Az összes szőlőm közül talán a legviccesebb a legutolsóként vásárolt terület, ahol a véletlenszerűen ülették a szőlőfajtákat egymás mellé. Tavaly lekéstem a tőkék átjelölését, így az idei átoltás nem lett teljeskörű - amit őszintén sajnálok, mert a trágyázás, a talajban elraktározott téli csapadékmennyiség ideális viszonyokat teremtettek az oltások megkötéséhez. Az átoltott tőkék hálából hatalmasra nőttek: néhol 4-5 méteres a hajtáshossz! Mivel ez nagyjából július végi állapotnak felel meg, az új tőkék roppant fogékonyak a lisztharmatra: szinte mindegyiken látható a fertőzés. Ezeket a tőkéket (kézi pumpás permetezőből) megpermeteztük kénnel, hogy visszaszorítsuk a fertőzést. Tavasszal mindenképpen szükség lesz a lemosó permetezésre.
 |
| Négy méteres hajtáshossz. |
Szóval ilyenkor kell megcsinálni a tőkeleltárat, amikor látható a termés: ez a fajtaszelekció. A tőkeleltárat a feleségem csinálta, amíg ő összeírta az oszlopközt, addig én - idén remélem utoljára - lefattyaztam az átoltásokat. A letisztázott tőkeleltár így néz ki:
 |
| Ilyen egy tőkeleltár a feleségem kivitelezésében. |
Már tavaly észrevettem, hogy kétféle rizling klón van a szőlőmben, amelyek közül az egyik nekem nagyon nem ízlik. Tavaly ezeket a tőkéket külön szüreteltük, betettem egy kis hordóba a mustot, hogy a hordó ne száradjon ki, és elfelejtkeztem róla. A bor semmilyen kezelést nem kapott, fejtve sem volt. Most megkóstoltam a bort: természetesen értékelhetetlenül fás, szinte csak hordóaroma az egész - de él. Ezen nagyon meglepődtem, mert félbe volt hagyva, kén sem volt benne, de nem tört meg. Szerintem lefőzve egyáltalán nem rossz párlat lenne belőle. Szóval ennek a rizlingnek a termését idén sem fogom beleszedni a "komoly" borba - szelektáltuk tehát a fajtán belül az egyedeket is. Én nagyon szeretem a szőlőt, de több száz tőke termésének végigkóstolása után ebben egy ideig nem voltam teljesen biztos.
A nejem kitakarította a présházat: összeszedte a nyári munkák hulladékait (oltványok nylonzacskói, dobozok, üres vegyszeres flakonok, kötözőanyag és madzagvégek, stb.), amit levittük a faluba. Ezután rendet csinált (minden polcra került) és felmosott. Ez a helyiség már készen áll a szüretre, még az edényeket kell közvetlenül szüret előtt elmosni. A pince kitakarítására már nem jutott időnk, így is rengeteget dolgoztunk a hétvégén.
 |
| Érik a juhfark a csicsói vágóban. |
A múlt héten Krisztiánék lehálózták a csicsói juhfarkot - félig, mert nem adtam elég madárhálót. A maradékot hétfőn akarták befejezni, de nem lehetett, mert esett az eső. Ez most nagyon nem hiányzott, illetve egy eső még rendben van, de minnél több napsütés kellene ősszel, hogy a szőlő szépen be tudjon érni. A juhfark helyenként már botritiszesedik, ha sok esőt kap, akkor nem aszusodni fog, hanem lerohad. A csicsói terület lapályban van, agyagos, így nagyon nedvességtartó - tehát némi szélnek és napsütésnek nagyon örülnék az eső után.
A saját területen a juhfark szép, töpped, a sárfehér kezd némi ízt összeszedni, és a rizling érése is fegyorsult.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
