dörgicsén olyan meleg volt, hogy egy kicsit se lepődtem volna meg azon, ha a szőlőmben egy ott bujkáló Predatorral találkozom - de a földönkívüliek a rekkenő hőség ellenére maradtak a saját bolygójukon, pedig a plazmafegyverével segíthetett volna lukat ásni a villanypásztor kitört karójának. De ne szaladjunk ennyire előre, ez ugyanis az utolsó munka volt.
Szalmatakaró a sorok között - Becce, olaszrizling |
Először a cseresznyét szedtük le - sajnos túlérett, mire mentünk, és idén nem is sok termett. A cseresznyézés után beállítottuk a fiatal szőlőket, így a feleségem vágóját, a vadfeketét, valamint a juhfark-furmint pótlásokat Beccén. A tőkéken 2-3 hajtást hagytunk, a többit kitörtük, és megkötöttük kb, térdmagasságban. Ezután befűzögettük a termő szőlőket, és megritkítottuk a tőkefej közelében a hónaljhajtásokat. Idén rengeteg a fattyúhajtás, sárgállik a tőle a szőlő. Sajnos nem csak ettől, hanem az aszálytól is - elsősorban az átoltott tőkékre jellemző ez. A sárguló tőkéket visszametszettük, hogy mindenhová jusson elég tápanyag, és kapott a szőlő lombtrágyát is. Ez egyelőre nem segít. Az alsó vágóban elszáradt a gaz, és lekaszálva sem nyújtott elegendő védelmet a földnek, így lúdtalpkultivátorokkal megnyitottuk a talajt - és elroncsoltuk a hajszálcsöves szerkezetét, ami segít megtartani a még talajban lévő vizet. A fölső termő vágót lekaszáltam, és a szénát a fiam a sor közepére favillázta - így biztosítottuk a talajnak az árnyat adó mulcsréteget. A szőlő egyébként egészséges, két helyen láttam lisztharmatot, ezeket a fürtöket levettük.
Norka szőlője (Halom) |
Az új területet csodálatosan megmunkálta a helyi juhász, István és csapata. A területet felszántották, nehéz tárcsákkal összevagdalták a hantokat, majd addig kombinátorozták és rögtörő hengerezték, amíg magágy nem lett, és végül az egészet (még a beígért eső előtt) gyorsan bevetették facéliával. Ezután ismét szembesülnünk kellett azzal, hogy a magyar mezőgazdaság egyik kritikus pontja (a munkaerőhiány, a szaktudás hiánya, a kegyenceknek kedvező földosztások, az elavult ültetvényszerkezet és géppark, az értelmes agrárhitelezés teljes hiánya mellett) a meteorológiai előrejelzések nevetségesen alacsony színvonala. Eső természetesen nem lett, így most egy olyan kísérletet állítottunk be, amelynek célja kideríteni, hogy facéliamagból lehet-e pattogatott kukoricához hasonló valamit előállítani az izzó talajon.
Befűződrótok felrakása |
Végül a család nekilátott a vadfekete ültetvény vezetőszálainak felrakásához. A feleségem, mióta szőlész-borász lett (itt ragadnám meg az alkalmat, hogy e helyről is gratuláljak neki a jeles bizonyítványhoz) hihetetlen tempóban igyekszik magába szívni a gyakorlati ismereteket is - valószínűleg olvasta a statisztikákat, hogy a korombeli férfiak ilyen stressznyomás mellett meddig élnek, és még idejekorán meg akar tanulni mindent. Szépen bedrótoztuk az ültetvényt, ami nem sikerült volna a fiam nélkül. Emlékszetek még erre a postra? Amíg én a Szőlőőr rendszerrel ismerkedtem, a fiam leült játszani a Gripple huzalfeszítő-rendszer gyártójánál. Szóval, amikor rosszul dugtam össze a drótot, a fiam rám szólt: - "Várj apa, hol a kioldószerszám? Itt is van! Így kell meglazítani!" - és pillanatok alatt szétszerelte az elrontott kapcsot. Igyekeztem mindent tudóan hümmögni, de azért elég világos volt, hogy a gyerek jobban ismerte ezt a cuccot, mint az apja (megérte tehát ellógni egy napot a suliból a kiállításra). A feleségem húzta a drótot, Ákival tekertük, vágtuk, kötöttük a végére a láncot, Kata lányom pedig felrakta a drótot a támrendszerre. Ebből a melóból Enci kimaradt, hasfájás ürügyén, de előző napokon csudaszépen dolgozott a kötözéskor.
Befűződrótok beakasztása az oszlopok füleibe |
A végére maradt a villanypásztor aljának kikaszálása, a szakadások kijavítása és egy törött oszlop cseréje. Na ez utóbbi igazi rabszolgamunka volt: csákánnyal ástam lukat - az ásó nem vitte a földet. Iszonyatosan forrón sütött a nap már kilenc órakor - sétálós zöldmunkát csak-csak, de nehéz fizikai munkát már nem tudtam végezni.
