A hétvégén az új szőlőben tevékenykedtem: az újabb szél, és az őzek támadása után megpróbáltam kezdeni valamit a megmaradt szőlővel. Ilyenkor a befűzés kényes munka: a szél össze-vissza cibálta a hajtásokat, amelyek az első kacsokkal összekapaszkodtak, és ha az ember kicsit erősebben húzza meg a kelleténél, a nóduszoknál (a hajtásközök ízesülésénél) azonnal elpattan.
|
| Kilátás Becce dűlőből a Balatonra |
Bölcs ember módjára a kellemes délelőtti napsütést a pincében töltöttem, majd pont délben belevágtam a hajtások befűzésébe. Mivel a naptej nekem nem elég hetero, így pecsenyére égtem, mire hat óra körül befejeztem a munkát - pedig kettőkor lementem a faluba ebédelni is.
Most, hogy egyedül kell matatnom a szőlőben, kicsit lassabban megy a munka, meg aztán a befűzés igazán két emberes munka: az a jó, ha a két oldalt egyszerre csináljuk, mert olaynkor nem kell átnyúlni a túlsó oldalra. Én szeretem nagyon szépen eligazgatni a hajtásokat, mert egyrészt így a permet jobban éri a növényt, levegősebb is, ezért könnyebben kiszárad eső után, és végül a legfontosabb: így minden levél napsütésbe kerül, és a fotoszintézis a ehető legnagyobb hatékonysággal működik.
|
| Befűzött tőke |
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
