Ha jelzőt keresnék erre az évre, valószínűleg a "magamra találás éve" vagy a "beleállás éve" közül kellene választanom.
Kútfő, 2017 júniusában |
Az egyik korábbi bejegyzésemmel kapcsolatban elkezdődött némi vita arról, hogy mit kellene kezdeni a Balaton északi partjának déli lejtőivel, amelyről kilátás nyílik a tóra. Ha jó megoldásra szeretnénk jutni, akkor nem szabad szem elől téveszteni a pontos célkitűzést: a Balaton-felvidék északi partjának tóra néző lejtőin szőlő teremjen. A Balatoni Kör által megfogalmazott romantikus "a látképhez hozzátartoznak a szőlők" érvelésen túl csatasorba állíthatjuk a gazdasági racionalitást is: első osztályú termőhelyből kevés van az országban. Mindannyiunk érdeke, hogy ezeken a területeken ne csak tájkép nézés történjen, hanem ezt a szűkösen rendelkezésre álló természeti erőforrást használjuk ki a lehető legjobban. A műveletlenül hagyott szőlőtermő területeket eluralja a dzsumbuj és a lombos erdő, amelyek kiváló fektető helyei az őzeknek, amelyek odaszokva rendszeressé teszik a vadkárt.
35 éve műveletlen, erdővel benőtt szőlőterület |
Ahogy mi, felelősen gazdálkodó szőlészek, kiemelten fontosnak tartjuk a biológiai sokszínűség fenntartását a szőlőinkben, úgy a szabályozó hatóságok szintén nagy figyelmet fordítanak arra, hogy a különféle szakhatósági rendszerek között még véletlenül se legyen semmiféle adatáramlás, mert az valószínűleg nem kívánatos özönrekordok beáramlását okozná a nyilvántartásokba. Az a baj ezekkel a migráns rekordokkal, hogy elveszik a közigazgatásban dolgozók munkáját, sőt, olyan ún. "hatékonyságnövelést" eredményeznek, amely még gyorsabbá teszi amúgy is felgyorsult világunkat. Szerencsére a változtatás igényének teljes hiánya megálljt parancsol az információs szupersztrádán száguldó biteknek - így továbbra is adminisztrálhatunk mindent háromszor.
Most, hogy elforrtak a borok, lefejtettük a hordós tételeket. Végre van mennyiség, így idén tudunk palackozni is. A forrás utáni kóstolás tapasztalatait jövőre tudjuk felhasználni, így gyorsan rögzítem őket, még mielőtt elfelejteném, hogy jövőre mit kell pont így vagy másként csinálnunk.
Nem vagyok én az az ember, akit csak úgy átküld a felesége a csinos, fiatal szomszédasszonyhoz, hogy a fürdőből kijövet ne a felénk néző ablak előtt kenje be magát testápolóval - a fontos kérdésekben inkább a belső meggyőződésemre hallgatok. De mégis, ha folyton csak azt hallom, hogy a sárfehér soha nem érik be, a sárfehér almasavas, és még azt elejti tavasszal, lehetetlen megőrizni az illatát, ezért a négy sorért akar még egy szürettel koszolni, ott a góhér, hagyjuk a fenébe ezt a fajtát, inkább traminivel adjunk illatot a küvének ... szóval egy idő után mégis felmerülnek bennem a kételyek.
A sárfehér hordóban forr |
Utolsó kommentek