Ha jelzőt keresnék erre az évre, valószínűleg a "magamra találás éve" vagy a "beleállás éve" közül kellene választanom.
 |
| Kútfő, 2017 júniusában |
Kora tavasszal szembesültem azzal, hogy tudok bort készíteni. Ez engem lepett meg a legjobban, annyi kísérlet után. Mert még azt sem tudom (más sem), hogy a régi-új fajtákban mit kellene keresni. Azt sem tudom, hogy Dörgicsén a TSZ vagy a jelenkor reduktív tucat-olaszrizlingjein kívül mit tudnak más fajták (pl. a furmint és a juhfark). A törvényi szabályozás ellenszelében próbálom visszahonosítani azokat a fajtákat, amelyek százötven évvel ezelőtt jó bort adtak (vagy nem jó bort adtak). A régi fajtákon kipróbálnom a különféle borászati eljárásokat is. Ki kell derítenem, hogy mely fajtáknak áll jól, és mely fajtákhoz nem illik a hordóhasználat. Tíz éve próbálkozom, és rengeteg kudarc ért. Ez borzasztóan depresszív tud lenni. De végre most tavasszal volt három olyan borom is a pincében, amelyikkel meg tudtam kínálni azt, aki betért hozzánk.
A téli időszakot kihasználtam egy olyan program készítésére, amelyik segít az elvégzett munka nyilvántartásában. A napszámosokat rászoktattam egy olyan űrlap használatára, amelyikből a feleségem könnyen fel tudja vinni a munkákat a rendszerbe. Egy kattintással van permetezési naplóm, gazdálkodási naplóm és önköltség számításom. A Biokontroll ellenőrzésre is megfelelő ellenőrzési naplót tudunk belőle készíteni. Az új programmal láttam, hogy a támrendszer telepítésnél hogyan szállnak el a költségek a csillagos égbe. Pont kétszer annyiba került, mint amennyit szántam rá: de nem gondoltam volna, hogy két bobcat és három ember fog egyszerre a szőlőmben lukat ásni a szőlészeti oszlopoknak.
Télen indultam a kertészeti gépbeszerzési pályázaton. Van egy kiváló pályázat író szakemberem, kérésre ajánlom. Nem nem a Mészáros Lőrinc kistesója - egyszerűen csak tud pályázatot írni (aki kéritek, megadom az elérhetőségét). A pályázat leadása után elkövettem egy borzasztó hibát: nem vettem meg azonnal mindkét gépet, csak a permetezőt. A tőközkapát is meg kellett volna vennem, ez később komoly többletköltséget okozott - de kicsit paráztam a likviditás miatt.
Tavasszal már rutinosan metszettük a saját szőlőnket, Krisztiánék pedig rutinosan metszették meg a hat hektárt. Ezen a területen elég komoly tőkeveszteségem volt a kurva perenoszpóra és a bioművelés egyidejű jelenléte miatt. Szerencsére van egy osztrák oltványos, akit ugyancsak tavaly ismertem meg, és tőle már rutinszerűen rendelek - bár még mindig nem tudom, hogy mondják angolul a szőlőoltvány szót. Nem zavar bennünket, mert ő sem tudja, ahogy az a leveleiből kiderült. :)
A tavasz és a nyár a kapálásról szólt. Megfigyeltem, általában a tavasz és a nyár fordulóján próbálnak meg hidegre tenni engem azok az emberek, akik nekem dolgoznak. Most ezt a szerepet a vetőmag szállító és a kapások vállalták magukra. A késve szállított vetőmag és a kissé ügyetlen vetéstechnológia (sajnálom, nincs csicsilliárd forintom egy jó direktvető gépre, és nincs hozzá egy monstrum traktorom se, így a szórva vetésnél maradtam) szákóci vetést eredményezett - a hézagokban pedig megjelent az ősellenség, a juszap (alias mezei acat). A nyár ezzel a küzdelemmel telt, amit a kapások színesítettek azzal, hogy sohasem látott algoritmus szerint kapálták meg itt-ott foltokban a táblát. Volt, amit kétszer egymás után, volt, amit egyszer se. És közben folyt a pénz a gazdálkodói bankszámláról.
