Megnéztem a Füred-Csopaki Borvidék OEM termékleírását, ahol leírják, hogy 14 tonna/hektár szőlőt lehet termelni hektáronként. Ez a régi rendszerben (~3330 tőke/hektár egyetlen hiány nélkül) 4,2 kilós tőketerhelést jelent, míg modern támrendszeren 3,1 kiló tőkénként. Ez nagyjából az "akasztani sem lehet rá többet" mennyiség. Ez az, amit a felvásárlók felvásárolnak. A vicc kategória. Nincs itt semmi látnivaló: olcsó húsnak híg a leve.
Úgy általánosságban azt vettem észre, hogy a Balatoni furmintok mintha kevésbé lennének illatosak, mint a tokaji testvéreik. Talán azért, mert a nagyobb meleg miatt korábban szüretelnek, így kevesebb idő jut az illatanyagok kialakulására. Erre valamit majd ki kell találni - talán a lombozat megkurtítását -, de elég fontos lenne, hogy ezen a borvidéken is szülessenek illatgazdag száraz furmintok. A kóstolt tételek közül kiemelkedően jó volt a Pálffy pince pezsgője.
A film közepén egészen durva párhuzamot láttam kis falunk, Dörgicse, és a filmbéli kisváros halála között. Ami Amerikában a palagáz, az idehaza a Balaton. A magyar falvak elsorvasztása a kommunista rezsim agyszüleménye volt. Először a beszolgáltatási rendszer, majd a TSZ-ek szervezése, azután a kis falvakra kiadott építési tilalom ütött sebet ezeken a kis közösségeken. A falvakból megindult az elvándorlás, a helyben maradók megöregedtek, gyerek alig született. Azok a települések, amelyekben ma divat lett házat venni, skanzenekké válnak: az 1800-as években épült, felújított parasztházak csak nyaranta lakottak, télen a falu kihalt.
Utolsó kommentek