A négynapos ünnep alatt rendkívül sokféle dolgot csináltunk. Félve attól, hogy tavasszal nem lesz időm a támberendezés javítására, már ősszel elkezdtük az oszlopok cseréjét. A huzalozás annyira idétlen az új szőlőben, hogy a drótok be sincsenek fűzve az oszlopokba, így azok könnyedén cserélhetők. Ezt a munkát Krisztián csapatára bíztam, akik jó tempóban tették rendbe a támberendezés javát. A vezetőszálakat teljes egészében át kell drótozni, de erre még nem kerülhetett sor, mert a szőlő nem hullatta le a levelét, és amíg súlya van a lombnak, nem akartam levenni a terhelést a támrendszerről. Amint lehullanak a levelek - és nincs szibériai hideg - elkezdjük a vezező szálak áthúzását. Tavaszra, a metszés lekötözés idejére annak mindenképpen hibátlannak kell lennie.
Eredetileg a sárga muskotályt mentünk volna szüretelni, de valami megette a teljes idei termést. A hét elején még megvolt, de mostanra szőrén-szálán eltűnt az összes bogyó - a kacsok szépen fent maradtak a tőkén. Hát, ilyen ez a szácsizlájf.
A következő feladat a területre a gyümülcsfák telepítése volt. Korábban kiírtottam a rézsűből mindenféle csiheteget, ami helyett most gyümölcsfákat telepítünk. Tavasszal csodálatos látvány a mandula, így ezek kerültek a pince előterébe, sárgabarackfákkal felváltva ületetve. A feleségem kérésére érdi naggyümölcsű meggyet germersdorfi cseresznyével felváltva ülettünk a nagy, öreg diófák közötti térbe. Ezeket a diófákat majd tavasszal megfiatalítom - sajnos az iszalag teljesen elborította őket, mikor átvettem a területet, részben megfojtva a fákat. Az ületőgödröket Ervin ásta a markolójával, és a gyerekekkel és a napszámosokkal együtt ültettük a fákat.
Mindkét területen egy-egy "rét" művelési ágú szőlőt szeretnék betelpíteni, ehez a talajmintát kell adnom. A talajminta vételéhez egy mintavételi árkot kell ásni, amely kb. másfél méter mély, egyik vége függőleges, hogy látszódjanak a talajszelvények, másik oldalának enyhén lejtenie kell, hogy le tudjon menni bele a mintát vételező szakember. Ezeket az árkokat is Ervin markolójával ásattuk ki. A Halom-hegyi telekről ezen kívül elvitettünk egy csomó követ és egyéb ramacsot, így az a telek is kitisztítva várja a rigol ekés szántást. A szőlőtelepítést nem a városi tempóhoz szokott embernek találták ki. Megbízottunk értesítette a talajvizsgáló szakembereket a gödrök elkészültéről, akik három hét múlva már rá is érnek.
A villanypásztor a végleges helyére került a birtokmag vágó fölötti részen is - most már meg tud fordulni a traktor a fölső végen is, így elvégezhető az őszi szántás. Ami nem megy, azt nem kell erőltetni: ezen a vidéken nem lehet mélyszántás nélkül szőlőt művelni. A talaj igényli a mélyművelést, anélkül képtelen annyi csapadékot elraktározni, amennyi a tavaszi erőteljes növekedéshez kell. Ákos vagdalta ki a villanypásztor vezetéke alatt kihajtó növényeket, és mivel a fiam-korú gyerekek imádnak metszőollóval dolgozni, így ajándék volt neki ez a feladat.
Pontosítottuk a tőkeleltárt az alsó vágóban: a tisztázás után tudni fogjuk, hány tőkét kell átoltani tavasszal, és hány hiányt kell pótolni még idén. Végül betakartuk a tavasszal ültetett fügét, ami a legnagyobb megdöbbenésemre élte túl az idei nyarat. Amikor arra jártunk, megöntöztük ugyan, de ebben a nyárban azért ez még így is kiemelkedő teljesítmény volt.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
