Szőlőművelés

Csapataink harcban állnak

Az idei év eddig elképesztő volt: óriási szelek, amelyek kétszer elvégezték a hajtásválogatást (kár, hogy az első előtt én is megcsináltam), mérhetetlenül elszaporodott vadállomány okozta károk (tegnapelőtt csak a legnagyobb nehézségek árán tudtunk elkergetni egy nyulat a szőlőből (amíg csak kiabáltunk rá kb. 20 méterről, nem mozdult, csak amikor felé dobtunk egy oltókést), majd özönvízszerű esőzés, amitől olyan patak áradt meg, amelyben én még soha nem láttam vizet (be is ázott a készárupincém rendesen), mindezek tetejébe jött anyu betegsége, azaz intéző nélkül maradt a birtok. Nos, volt már jobb évkezdetem is, szó se róla.

A mostani kirándulás legnagyobb feladata a régi ültetvény átoltása volt a "zöldbe fás" módszer szerint.

Anya csak egy van

Amikor megvettem a szőlőt, magam sem tudtam, mekkora feladatot vállalok magamra. Gondoltam kellemesen lebarnulok munka közben, lesz borom amit megmutogathatok a cimboráknak, a szüretkor pedig csapunk egy vidám tivornyát. Aztán az első sokk akkor ért, amikor a munkám Prágába szólított: a nyár közepén, amikor le tudtam menni a birtokra, a vesszők a földig hajlottak, és mindent elborított a lisztharmat. Beálltam dolgozni, de erőnlét, tudás és tapasztalat nélkül iszonyat lassan ment a munka: két nap alatt a negyedét se tudtam elvégezni. Anyu akkor látta először a szőlőt, beállt segíteni, de a termesztési rendszer (magas kordon) neki is új volt, azonkívül vasárnap este haza kellett mennie, akkoriban még nyugdíjasként dolgozott. Kedden jött a telefon: szerdán menjek érte Füredre, a tizes busszal érkezik. Szabadságot vett ki, kedden megfőzte az egész hétre szóló kaját, és azzal jött meg szerdán: onnantól együtt nyüstöltük a szőlőt amíg kész nem lett.

Mai eszemmel mindent másként csinálnék (először fél nap alatt lenyírnám a túlburjánzó vesszőket, aztán megpermetezném, és csak aztán látnék újra a zöldmunkáknak, ha elmúlt a munkavédelmi várakozási idő) - de akkor ennyire tellett.

Pannon Bormustra 2010

Hét közben megbeszéltem az oltást végző szakemberrel, hogy hagyjuk még egy hetet nőni a szőlőt, mielőtt beoltjuk, ezért hétvégén itthon maradtam. Zotykos cimborámmal megbeszéltük, hogy a szombati szép nyári estét a Pannon Bormustra meglátogatásával tesszük még kellemesebbé. A foglalkozás részben érte el célját. 

Virágzás előtt

A pincében lassan melegszik a levegő, most 14 fok körül van a hőmérséklet. A szőlő virágzásakor a borok - a régi megfigyelés szerint - újra megindulnak, és a maradékcukor (részben vagy egészben) kiforr. És tényleg: a háromból két acéltartályban beindult az erjedés.

Ez a folyamat egészen más, mint az őszi forrás - csak szelíd pötyögés, és a bor a szénsavtól szúrós lesz. Egy kevés ként adtam a borhoz, mert azt olvastam, hogy az erjedés során adagolt kén hatására a cukor lényegesen nagyobb hányada alakul glicerinné, mint alkohollá. Meglátjuk, beválik-e.

Szénné égtem a napon

A hétvégén az új szőlőben tevékenykedtem: az újabb szél, és az őzek támadása után megpróbáltam kezdeni valamit a megmaradt szőlővel. Ilyenkor a befűzés kényes munka: a szél össze-vissza cibálta a hajtásokat, amelyek az első kacsokkal összekapaszkodtak, és ha az ember kicsit erősebben húzza meg a kelleténél, a nóduszoknál (a hajtásközök ízesülésénél) azonnal elpattan.