Fájront!

Az idei év utolsó mezei munkáját végeztük el a napokban: befejeztük a telepítést. Az eredmény ellentmondásos: részben baromi jó, részben a fene enné meg - de a paraszti élet már csak ilyen. A múlt héten kiderült, hogy a tihanyi kék idén már nem lesz kiültetve: az oltványos levermelte. Pedig annyira jó lett volna eltelepíteni azt is, és akkor jövőre már csak a pótlásokkal kellett volna foglalkozni. Persze ennek is van pozitívuma: legalább idén nem költök többet a szőlőre.

Idénre vége

De hátra volt még a juhfark és a furmint telepítése - amihez az oltványokat valószínűtlenül régen, még tavalyelőtt rendeltem. Tavaly nem jutott már (későn íratkoztam fel, és nem volt felesleg), de idén végre sorra kerültem. Ha az ember oltványt rendel, két dologra kell odafigyelnie: 1) novemberben hívogassa hetente az oltványkészítőt, mert akkora fejetlenség van egy ilyen üzemben, hogy nem szólnak, ha kész az oltvány; 2) lehetőleg hívják Szabónak vagy Kovácsnak, mert ha eggyel bonyolultabb a neve ennél, akkor a hangzás utáni legközelebbi ismerős nevére írják az oltványt. Annál az oltványosnál, ahol rendeltem, tündéri aranyos emberek dolgoznak - akik hihetetlen jó kedéllyel kezelik a körülöttük uralkodó káoszt. Hamar kiszolgáltak, és - komolyan, el sem hiszem - olyan szerencsém volt, hogy azok helyett az oltványok helyett, amit nyáron nem sikerült beszerezni, tudtam hozni pótlást. Az oltványok szemre kiváló minűségűek, erősek, jó gyökerekkel.

Mogyorósi oltványmanufaktúra

Még aznap, amikor elhoztam az oltványt, kijelöltük a Halom-hegyen a sorokat. Sajnos csak ekkor döbbentem rá, hogy elkövettem egy elég buta hibát: nem jelöltem ki pontosan a telepítési terültetet, hanem az emberekre bíztam, hogy a fölső és az első végétől mérjenek le négy lépést, és azon belül szántsanak fel mindent. Ez erőn felüli feladatnak bizonyult, mint ahogy az is, hogy két fa kivételével minden csiheteget irtsanak ki a területről. A két fa maradt (félsiker), meg az egyik csücsök, valami elburjánzott bokorral, ami azért rohadt idegesítő, mert gyökerestől már nehéz lesz kihúzni anélkül, hogy a friss telepítésű szőlőt ne bántanánk, ha meg csak kivágjuk, akkor még évekig küzdhetünk a vadhajtásaival. Ráadásul már elégetni sem fogjuk tudni, tehát el kell hurcolni valahová - ezer felesleges feladat az oda nem figyelés eredménye. Nem tudom, mikor jutunk el oda, hogy ha mondok valamit, akkor azt úgy csinálják meg, ahogy kérem. Azt hiszem, soha. Meg kell szoknom, hogy mindent ellenőriznem kell a helyszínen - még hosszú évek után is.

Telepítés a Halom-hegyen

Két csapatban dolgoztunk: egyik csapat a halom-hegyi területre telepített hidrofúróval, a másik Beccén pótolta a nyári telepítés hiányait, gödrös ültetéssel.Amikor reggel elkezdtük az oltványok gyökereit visszavágni, még olyan köd volt a Halom hegyen, hogy nem láttuk a sor végét. De bíztam a meteorológusokban: esőt jósoltak - ennek megfelelően délre szép napsütésses idő lett, már majdnem melegnek éreztük a 7C fokos hőmérsékletet. A munka után - a terveknek megfelelően - maradt annyi oltvány, amivel (reményeim szerint) a jövő évben a hiányokat pótolni tudjuk. Ezeket az oltványokat szépen levermeltük anyu konyhakertjében, és a vadfekete pótlást is felcsirkéztük.

Oltványok átteleltetése

Egy borzasztóan munkás év fejeződött be - örülök, hogy túl vagyok rajta. Jövőre eltelepítjük a tihanyi feketét, pótoljuk a hiányokat, átoltjuk a maradékot a Hosszú vágóban, lecseréljük az egyik beccei vágó elaggott támrendszerét, és új, modern kordont építünk a friss telepítéseknek. Úgy tűnik, unatkozni nem fogok.