Furmint Február 2019

Az idei Furmint Fesztiválra idegállapotban érkeztem, az idei rendezvényre egy ultra béna internetes kereskedési felületről kellett letöltenem a jegyemet. A bejáratnál nagyon jó poharat adtak, és elsőként a Balaton környéki furmintokkal barátkoztunk.

 

Úgy általánosságban azt vettem észre, hogy a Balatoni furmintok mintha kevésbé lennének illatosak, mint a tokaji testvéreik. Talán azért, mert a nagyobb meleg miatt korábban szüretelnek, így kevesebb idő jut az illatanyagok kialakulására. Erre valamit majd ki kell találni - talán a lombozat megkurtítását -, de elég fontos lenne, hogy ezen a borvidéken is szülessenek illatgazdag száraz furmintok. A kóstolt tételek közül kiemelkedően jó volt a Pálffy pince pezsgője.

tovább »
2021.08.27. 12:14
Címkék: kóstolás

Az ígéret földje

Egyik délelőtt láttam egy filmet, ami arról szól, hogy palagázt találnak Amerika egy poros kisvárosának farmjai alatt. Elindulnak a felvásárlások, és a gázkitermelő mamutvállalat minden eszközt bevet a föld megszerzésére. Az elszegényedő farmerek alól megvásárolják a területet azért, hogy a gázkitermeléssel végérvényesen tönkretegyék a termőföldet. A film megmutatja, hogyan adják el a megélhetésük utolsó lehetőségét a farmerek, és hogyan ítélnek halálra egy kisvárost. (Persze a film végén győz a felvásárlást végző ügynök lelkiismerete, és minden jóra fordul.)

 

A film közepén egészen durva párhuzamot láttam kis falunk, Dörgicse, és a filmbéli kisváros halála között. Ami Amerikában a palagáz, az idehaza a Balaton. A magyar falvak elsorvasztása a kommunista rezsim agyszüleménye volt. Először a beszolgáltatási rendszer, majd a TSZ-ek szervezése, azután a kis falvakra kiadott építési tilalom ütött sebet ezeken a kis közösségeken. A falvakból megindult az elvándorlás, a helyben maradók megöregedtek, gyerek alig született. Azok a települések, amelyekben ma divat lett házat venni, skanzenekké válnak: az 1800-as években épült, felújított parasztházak csak nyaranta lakottak, télen a falu kihalt.

tovább »
2021.08.27. 12:14

Túltermelési válság

Az első perctől kezdve teljesen világos volt, hogy a HNT által készített szőlőfelvásárlási rendszer életképtelen. Erről itt írtam cikket, volt is komoly felháborodás belőle. Aztán a tavalyi évben már hallatszott a morgás, hogy nem megfelelő áron sikerül értékesíteni a szőlőt, mert mégsem sikerült bevezetni a hadikommunizmust, és a piac árszabályozó szerepe érvényesült. Idén pedig még több szőlő termett - ami jólét helyett csődöt hozhat sokaknak.

 

Mindenekelőtt érdemes lenne ez utóbbi cikk alapvetését (hogy “sok és jó” szőlő termett) gyorsan helyre tenni. Valóban sok szőlő termett, aminek a legtöbb esetben egészen középszerű a minősége (a Balaton-Felvidékről beszélek). Ahogy azt már korábban leírtam, nincs minőségi borszőlő termelés az országban: annyi szőlőt termel mindenki a gépesített nagyüzemekben, amennyit a vessző elbír. Egy 3-4 kilós terhelésű olaszrizling tőke nem adhat minőségi bort, hiába cukrosodik, a beltartalmi értéke (íze, zamata) nem lesz megfelelő (lásd. még: olcsó bornak híg a leve). Ezt az osztrákok tudják: ha valaki több szőlőt termel egy hektáron, mint a megengedett, a minőségromlás miatt az egész tábla szőlő értékét csökkentik. És mit olvashatunk a cikkben? A sztrájk sikeres volt, a szerződött mennyiség fölötti termést is átveszi a felvásárló, mégpedig teljes áron. Tehát nemhogy negatívan premizálnák a túltermelőket, hanem többet vesznek a középszerűből.

tovább »
2021.08.27. 12:14
Címkék: politika

Elkötelezettség és elengedés

Mostanában egyre több jel mutatja, hogy lassan megtalálom azokat az embereket, akik tényleg velem akarnak dolgozni (mind az „igazi” munkahelyemen, mind a szőlészetben). Ezek a jelek csak pillanatnyi felvillanások, de megvan az a kép, amikor a nyári éjszakán olyan sűrűn követik egymást a villámok, hogy simán lehet a sötét utat követni a szinte folyamatos fényben? Ilyen villanás, amikor a fiam szó nélkül jön velem tetőt vágni, amikor egy borkereskedő belekóstol a boromba és egy „basszus” szakad ki belőle, amikor a kolléganőm ajka türelmetlenül megfeszül az elégedetlenségtől, ha hibát talál a programban, amikor egy mindent látott öreg róka programozó lelkesen mutatja, hogy milyen új vizuális effektet talált ki a könnyebb kezelhetőség érdekében, amikor egy fiatal gyakornok arról beszél, hogy végre olyan helyen van, ahol elvárják tőle a teljesítményt.

tovább »
2021.08.27. 12:14

Köveskáli furmint napok 2020

Ritkán van az úgy, hogy ott vagyok valaminek a kezdetén, de a Köveskáli furmint napok első sétáló kóstolója egy ilyen rendezvény volt. A szervezők tökéletesen választották meg a helyszínt, ami 16 kilométerre van Dörgicsétől, így egy negyed órás vezetéssel oda lehet érni. Persze kocsival, hiszen a Balaton felvidéken az ún. közlekedési infrastruktúra nem létezik, és ezt a távolságot a Google tömegközlekedési útvonal tervezője szerint két óra negyven perc alatt lehetett volna megtenni. Volt velünk egy antialkoholista sofőr cimbi, akit a szervezők (nagyon aranyosan) ingyen engedtek be a buliba.

 

Az ismerős borászok mesélték, hogy előző nap volt egy szakmai önmarcangolás arról, hogy a furmint nehéz fajta - de én ezen nem vettem részt, elsősorban kóstolni akartam. Húsz meghívott borász volt, nem túl sok látogató, de a hangulat pazarul idézte a már jól bejáratott eseményeken megszokottat: a borászok beszédbe elegyedtek azokkal, akiknek éppen töltöttek, meséltek a boraikról, a kóstoló közönség illedelmesen zsongott és kóstolt. Nekem azonnal a szívembe lopta magát ez az esemény, mert sokkal több idő jutott egy-egy borászatra, és azokra az emberekre, akiknek érdemes meghallgatni a véleményét.

tovább »
2021.08.27. 12:14
Címkék: kóstolás

Facebook

Utolsó kommentek

A szerző

Pályaelhagyó agrármérnökként vettem egy szőlőt abban a dűlőben, ahol a dédapámnak, nagyapámnak is volt. A családi legendárium szerint a borfelvásárló mindig a dédapámnál kezdte a vásárlást, mert neki volt a faluban a legjobb bora. A név kötelez: a legjobb Balaton-felvidéki bort akarom csinálni.

süti beállítások módosítása