Feszítőlánc a sor végén |
Az idei év amúgy is nagyon elgondolkoztató. 2011, 2012, 2013 nyara különösen forró volt. 2010, 2014 esős, hűvös időt hozott, és most ismét úgy vágunk bele a hivatalosan július közepén beköszöntő kisülési periódusba, hogy az utolsó 30 napban Dörgicsén 11 (tizenegy) mm csapadék volt. Ebben a formában a sorok közötti gyomtakarót nagyon komolyan át kell gondolni, mert a vízkivételével komoly táplálék-konkurenciát jelenthet a szőlőnek. És megint ugyanott vagyunk: ennyire megbízhatatlan meteorológiai előrejelzési rendszer esetén nem lehet jó döntést hozni: nem mindegy, hogy a gazt letörjük, mert lesz annyi eső, hogy a szőlőnek elegendő legyen, vagy még zölden beforgatjuk, mert a hajtásnövekedés időszakában a szőlőnek minden nitrogénre szüksége lesz.
Egyre aggasztóbb a gépesítettségünk teljes hiánya. Nyilván a napszámosok igyekeznek minden ügyfelüknek megfelelni, és ezért sorba kell rendezni a dolgaikat. A permetezésre igyekszenek odafigyelni, és valóban az a legfontosabb. De a rotálásra nálam két héttel azután került sor, ahogy ideje lett volna. Ez így van, ez egy adottság, nem igazán lehet vele mit kezdeni. Mivel megcsúszott a rotálás, előtte kaszálni is kellett - megcsúszott a teljes technológia. De ugyanez történt az új területen is: csúszott a melioráció, csúszott a talajmunka - későn vetettünk. A feleségemnek vizsgára kellett készülnie, megcsúsztak a zöldmunkák. A technológiai kiszolgáltatottságunk nagy, amit nagyon komolyan csökkenteni kellene. Viszont a gépbeszerzésben meg a pályázatok döntőbizottságainak vagyunk kiszolgáltatva - idén is vártunk a pályázatokra, és egy felháborítóan banális marhaság miatt nem is indulhattunk.
A fölöttem lévő telekszomszéddal jókat szoktunk dumálni, ő hoz saját szalámit (saját marhából) én meg adok saját bort (saját szőlőből). Mondtam neki, hogy szerintem mit kellene csinálnia a kis csemegeszőlőjével (jobbról-balról megrotáltatni), mire ő vett egy 20 lóerős kistraktort egy talajmaróval, és percek alatt megcsinálta magának. És más gazdálkodók is azt mondják, hogy ilyen kis traktorokkal simán elvégzik a fűnyírást, rotálást, peretezést - hiszen ha nem túl meredekek a lejtők, ezek nagyon csekély vonóerőt igénylő feladatok - és ilyenkor a teljesítményleadó-tengely által meghajtott adapter dolgozik. Nekem sem lenne rossz ötlet egy ilyen kis traktor: ha az elkövetkezendő tökéletes jövőben tudok egy álomtraktort vásárolni, akkor lesz egy olyan tartalékom, amivel még mindig tudok permetezni, ha a csudamasina éppen nem működne - ugyanakkor a beccei szűk fejezetvégeken könnyen forgolódhatnék egy ilyen kis géppel.
És ha csak egy lépéssel is előre gondolkozom: mi lesz jövőre? Megint reménykedhetünk abban, hogy ezúttal a csókosok mértéktartóbbak lesznek, és nem fogy el 3 óra alatt a pályázati forrás? Reménykedhetünk abban, hogy megfelelő lesz a támogatás-intenzitás (ez azt jelenti, hogy mekkora az önerő/támogatás aránya), amiért egyáltalán megéri pályázatot írni? Várjunk májusig, mert egy pályázatkiírónak valahol a nagyvárosban ez az életciklusa (amit nem közölt sajnos a gazzal, ami már márciustól nő)? Miért számítanánk másra? Miért tenném kockára a frissen telepített hat hektárnyi oltvány művelését a gépbeszerzési pályázaton elnyerhető (a beruházási költséghez képest nevetségesen kevés) összegért cserébe?
Jövőre valahogyan gazmentesen kell tartani az új szőlőt. Nem tudom, hogy sikerül-e felépíteni addigra a támrendszert, mire tőközművelő kultivátorozni kell. Nem tudom, tudok-e addigra venni tőközművelőt. De ha a tőkék mellett közvetlenül elmegyek egy talajmaróval, akkor a kézi kapálás könnyebb lesz. Nem tudom sikerül-e a sorok közé vetnem. Azt sem tudom, hogy addigra tudok-e ilyen keskeny vetőgépet keríteni. Nem tudom, hogy le tudom-e törni pálcás hengerrel a takarónövényt/gazt, mint ahogy azt sem, hogy lesz-e egyáltalán pálcás hengerem. De a sorok közét biztosan le tudom mulcholni, mert az egy nagyon olcsó szerszám. Az első két évben ezek a szerszámok (meg persze rengeteg madzag a kötözéshez) elegendőek lesznek az új területre - egy kis traktorral (ami majd a tartalék lesz, ha megjön az új csudagép). Szóval megyek a traktorboltba. Mit gondoltok, van akkora szatyruk, amiben azonnal el is tudom hozni?
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.