Most, hogy nincs idén borom, nem kell olyan sűrűn járnom Dörgicsére. Nagyon sajnálom, mert remek program a bor átfejtése, az üres hordók kénezgetése. Idén csak a tavalyi borért mentem el a pincéhez, amit valamilyen általam kifürkészhetetlen oknál fogva ésszerűtlen mennyiségben vásárolnak meg azok, akik kóstolják.
Sűrű ködben, helyenként ötven méter körüli látótávolsággal autóztunk le Dörgicsére. Anyut kitettem a háznál, én pedig fölmentem a hegyre. Lehet valami abban, hogy amit nagyon szeret az ember, az viszont szereti őt. Ugyanis amint leparkoltam, kisütött a nap, és öt perc múlva annyira ragyogóan sütött, hogy alig bírtam nyitva tartani a szemem a hó ragyogásától. A fölti pincesoron egy őz legelt, egyáltalán nem zavarta a lenti soron a mozgásom.
|
| Hóban áll a szőlő |
A palackokat megtöltögettem, kipótoltam a hordókban a leapadt bort, majd visszamentem a faluba, ahol az építőmesterrel találkoztam.
Valószínűeg nem vagyok képben az építőanyagok költségeivel, de az árajánlat jócskán meghaladta azt, amire számítottam. Próbáltunk költségcsökkentésre lehetőséget találni, olcsóbb anyagokat betervezni, visszafogni az igényekből - de nem nagyon volt rá lehetőség. Az átalakított költségvetést Karácsony után fogom megkapni. Nagyon nem vagyok elkésve vele, mert a két telek összevonása is csak folyamatban van (valamiért két helyrajzi szám helyettesítése egy helyrajzi számmal százezer forint fölötti költséget és két hónapot igényel) - és az építési engedélyt csak ezután adhatom be. Megnéztem a személyi igazolványomat, az áll rajta: Magyar Köztársaság - úgyhogy meg sem vagyok lepve.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
