Megmondom őszintén, az idei augusztus után nem hittem abban, hogy idén fogunk szüretelni. A rengeteg esőtől golflabda nagyságúra duzzadt szőlőszemekről fantáziáltam, amelyek hangos pukkanással robbannak fel és sebesítenek meg gyanútlan rendőröket. Aztán csak elállt az eső, csak szép szeptember kerekedett, és a kóstolások egyre bizakodóbbá tettek. A múlt héten szerdán elhatároztuk a hétvégi szüretet, mert akkor még a meteorológusok erre a napra esőt valószínűsítettek, így biztosak lehettünk egy ragyogó, meleg, csodás őszi napban.
 |
| Vadfekete must 24 óra áztatás után |
Kilencre hirdettük meg a szüretet, és kisebb csúszással el is kezdtük szedni a vadfeketét, mert Köpcössel való konzultáció után ebből a fajtából 24 órás áztatással lehet sillert (alias: kastélyost) készíteni. Bogyózás után a kacsokat a komposztba tettem, és amikor a következő fordulóban a komposzt fölé hajoltam, csodás eperillat csapta meg az orrom. Kezdetnek nem rossz! A bogyózás után a szőlőt megdaráltuk, hogy jobban feltáródjon a héja, picit megspricceltem kénnel a tetejét és letakartam egy műanyag abrosszal a kádat. Másnap préseltük ki a szőlőt. Tíz éve szőlészkedem, de a legjobb eddigi mustom még a nyomába se ér annak, amit idén préseltünk a vadfeketéből. Gyümölcsös, harmonikus, jó ízű, finom savú - csodás. A cukorfoka 19-es, tehát ez is éppen megfelelő lesz.
A vadfekete után a juhfark következett. Ez a fajta augusztus végén szürkerothadásnak indult, de lepermeteztük egy Polyversum nevű gombatörzzsel, aminek kedvenc csemegéje a botritisz. És lássatok csodát: a rothadás megállt, a kifakadt szemek kiszáradtak, és a szőlő szép egészséges volt. Azok a szemek, amelyekben belül volt a botritisz, szépen beaszusodtak. A mustot érzésre 16-osnak gondoltam, és igencsak elkerekedett a szemem, amikor mindössze két órás áztatás után 20-as cukrot mértünk. Valószínűleg a savak jól megmaradtak a hűvös augusztus miatt, ez ellensúlyozta a cukrot.
A nap utolsó műsorszáma a fehér góhér volt, ami idén is szépen megérett. Fürtönként kb. 5-6 aszuszemmel, vagy összeszáradt szemmel került a szőlő a pincébe, és gyors léelválasztás után már ment is az ülepítőbe. Ennél a fajtánál is 19-es cukrot mértem.
Összességében: le a kalappal a Somlói Apátsági Pincétől ellesett rövidcsapos metszési mód előtt: tényleg nincs szükség ennél a termelési módnál zöldszüretre. Eddig minden nagyon jól alakul, de a furmint miatt aggódom: elég sok fürt zavaros szürkés színű, mint egy esőfelhő. Igaz, a bogyók épek, szóval még akármi is lehet belőle - de sajnos az ellenkezője is. A sárfehérrel kapcsolatba viszont nincs miért aggódni: tényleg nem tudom, hogyan lehetne ezt a fajtát elpusztítani. Csodálatosan egészséges fürtök sorakoznak a vesszőkön - bár ízük egyelőre nem sok van. Ezt a fajtát nagyon későn szeretném leszedni, kíváncsi vagyok mit tud késői szüretben. Ahogy a leírtakból kiderült, idén nem egybe szüreteltem a Kis küvé fajtáit, hanem majd csak a kész borokat fogom házasítani.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
