A tavalyi évben a szüret borzalmas veszteségekkel járt: kb. a must fele veszteség lett, ami elfogadhatatlan. Ha a pektines mustot hűtve ülepíteni kezdjük, ami a következőképpen frakcionálódik:
Tavaly a középső 40% veszteség lett. Az akkori borászom szerint nem áll rendelkezésre semmilyen eszköz ennek a veszteségnek a csökkentésére: "ha nem ülepszik a must, nem tudunk mit csinálni". Nos ez távolról sincs így.
A derítés eredménye: szép, tiszta must |
Van az úgy, hogy akármennyire jól is alakulnak a dolgok, elérünk egy üvegplafont, amin nem tudunk áttörni. Ha szenvedélyesen üldözzük a minőséget és igyekszünk egyre szebb és jobb borokat készíteni, akkor egy adott ponton túl már nem lehet ‘ösztönösen’, ökölszabályok alapján borászkodni - szükség van feljegyzésekre, amelyek tartalmazzák a borászati kezeléseket, és amelyek kiértékelésével tanulhatunk a múltban történt eseményekből. Ez éppen úgy a borász munkájának része, mint a technológiai pontosság, amit segítenie kell a laboratóriumnak: a mérések alapján kell meghatározni azoknak a beavatkozásoknak a mértékét, amelyek eltarthatóvá teszik a bort. Nem újkeletű a probléma ez, Széchenyi így ír erről:
“Az eladásra szánt bort tehát egészen más princípiumok szerint kell készíteni, amelyeknél fogva annak nem csak a tartóssága biztos, hanem a jutalmat hozó eladása is nagyon valószínű lesz. És ámbár ennek eszközlése sem olyan könnyű, mint azt szerencsétlen látásukban sokan hiszik, azért mégis százszor könnyebb, mint a mostani borivó nagyközönség ízlésének a megváltoztatása. Ahelyett tehát, hogy a világot hasztalanul oktatnák a maguk boraikba olyan igen szerelmes gazdák, nekik azt tanácslom: ‘hagyjanak fel ezekkel a sikeretlen törekvéseikkel, és a sok hasztalan szópazarlás helyett cselekedjenek inkább, és tanulják meg a borkészítés kémiai elveit stb.’ – mert így valóban több hasznot fognak hazájuknak és maguknak hajtani, mint a szép szavakkal.”
Megnéztem a Füred-Csopaki Borvidék OEM termékleírását, ahol leírják, hogy 14 tonna/hektár szőlőt lehet termelni hektáronként. Ez a régi rendszerben (~3330 tőke/hektár egyetlen hiány nélkül) 4,2 kilós tőketerhelést jelent, míg modern támrendszeren 3,1 kiló tőkénként. Ez nagyjából az "akasztani sem lehet rá többet" mennyiség. Ez az, amit a felvásárlók felvásárolnak. A vicc kategória. Nincs itt semmi látnivaló: olcsó húsnak híg a leve.
Utolsó kommentek