Alagcsövezés / drénezés

Megígértem, hogy összefoglalom a drénezés témakört - ez bejegyzés erről fog szólni. Drénezésre akkor van szükség, ha a talajvíz (időszakosan vagy állandóan) túl magasan van. Ez nem valami újkeletű dolog, már az 1900-as évek legelején íródott mezőgazdasági tankönyv is kihangsúlyozta a drénezés fontosságát - igaz, akkor még cserépből készült az alagcső.

A három betontartály

Lejtős területeken a lehulló csapadék beszivárog a földbe, az első vízzáró rétegig - ami nálunk kb. 1-1,5 méter mélyen elhelyezkedő agyagréteg. A vízzáró réteg fölötti porózus rétegben a lejtő alja felé folyik a víz, ahol a lankásabb részen összegyűlik, néha olyan sok, hogy a talaj felszínére is kibuggyan - azaz belvízként jelentkezik. A belvíz már a túlzott vízellátás utolsó tünete: ha a talajban a növények gyökérzónájának magasságában van a talajvíz, mind a növények, mind a korhadéklebontók (apró barátaink, akik segítenek lebontani a növényi maradványokat) megfulladnak - azaz a talajunk halottá válik.

Ha ezt az állapotot szeretnénk elkerülni, akkor kell drénezni a területet. A drénvezetékeket a talajban a vízzáró rétegbe / rétegre kell tenni, olyan mélységbe, ahol a talajvizet tudni szeretnénk (ami kb. 1 métert jelent). A lejtőre merőlegesen kell elhelyezni a mellékdrén-vezetékeket, amiket be kell kötni a fődrénbe, amelyik összegyűjti a mellékdrének által leszívott vizet és kivezeti a területről. A kivezetés történhet egy nyitott árokba, vagy egy víztározóba (betonből készült tartály) - ez utóbbiban síkvidéki területen a tartály túlfolyó magasságának változtatásával még a  visszaduzzasztás szintje is szabályozható (lejtős területen ez értelemszerűen nem működhet).

A vízgyűjtő rendszernek alkalmazkodnia kell a terület lejtési adottságaihoz, azért a tervezés kiinduló pontját egy szintvonalas térkép jelenti (amit a földmérő készít el). Erre a szintvonalas térképre rajzolja föl a mérnök a drénrendszert, amely kiépítés szerint többféle lehet. Az adott területre készült terv ezeknek a megoldásoknak az ügyes adaptációja - a megrendelő igényei szerinti vízgyűjtési vagy vízelvezetési kapacitással.

Drénezés terve a szintvonalas térképen

A tervezés után kezdődhet a megvalósítás: ami elsősorban beszerzési és szállítmányozási feladat, másodsorban kút- és csatornaépítési tapasztalatot igénylő földmunka. Nekem óriási szerencsém volt, egyrészt a Csernozjom Bt. képviseletében Vona Lászlóval egy vérbeli projectvezető tartotta kezében a beszerzést és a minőségellenőrzést, akiről látszott, hogy van szakértelme és a tárgyalások során okosan felügyelte a költségeket. A kivitelezőm, Tóth Csaba pedig egy tisztességes vállalkozó, aki kiváló, minden gányolástól mentes munkát végzett. Nézegetek (elsősorban amerikai) videókat a drének telepítéséről és bár a gépesítettség foka elmarad az ottanitól, a munka minőségében nem látni különbséget.

A drén kivitelezése néhány képben elmesélve:

1. Elsőként ki kell ásni a megfelelő mélységű árkot a drénvezetéknek. Az árok azonnal elkezdi összegyűjteni a vizet, ezért a lefolyást már ebben a szakaszban biztosítani kell.

2. Az árok aljára le kell fektetni a dréncsövet, ami egy bordázott, az oldalán perforált műanyag cső. A mellékvezetéknek mi 50 mm átmérőjű csövet használtunk.

3. Ezután a drénvezeték fölé sóderből mosott kavicsokat halmozunk, mert ezen könnyen átszűrődik a víz és megakadályozza, hogy a drén eltömődjön.

4. A sódert egyenletesen elterítik a munkások.

5. Gyűjtővezetéknek 100 mm átmérőjű dréncsövet használtunk. A dréncsövek előre be lettek burkolva geotextíliával, ami gátolja a vezetékek eltömődését.

6. A vizet föld alatti tartályokban gyűjtöttük össze, ezekbe kötöttük be a dréneket. Ebből fogok permetezni, és ha sok-sok pénzem lesz, akkor az itt összegyűjtött vizet felszivattyúzom a terület felső végére, és megoldható lesz az öntözés is. Így kacagunk mi a globális felmelegedés arcába.

7. Végül betemetjük az árkot, de csak a morzsalékos réteggel és a tetején a humusszal - hiszen ha agyaggal fednénk be, akkor elzárnánk a víztől a dréncsöveket.

Egy hektár drénezése kb. három hétig tartott.