Szőlőművelés

Lassan utolérem magam

A tavasszal elég sok munkánk volt, és még csak nagyon halványan látszódnak az eredmények. De szépen lassan utolérjük magunkat, és legalább látszik, hogy jövőre mik lesznek azok a feladatok, amelyek elkerülhetetlenek. 

Egyrészt az új vágó- bár elképesztően foghíjas - legalább a következő két-három évben valamennyire használható lesz. A juhfarkok is magukhoz tértek az eső hatására, és úgy általában jó erőben van a szőlő. A mikroteraszokat eltüntető szántás és az első esők után a területet megrotáltuk, így most a talajmunkákkal egy időre végeztünk. A fattyazás jól sikerült, hajt is a szőlő rendesen. Hamarosan újra át kell járnom, és túlburjánzó tőkéket megint meg kell ritkítanom. 

Foghíjasan, kesze-kusza drótozással ugyan, de már mikroteraszok nélkül

Fattyazás

Szombaton ragyogó napsütés, húsz fok körüli levegő hőmérséklet, enyhe szellő fogadta a fattyazni készülő szőlősgazdákat, aminek következtében minden testrészem, ami kilógott a rövidnadrág-póló szerelésből, pecsenyepirosra égett. Amint azt már többször írtam, a fattyazás egy kellemes séta szőlőben, miközben a felesleges hajtásokat lepattintja az ember. Ezt most nem így volt, mert a mikroteraszok eltüntetése miatt a szőlő egy hete lett megszántva, így a könnyed séta helyett egy embert próbáló kapaszkodássá vált a terület bejárása. 

Pince

Április végén

Nem emlékszem ennyire száraz évre, ilyen meleg áprilisra. Tallóztam a régi képeim között, mert úgy gondoltam, hogy a szőlő betyárul le van maradva az ilyenkor megszokotthoz képest. Nos, 2007,2008,2009 években május elsején már kb. 25 cm-es volt a hajtáshossz, de a 2010, 2011 években pontosan ekkora volt a szőlő (2010 rendkívül csapadékos, 2011 kivételesen száraz év volt).

Olaszrizling (Guyotról átállítva rövidcsapos metszésre)

Az új telepítések vágóját megkapáltuk, hét közepén állítólag lesz némi eső, így könnyebben beissza a föld a vizet, és csökken a talaj párologtatása is. A szőlő fölső végében lévő új telepítésű tőkéket meglocsoltuk, mindegyikre jutott kb. 5-5 liter víz. Talán segít ebben a hőségben.

A pincében elkezdtem az építkezés utáni rendetlenséget felszámolni. A borom erősen fáradt ízt mutatott a forrás mellett, megnéztem, semmi szabad kén nem volt benne. Pótoltam, talán későn, talán nem, majd kiderül. 

Présmanens forradalom

Az új terület bevonása utáni eufória lecsillapodásával elkezdtem végiggondolni a borkészítés folyamatát, és már most látszik, hogy pár dolog hamar szűk keresztmetszet lesz, de ezek közül is a legelső a prés. Még a nagyapámé volt, és annak ellenére, hogy neki is kb. akkora szőlője volt, mint nekem, meglehetősen kicsi a kosara. Ráadásul a hagyományos, állókosaras préssel nem is igazán szimpatizálok: túl lassú vele a préselés (mialatt a többi préselésre váró cefre lassan oxidálódik), és a kosár közepén igen kis hatásfokkal dolgozik.  Éppen ezért elkezdtem nézegetni a netet valami modernebb prés után. 

Vaslin-3

Az első tapasztalatok: présben csak oldsmobile vagy vadiúj kategória létezik. Ez azt jelenti, hogy az 1980-as években gyártott fekvőkosaras félautomata prések után a vadonatúj, hiperszónikus prések következnek. Az árakban ennek megfelelően semmiféle fokozatosság nincs: a használt prések pár százezer, az új prések többmillió forintba kerülnek. A másik kihívás a megfelelő méret megtalálása: 300 literes után 700 literes, majd 1000 literes és innen a 25000 literesig minden van. Kisebb gazdaságoknak való prések természetesen csak vadiújan vehetők (belépő ár: 4 Mio forint) régiben még a 700 literes is kuriózum. Sokat gondolkoztam azon, hogy mekkora prés lenne megfelelő nekem. Gohérból valamint a kis küvéből fél-fél vágóm van, ez kb. 3-400 liter bort ad, ami kb. 6-700 kiló cefrét jelent. Ideális lenne tehát a 700 literes prés. Hihetetlen, de találtam egy jó karban lévő eladó Vaslin-7 prést! Felhívtam az eladót, aki elmondta, hogy bár a teljesítményfelvétel nem indokolná, de mégis három fázisú áram kell a prés működtetéséhez, mert két motor hajtja.

Tavaszi touchdown

Az új területen valami elképesztően sok munka volt. A fairtás, a megújító metszés, a lekötözés, a támrendszer kiigazítása sok időt igénybe vett, meg persze ott vannak a régi területek is, amin szintén meg kellett csinálni a metszést és lekötést. Idén kicsit későn kezdtünk hozzá a munkákhoz, szerencsére nem jött olyan korán a tavasz, mint tavaly, de azért ez intő jel arra, hogy ezentúl március elején el kell kezdeni a metszést. Szerencsére éppen készen lettünk a lekötéssel rügyfakadás előtt.

A juhfark oltások szépen kihajtottak, ez a legkorábban érő fajta az ültetvényemen.

Az a kicsi, két leveles kis izé ott a juhfark oltvány