Hétvégén leszüreteltük a muskotály fajtákat, amikből az Enikő küvé készül. Idén utoljára lesz ilyen borom, ugyanis elkezdem a fajtaváltást - most már határozottabban mint ahogy eddig csináltam (erről később lesz egy bejegyzés). Egyszer mértem, valamikor a szüret közepén, nem igazán ázott a héjon a szőlő akkor még: 19,5 fokos volt a must. Ízre kellemes, savak rendben, illat finoman muskotályos.
|
| Nem csak nekem ízlett a must |
A szüret jó tempóban zajlott, a szüretelők okosan betartották az utasításokat, nem szedték le sárga muskotályt. Olyan kellemesen érkezett a szőlő a présházba, hogy egyedül is tudtam bogyózni, darálni, sőt, a prést is félig felraktam. Az idei szüret legnagyobb felfedezése mégis egy nagynyomású mosóberendezés, A ciszternában tárolt esővízet egy szivattyúval pumpáltuk a berendezéshez (a víz tisztaságát egy, a szivattyú elé kötött szűrő biztosította). Igazi katarzis egy zúzó bogyózót öt perc alatt tisztára mosni, és a présnek sem kell több ennél. A szüret legvacakabb része ki lett váltva!
|
| Idén a fiam kevésbé érdeklődött a munka iránt, de volt pár feladat, amire be lehetett fogni |
|
| Enikő viszont kivette a részét a róla elnevezett bor elkészítéséből |
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
