Ahogy az idei év termését nézem, akár a saját szőlőmben, akár az interneten a barátokét, ismerősökét, mindenhol csodálatos évről szólnak a beszámolók. Gyönyörű, cirmos fürtök, a must ízéről áradozó borászok, a mérőhengerből kiugró mustfokolók híreivel van tele a Facebook. Gyorsan összefoglalom az eddigi szüreteket, elsősorban magamnak, hiszen ezt a blogot eredetileg naplónak szántam, csak kinőtte magát a dolog.
Mindenekelőtt egy kis technológiai váltás is történt: az ülepítést úgy csinálom, hogy csak egy ujjnyi sarat ülepítek, az összes többi szedimenttel teli anyagot hozzáadom a musthoz annak érdekében, hogy a forrás teljesen lefusson még az ősz folyamán.
A préselés pedig sokkal, de sokkal kíméletesebb, mint ezelőtt: Éppen csak megnyomom a cefrét (mert a zúzó-bogyózóm gyönyörűen feltárja a szemeket is). Ezt úgy kell elképzelni, hogy eddig a cefrét kb. saját térfogatának felére tömörítettem, most kb. 5/6 részére (azaz mindössze egy arasznyit nyomom össze a prést). A sárga muskotályt pedig egyáltalán nem préseltem.
Góhér |
Sokan vannak a Balaton-felvidéken, akik tenni szeretnének valamit a szőlő- és bor ágazat érdekében. Születnek írások, keletkeznek termőhelyi szabályozások, új kiskirályságok jönnek létre a borrégiók felszabdalásával - és anélkül, hogy a jó szándékot vitatnám, gyakran értelmezhetetlen irányt vesznek az események. Azt hiszem, annyira kevés a rendszerben gondolkozni tudó emberek száma, hogy ha valaki a saját érdekeinek érvényesítése céljából egy kezdeményezést állít, esetleg némi szomorkás, édes-bús parasztromantikával fűszerezve, akkor a nihilhez képest még ezek a kezdeményezések is betlehemi csillagnak tűnnek a semmittevés, az ötletszegénység és a passzivitás égboltján.
A sárga muskotály jellegzetessége, hogy elég nehéz jó bort készíteni belőle, mert a rosszul elkészített borokban van az a tipikus, keserű-húzós íz a korty végén, ami szerintem élvezhetetlenné teszi a bort. Volt nekem már sárga muskotályból készült szalmaborom, amiből a legnagyobb igyekezettel sem tudtam kideríteni ezt a kesernyét, le is főzettem pálinkának. Német Attila Gábor sárga muskotálya volt számomra ebből a fajtából a reveláció - azt hiszem soha még csak meg sem fogom közelíteni azt, amit ő tud. Egy héttel ezelőtt tehát az volt a helyzet, hogy volt egy abortált (szalma)borkészítési kísérletem sárga muskotályból, volt új ötletem arra, hogy mit kéne csinálnom (erős kételyekkel) és tudtam, hogy most szombaton szűztermést fogunk szüretelni.
Sárga muskotály |
Ez az idei év a tavalyihoz hasonlóan elég sűrű volt eddig (ha jól számolom két olyan hétvégém volt, amit nem a szőlőben töltöttem), így ennek feloldására szerveztünk egy hat napos családi nyaralást a horvát tengerpartra, biztonságos távolságban az információbiztonság irányítási rendszerektől és a szőlőmtől. Utunk első állomása Zadarban volt. Amikor a főbérlő átvette a papírjainkat, ajándékba adott egy üveg merlot is - a saját termésükből. Beszédbe elegyedtünk, és kiderült, hogy 41 hektáron termelnek olivát és a 9 hektáron szőlőt egy biogazdaságban. Én is elmondtam, hogy mi is szőlészkedünk, szintén biogazdálkodunk, mire a gazdaasszony meghívott a birtokra. Az ültetvény háromnegyed órányi autóútra volt Zadartól, a semmi közepén egyszer csak elénk tárult egy fantasztikusan rendezett olivaliget, mértani pontossággal ültetett fákkal.
Olajfaliget |
Amikor először szembetalálkoztam az új szőlőfelvásárlási rendszerről szóló hírrel az újságban, hirtelen megjelent egy időkapu, amin visszaléptem a múltba, 1975-be, az agyagliki szőlőnkbe. Éppen szüreteltünk - ott volt mindenki, akiket szerettem: nagymamám, édesanyám, apám, a keresztszüleim. Láttam magam 7-8 éves forma gyerekként, ahogy nyüzsgök a pincében, ahonnan a felnőttek mindenáron szeretnének kizavarni, mindig útban voltam, mindig vigyáznom kellett, hogy ne ejtsek semmit bele a mustba, de azért tekerhettem a darálót, és húzhattam a prést is. Ezek voltak hetvenes évek, amikor a TSZ-nek leadásra termeltük a mustot, a mindenféle fajtákból (bár zömében rizlingből) álló szőlőben, és amikor semmilyen minőségi megfontolás nem számított az átvételnél. "A ruszkiknak ez is jó lesz!" - tartotta a mondás - és tényeg jó volt nekik. A nagyszüleim nem tanultak a közgazdaságtant, de a paraszti logikai is elég volt annak kiszámításához, hogy ha a felvásárlási ár kötött, a kereslet végtelen, akkor csak a mennyiség tudja módosítani az árbevételt. Ennek megfelelően a minnél több - annál jobb elv uralkodott akkoriban, amit sokan tartunk a hazai szőlészet lezüllesztéséhez vezető úton megtett első lépésnek.
Utolsó kommentek