Tegye fel a kezét, aki tudta, hogy a sárga muskotály sokoldalú fajta! Igen, az én kezem jól láthatóan lent maradt. Idén is tettem valami új felfedezést, ami gyökeresen megváltoztatta a fajtáról az elképzeléseimet.
Élénk sajtója van a furmintnak mostanában, Ercsei Dániel pazar fajtabemutatója után a Művelt Alkoholista blog Alföldi Merlot néven publikáló szerzője írt egy elég kemény cikket egy tokaji száraz furmint kóstolóról. A cikk kulcsmondata: "a furmint mintha képtelen lenne maradékcukor nélkül megállni a lábán". A tavalyi évjáratunk megmutatta, hogy a friss furmint (sima, meszes-agyagos termőhelyről) nagyon gyümölcsös tud lenni száraz borként is, és a jelenlegi nemzetközi trendbe talán a magasabb alkoholtartalma miatt nem passzol bele - szóval ez a kérdés személy szerint nem aggaszt, de mégis ráment a hétvégém erre a félmondatra.
Az a jó a jó cikkekben, hogy megülnek bennem, és az olyan monoton (de szívemnek végtelenül kedves) tevékenység közben, mint a metszés, jókat tudok gondolkozni rajta. Ezen kívül már régóta foglalkoztat az NAÁ (a "Nagy Alsópolcos Átbaszás") jelenség, amit érdemes megírni a fogyasztók okulására. Az NAÁ nagy áruházláncok alcó polcán található, 629 Ft / 2 liter egységárra kartelezett, "félédes fehér", "félédes rozé" és "félédes vörös" borokat jelenti. Lehet átkozni a magyar proli félédes borok iránti rajongását, de inkább tegyük fel azt a kérdést, hogy honnan ered az a vonzalom a bor cukortartalmához!
Azzal a célkitűzéssel indultam ennek az évnek, hogy megpróbálom kiépíteni a kereskedésemet. Ha úgy nézzük, hogy mekkora készlettel rendelkezem az évfordulón, nem sok okom van a panaszra - annak ellenére, hogy a kereskedelmi kapcsolatokat csak mérsékelten lehetett fejleszteni. Próbálkoztam bejutni egy ismerős étterembe, de ott elképesztő ajánlatot kaptam: nyomott áron megveszi tőlem a bort egy nagykereskedő, aki dupla áron eladja az étteremnek, aki dupla áron kínálja a bort. Ezt a vonalat így nem erőltettem, és olyan kereskedőket kerestem, akiknek saját boltjuk van. Sajnos a kóstoltatási eseményekre csak korlátozottan volt lehetőség (de azok jól sikerültek), mert a készleteimet rettenetesen alulbecsültem: lényegében nem volt borom nyár közepétől. Ezen idén változtatni próbáltam, kicsivel többet tároltam be, mint tavaly - hiszen Karácsonyra már az érlelendő borokat adtam el. Szóval ezen a téren nem tudok zajos sikert elkönyvelni, de továbbra is a "Légy jelen!" gondolat jegyében szeretnék eljutni a kis, minőséget áruló boltokhoz, lehetőleg az ország legtöbb pontján, és ezeken a helyeken kóstolókon szeretném bemutatni a boraimat.
Nem akármilyen borsorunk volt az idén! |
A tavalyi év volt az, amikor többségében olyan borok készültek a pincémben, amilyet mindig is szerettem volna. Sőt, egy-két tétel a maga nemében egészen kiválóra sikerült. A Naplemente (kékfrankos rozé), a Randi illata (sárga muskotály) és a Hattyúdal (furmint) nagyon sok rajongót szereztek maguknak és a pincének is. Ugyancsak a tavalyi év volt az, amelyben a kishitűséggel határos óvatosság miatt ezeknek a boroknak a zöme már azelőtt elfogyott, mielőtt minden érdeklődő megkóstolhatta volna őket - lássuk be, július elején kifogyni a rozéból kicsit korai. meg lehet ebben találni a jót is: nem kaptam gyomorrákot - mert amint a szőlő a pincébe került, azaz a növénytermesztési év parája befejeződött, azonnal elkezdtem parázni az értékesítésen. Szerencsére a hétvégi pincenapok sikeresek voltak, a csapat munkáját nyomon követő emberek rendeltek tőlünk bort, és ez automatikusan hozta az üzleti modell sikerét is: jó áron nagyon jó bort adni azoknak, akik értékelni tudják.
Dörgicsén egy speciális telepítési módszertan dívik azóta, hogy a gazdasági épületek építését szőlő termőhelyi kataszterbe tartozó területeken az a "korlátozás" súlytja, hogy a terület 80%-án szőlőnek kell teremnie. Ezt az igazolást a hegybírónak kell kiállítania, aki megjelenik a helyszínen, ellenőrzi a termelést, majd kiadja az igazolást.
Az ál-telepítés azt a célt szolgálja, hogy valamilyen (bármilyen) szőlő oltványt szerez az építkezni vágyó tulajdonos, majd a lehető legolcsóbb módon beleszúrja a földbe, és ha a hegybíró elég ügyes, akkor még észlelni tudja a szőlő jelenlétét a területen, és ki tudja adni az igazolást. Általában ezeket a területeket teljesen elhanyagolják, majd amikor a használatba vételi engedély kiadásra kerül, akkor a szőlőtőkéket egész egyszerűen lefűnyírózzák a picsába. Persze egy normál szőlőt nem lehetne lefűnyírózni, de ezek a tőkék általában annyira csetlék, hogy simán ki lehet aprítani őket. És persze a "gazdasági épületnek" sincs semmi efféle funkciója, eleve nyaralónak épülnek.
A "feldolgozó" már áll, szépen sorakozik a két éves szőlő. |
Két éves szőlő, őszi állapot. |
Utolsó kommentek