Őrületes tempóban zajlik ez az év, a szőlő éppen kezdett olyasmire formálódni a kezem alatt, amire mindig is vágytam - persze azonnal kitaláltam a rizling fajtacserét. De nem ez a legnagyobb változás, ami körültöttem zajlik, hanem az elhatározás, hogy megvizsgáljuk, hogyan tudjuk az életünket vidékre áttenni. Ezt persze hosszas számolgatást jelent: üzleti tervet kell készíteni, amelyben el kell készíteni az új telepítésű szőlő első öt évének agrotechnológiai tervét (azaz mikor milyen műveletet tervezünk), majd ezeknek meg kell becsülni az árát kézműves és gépesített módon. El kell készíteni a telepítési tervet tőkére lebontva, elhatározni a termésmennyiséget (ez viccesen hangzik az idei évben, nem?), majd az ismert felvásárlási árak alapján meg kell becsülni a várható bevételt.
Az első kalkulációkis azt mutatják, hogy a hat hektár szőlő művelése gépesítés nélkül elképzelhetetlen. El kell választani tehát egymástól a kézműves gazdaságot (ez az mostani birtokmag) és a gépesített, ökológiai gazdaságot egymástól.
A földkerekség egyik legizgalamasabb munkája (közvetlenül a pokolgépkészítő után), megtervezni egy birtok technológiáját. Tudom, hogy milyen művelésű szőlőt szeretnék, tehát tudom, milyen munkákhoz kell gépeket keresni, vonóerőt méretezni. Hallatlanul izgalmas böngészni a netet, beszélni a különböző gépek felhasználóival a tapasztalatokról (külön köszönöm Légli Gézának az elképzelhetetlenül részletes soraljművelő kultivátor telefonos oktátás-sorozatot), végül dönteni egyik vagy másik gép mellett. Ezután készül a beruházási terv (mennyit költünk) és a pénzforgalmi terv (mikor költünk). Hamar rájön az ember, hogy támogatások nélkül ez nem megy. Fel kell tehát kutatni olyan szakembereket, akik otthon vannak a pályázatkészítés rejtelmeiben. Minden szabadidőmet kitölti a válogatás a traktorok, soraljművelők, mulcsozó-fűnyírók világában. Newtonméterek, teljesítményleadó-tengely fordulatszámok, művelési szélességek és vonóerő igények kavarognak a fejemben furcsa elegyet alkotva az informatikai stratégiai tervezés objektumaival - amik a munkaidőmben töltik ki az űrt a két fülem között.
A szőlőművelés már nem csak hobbi. Fergetegesen jó, felemelő, magával ragadó érzés megtervezni egy birtokot. Életem egyik legjobb periódusát élem. Eddig csak a gondolataimmal teremtettem. Azokra az információs rendszerekre, amelyeknek a felépítésében részt vettem, a mai napig büszke vagyok. Ez azonban valami egészen más. Csodálatos érzés látni, ahogy egy legelő szőlővé alakul úgy, hogy a sorok között igyekszünk ugyanolyan (vagy dúsabb) talajéletnek teret adni, mint ami annakelőtte volt. Boldogsággal tölt el a puszta tudat, hogy az ország egyik legjobb adottságú termőhelyén fogok szőlőt termelni. Kicsit úgy érzem magam, mint a felmenőim, akik annak idején először telepedtek le Magyarországon, és a semmiből termetettek egy falut.
Ebben a blogban megpróbálom bemutatni, hogy miért döntötem egyik vagy másik lehetőség mellett. Ha sikertörténet lesz belőle, csak követni kell a receptet. Ha belebukok - muhaha, ne már, nem fogok belebukni. Szóval lehet, hogy a történet végére lesz egy értelmes modell arra, hogyan lehet vidéken szőlészkedésből élni. (Az írások itt ritkulnak - szerintem ezt már észrevettétek -, sok kép és rövid anyag csak a Facebookon jelenik meg. Kalandra fel!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
