Szőlőművelés

Az első kóstolások

Most, hogy elforrtak a borok, lefejtettük a hordós tételeket. Végre van mennyiség, így idén tudunk palackozni is. A forrás utáni kóstolás tapasztalatait jövőre tudjuk felhasználni, így gyorsan rögzítem őket, még mielőtt elfelejteném, hogy jövőre mit kell pont így vagy másként csinálnunk.

Óda az öregszemű sárfehérhez

Nem vagyok én az az ember, akit csak úgy átküld a felesége a csinos, fiatal szomszédasszonyhoz, hogy a fürdőből kijövet ne a felénk néző ablak előtt kenje be magát testápolóval - a fontos kérdésekben inkább a belső meggyőződésemre hallgatok. De mégis, ha folyton csak azt hallom, hogy a sárfehér soha nem érik be, a sárfehér almasavas, és még azt elejti tavasszal, lehetetlen megőrizni az illatát, ezért a négy sorért akar még egy szürettel koszolni, ott a góhér, hagyjuk a fenébe ezt a fajtát, inkább traminivel adjunk illatot a küvének ... szóval egy idő után mégis felmerülnek bennem a kételyek.

A sárfehér hordóban forr

Szüreti impulzusok

Ahogy az idei év termését nézem, akár a saját szőlőmben, akár az interneten a barátokét, ismerősökét, mindenhol csodálatos évről szólnak a beszámolók. Gyönyörű, cirmos fürtök, a must ízéről áradozó borászok, a mérőhengerből kiugró mustfokolók híreivel van tele a Facebook. Gyorsan összefoglalom az eddigi szüreteket, elsősorban magamnak, hiszen ezt a blogot eredetileg naplónak szántam, csak kinőtte magát a dolog.

Mindenekelőtt egy kis technológiai váltás is történt: az ülepítést úgy csinálom, hogy csak egy ujjnyi sarat ülepítek, az összes többi szedimenttel teli anyagot hozzáadom a musthoz annak érdekében, hogy a forrás teljesen lefusson még az ősz folyamán.

A préselés pedig sokkal, de sokkal kíméletesebb, mint ezelőtt: Éppen csak megnyomom a cefrét (mert a zúzó-bogyózóm gyönyörűen feltárja a szemeket is). Ezt úgy kell elképzelni, hogy eddig a cefrét kb. saját térfogatának felére tömörítettem, most kb. 5/6 részére (azaz mindössze egy arasznyit nyomom össze a prést). A sárga muskotályt pedig egyáltalán nem préseltem.

Góhér

A méret a lényeg

Sokan vannak a Balaton-felvidéken, akik tenni szeretnének valamit a szőlő- és bor ágazat érdekében. Születnek írások, keletkeznek termőhelyi szabályozások, új kiskirályságok jönnek létre a borrégiók felszabdalásával - és anélkül, hogy a jó szándékot vitatnám, gyakran értelmezhetetlen irányt vesznek az események. Azt hiszem, annyira kevés a rendszerben gondolkozni tudó emberek száma, hogy ha valaki a saját érdekeinek érvényesítése céljából egy kezdeményezést állít, esetleg némi szomorkás, édes-bús parasztromantikával fűszerezve, akkor a nihilhez képest még ezek a kezdeményezések is betlehemi csillagnak tűnnek a semmittevés, az ötletszegénység és a passzivitás égboltján.

Színlé technológia

A sárga muskotály jellegzetessége, hogy elég nehéz jó bort készíteni belőle, mert a rosszul elkészített borokban van az a tipikus, keserű-húzós íz a korty végén, ami szerintem élvezhetetlenné teszi a bort. Volt nekem már sárga muskotályból készült szalmaborom, amiből a legnagyobb igyekezettel sem tudtam kideríteni ezt a kesernyét, le is főzettem pálinkának. Német Attila Gábor sárga muskotálya volt számomra ebből a fajtából a reveláció - azt hiszem soha még csak meg sem fogom közelíteni azt, amit ő tud. Egy héttel ezelőtt tehát az volt a helyzet, hogy volt egy abortált (szalma)borkészítési kísérletem sárga muskotályból, volt új ötletem arra, hogy mit kéne csinálnom (erős kételyekkel) és tudtam, hogy most szombaton szűztermést fogunk szüretelni.

Sárga muskotály