Az 1848-as forradalom kirobbantásáért talán a hobbiszőlészek a leghálásabbak az országban, ugyanis a tavaszi munkák elvégzéséhez ez az ünnep éppen a legmegfelelőbb időpontra esik. Nem emlékszem, mikor volt utoljára ennyire csodálatos időjárás március 15.-én, a szőlőben egy szál ingben dolgoztam, és még úgy is majdnem melegem volt. A mandulafák rügyei duzzadtak, 1-2 napon belül virágba borul a hegyoldal. Egy Mariska barack nem bírta csak a tavalyi aszályt, a többi fánk él.
|
| Indul a mandula |
A bort lefejtettük, illatra nagyon rendben van, kicsit még élesek a savai, de ez még a felmelegedés hatására - és az idő múlásával - tompulni fog. Megcsináltuk a villanypásztort is, ezután a vaddisznók remélhetőleg kétszer átgondolják a látogatást.
És igen, már megint hülye voltam. Megalkudtam egy szőlőre. Találkozhattatok már vele ezen a blogon, metszési és növényvédelmi elrettentő példaként szoktam hivatkozni rá. A sorok között egészen komoly diófák és keserűmandulák nőnek, akkora mikroteraszai vannak, hogy a fölső oldalon egy hokikapusnak, az alsón egy kosárlabdázónak esnek kézre a fölső vezetőszálak, a betonoszlopokat helyenként faoszlopokkal pótolták ki, az eredetileg rizling vágó fele-harmada szilváni, metszésmódjára még csak tippelni sem tudok, szemre az AS szabvány szerint (Ahogy Sikerül) kezelhették eddig, karók csak mutatóban vannak benne, azok is kirohadva, kidőlve ... szóval, lesz munka vele elegendő. Egyelőre kiadtam Krisztiánnak a metszését, megmutattam neki, hogy mit szeretnék. Őszre leválogatom a szőlőt, kivágom, ami nem kell, újratelepítem a hiányokat, és jövőre lecserélem az egyik részét furmintra. Az idei telepítésre ebben az aszályban inkább nem is gondolok.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
