Ez a hétvége olyan klassz volt, aminél nehezebb jobbat elképzelni. Pedig nem úgy indult, ugyanis egész szombaton esett az eső. Hiába volt megbeszélve, hogy letesszük az oszlopokat az új villanypásztornak, pótoljuk a hiányzó tőkéket - csak ültünk a szobában, és néztük a tévét, semmit nem lehetett csinálni.
Vasárnapra végre elált az eső, és nekifogtunk az új területet körülvevő villanypásztor oszlopainak lerakásához. Nemhiába áztatta át a talajt az egy hetes szakadatan eső, hihetetlenül könnyen sikerült lerakni az oszlopokat. Délre készen lettünk, és megkértem Krisztiánt, hogy motoros kaszával (alias "pörgővel") nyírja le a füvet az oszlopok környékén, mert délután a gyerekekkel akartam előkészíteni a másnapi kábelezést, és a fű még nagyon vizes volt.
|
| A lukak előfúrása precíz mérést igényel |
A két gyerek nagyon lelkesen segített a távtartók oszlopkra szerelésében, ebben nem elhanyagolható szerepet játszott, hogy legálisan használhatták a fúrógépet és a csavarhúzót.
|
| Vezetéktartók oszlopokra szerelése kemény munka |
Soha ilyen pazar előkészítettség nem fogadott még villanypásztor szerelőt, mint hétfő délelőtt Jenő bácsit, akire a szerelés mellett rábíztam a két gyereket is, ugyanis rohantam az oltványokért Szentantalfára, Dobosiékhoz. Éppen szüret közben találtam őket Tagyon határában, gyorsan visszavettem egyiküket a házhoz, ahol felkaptam az oltványokat, és rohantam vissza a szőlőbe a kölkökért, akiknek a nagyi szilvásgombócot főzött ebédre.
Ebéd után villámgyorsan kimentem a szőlőbe, ahol Jenő bácsi éppen az utolsó simításokat végezte a villanypásztoron, közben megérkeztek Krisztiánék, akik elkezdték kiásni a lukakat az oltványoknak. Ekkor futott be a pince bővítési terveit végző mérnök, felvenni a feladatot. Elmondtam neki, hogy mit akarok, majd mentem ültetni. A negyven oltványt alig két óra alatt eltettük, majd fáradtan, de roppant kellemes közérzetben hazatértem - amit az sem rontott el, hogy anyám kizárt, mert a vadiúj dörgicsei játszóterre vitte a gyerekeket (le a kalappal, pazar lett!).
|
| Munkában a vezetékszerelő csapat |
Kedden reggel kimentem a fiammal a szőlőbe, és módfelett elégedettek voltunk. A vaddisznó jött, látott, megrázódott, majd elmenekült. Nem vagyok egy Winetou, de ez jól látszott a nyomokból: a csapás, ahol felsétált, a friss turkálás nyom a villanypásztor előtt pár méterrel, majd egy éles csánknyom közvetlenül a villanypásztor előtt, az oldalugrás páros lábú nyoma, majd a rézsűn egy másik csapás. Az eddigi 1,8 Joule teljesítményű készülék helyett 5 Joule rázza meg az arra járót, ami ilyen nedves időben iszonyatosan kellemetlen élmény. A pincét kicsit összepakoltuk, hogy a szüret előtti takarítás könnyebb legyen - most legalább nincs minden láb alatt. Aztán leültünk a rézsüre, és elbeszélgettünk a világ nagy dolgairól, mint apa és fia.
|
| Modern gyepü |
A szőlőben egyébként terjed a botritis - nemcsak nálam, másoknál is. István mesélte, hogy kényszerszüretelni kell a juhfarkot, mert - dacára a rothadásgátlós permetezésnek - olyan mértékben indult romlásnak, hogy az élelmezési várakozási idő lejártával azonnal le kell szedni. Ma délelőtt jól fújt a szél, és kellemes meleg is volt, ez talán beszárította egy kicsit a szőlőt - de csütörtöktől folytatódik az esőzés. Komolyan meg fog lepni, ha marad valami szőlőm idén. Ezzel együtt nem vagyok ideges, ajánlottam egy alkut, úgy látszik elfogadták - részemről továbbra is rendben minden. Nem a jelent, a jövőt építem, így egy kieső év nem okoz problémát. És az út minden percét eszméletlenül élvezem.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