A nyári hónapok lényegében eseménytelenül teltek, mert javarészt szárazság volt, mi pedig (de azért nem túl zajosan) küzdöttünk a lisztharmat ellen. Végül bőven elég volt a bio, amit kiegészítettünk egy Stericlean nevű vegyszerrel, ami kontakt gyilkos. Pont olyan, amit akkor kell bevetni, ha nem sikerült megfogni a lisztharmatot az elején. És persze rájöttünk arra (ismét), hogy nem kell arra hallgatni, aki a messzi távolban borászkodik. A vadfekete (csóka) fajtát nem kell hosszú csapra metszeni. Terem az annyit, mint a veszedelem, termékenyül, mintha csak a szexről szólna a világ - és azért hívják kádkongatónak, mert meleg nyárutón egy pillanat alatt elveszti a levét. Bazinagy fürtök - csekély lékihozatal.
És ahogy ment előre az év, kezdtem elhinni, hogy nem rántottam magamra a konyhaszekrényt. Minél jobbak a gépek, annál könnyedebben lehet venni az akadályokat. Persze apróbb balesetek is akadtak: kitört a traki ablaka, defektet is kaptunk, beakadtam a szőlőbe a rotakapával, eltörtek a kapaszárak, elgörbült a kultivátor, lecseréltük az összes hárompont vonógömböt - így a rutin része lett a traktorszerelőnél, lakatosnál tett látogatás. Szerencsére a Készenlét Zrt. átvette a traktor garanciáját, és a Balatonakali Berta alkatrészbolt is ügyesen forgatja a Kioti gépkönyvét, így nyugodt vagyok az alkatrészutánpótlás miatt is. Krisztián vérprofi lett az évek alatt, Petivel még morognom kell néha - de ki nem volt kajla fiatal korában?
Elkezdtem szolgáltatni is, piciben. Zotykos cimborám olyan szépen mesélt két cimborájának a szőlészetről, hogy azok nyomban vettek egy darab szőlőt, és bele is vágtak a munkába. Segítettem nekik gépekkel, bevállaltam a permetezést - és késő ősszel egy csodálatos, apró fürtű rizlinget szedtek, áztatás után 19-es cukorral, csuda jó savval.
Eljött az ősz, elkezdődtek a szüretek - és egy kisebb furmint ijedelmen kívül (két nap alatt 80 mm eső esett) minden termény szépen hordóba került (egyedül a kékfrankost nem dolgoztam fel, azt átadtam egy borásznak). Lecseréltem a bogyózómat, és az új gép elhozta a revelációt: csökkenthettem az áztatási időt, kikerült a technológiából a darálás - így a szüret is sokkal, sokkal könnyebb lett. Fel is tudtunk dolgozni hét tételt - és itt egy picit kicsúszott a kezemből a gyeplő. A tartályos és hordós érlelésű feldolgozás más-más technológiai sorrendet követel meg. Két-három tételnél ezt egyszerű fejben tartani - hétnél már nem az. Így kicsit megkavarodtak a fejtések, a kénezések, és nem vittem le az alsó pincébe se azokat a borokat, amelyek már készen vannak- ennek eredményeképpen a forralópincémbe most egy laposüveget sem lehetne bevinni. A fejlődésre itt van legnagyobb lehetőség: jövőre minden tételnek lesz saját adatlapja, amelybe minden borkezelési lépést felírok, sőt, ennek alapján megtervezem a következő műveletet is, amit majd egy GANTT ábrán lehet követni. Így a munkát a feleségem is el fogja tudni végezni, ha éppen ő lesz a pincénél.
Hogyan tovább? Egyelőre a nagy terület termését nem tudom sem feldolgozni, sem a kész bort értékesíteni. Ezért a hat hektárról a szőlő javát eladom, csak annyi bort készítek, amit - reményeim szerint - el tudok adni. Terv szerint egyelőre minden tételből egy-egy hordócska bort. A bioszőlőnek jó ára van, és ha a magyarországi értékesítéssel gondok lennének, nem szarok be attól, hogy béreljek egy hűtőkamiont, és keressek olyan helyet, ahol megfizetik a minőséget. Mert azt sikerült bebizonyítani magamnak, hogy szőlőt magas minőségben tudok termelni. Halom-hegy bazaltos talaja pedig garancia arra, hogy a beltartalommal sem lehet gond. A szőlő behozza a rezsit - csak ebből plusz nullára számítok, ha teljesen termőre fordul a szőlő. A kétezer palack saját borral pedig megismerem az értékesítés problémáit. Ha a Balcsi partján nem tudok ennyi bort eladni, akkor izotóniás italt fogok árulni a bicikliút mellett.
Év végén nem is nézhetnék pozitívabb gondolatokkal a jövőbe. Fog ez menni! Boldog Új Évet minden olvasómnak!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
