Az idei év egyik megfigyelése, hogy a szőlő alsó vége lényegesen előbb kezdett el rothadni, mint a fölső. Ennek oka, hogy a szőlő lenti részén egy gyöpü szegélyezi az utat. A Balaton északi partján fekvő szőlőterültekre nyáron az alábbi légmozgás jellemző:a déli lejtőket erősen felmelegíti a napsugárzás, aminek hatására a meleg levegő felemelkedik (termik alakul ki). A felszálló meleg levegő helyébe a Balaton fölül hűvösebb, párateltebb levegő érkezik, és éjszaka is ennek a hűtő hatása érvényesül. A hegyet kersztirányban szabdaló gyöpük ezt a légramlást megfogják, és a párás levegő megreked a szőlőben.
A gyöpü |
Ezt a páracsapdát meg kell szüntetni, azaz a gyöpüből fasort kell varázsolni. Pihentető árnyék lesz a sétálóknak, de az iszalaggal borított bozótra nincs semmi szükség. Így a levegő szabadon áramolhat fel-alá a hegyen - aminek hátránya is van: ha az alattam lévő szőlőt továbbra sem permetezi a tulajdonosa, akkor a lisztharamat is szabadabban járhat át hozzám. Ez ellen próbálok tenni: szeretném megvenni az alattam fekvő területet - de egyelőre úgy tűnik, nem tudunk megegyezni a vételárban, mert a tulajdonos az elfogadott ár ötszörösére tartja a szőlőjét. Ha mégis megállapodnánk, helyes mandulást telepítenék a szőlő helyére, amelynek apró, kis lombú fái nem akadályoznák a hegyen a légmozgást.
A ritkítás után kialakított fasor |
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.