Amint azt a múltkor említettem, a szűrés eléggé meggyötörte a bort. Megmondom őszintén, amikor a szűrés általi meggyötrést hallottam - főleg azzal a kiegészítéssel, hogy majd a palackban kiegyenesedik -, valamiféle nagyképű mellébeszélésre gyanakodtam. Nos, a helyzet az, hogy ez a folyamat tényleg létezik.
Amikor két éve egy igen jó, gyümölcsös rizlinget megszűrtem, az üres, fás, rossz bor lett. Az a bor amúgy is fás volt, de a szűrés ezt annyira kihozta, hogy semmi más íz nem érződött rajta. A próba kedvéért lepalackoztattam belőle valamennyit, hátha változik az idők során, de semmi nem történt, azt hiszem, mert nyáron, amikor bontottam belőle, nem ízlett. Ekkor megfogadtam, hogy soha többé nem szűröm a bort. Amikor azonban a palackozásra került a sor, István valahogy annyira természetesen szerelte össze a szűrőt, hogy nem is igazán ellenkeztem, amikor arra került a sor.
Most a szűrés is lényegesen kíméletesebben történt, sokkal jobban átmosott, sokkal jobb minőségű szűrőlapokkal, ezért döbbentett meg az a testetlen, savanyúvíz íz, amit közvetlenül a szűrés után éreztem. Természetesen azonnal arra gondoltam, hogy a bort kivégeztem.
Ezzel szemben a borba szépen lassan visszatért az élet. Nagyjából az alábbi stációkat figyeltem meg:
Tehát a korty legvége (most ugyan literes üvegben volt a bor, így háromnapi félbenállás után írom, amit írok) még nem az igazi, de ahogy jön vissza a teste, úgy javul napról napra.Kíváncsian várom, mi lesz belőle egy hónap múlva. Már ha marad belőle egyáltalán.
Mindenestre még kell némi gondolkozási idő nekem, hogy eldöntsem: fogom-e szűrni a bort a jövőben vagy sem.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
