Van az úgy, hogy akármennyire jól is alakulnak a dolgok, elérünk egy üvegplafont, amin nem tudunk áttörni. Ha szenvedélyesen üldözzük a minőséget és igyekszünk egyre szebb és jobb borokat készíteni, akkor egy adott ponton túl már nem lehet ‘ösztönösen’, ökölszabályok alapján borászkodni - szükség van feljegyzésekre, amelyek tartalmazzák a borászati kezeléseket, és amelyek kiértékelésével tanulhatunk a múltban történt eseményekből. Ez éppen úgy a borász munkájának része, mint a technológiai pontosság, amit segítenie kell a laboratóriumnak: a mérések alapján kell meghatározni azoknak a beavatkozásoknak a mértékét, amelyek eltarthatóvá teszik a bort. Nem újkeletű a probléma ez, Széchenyi így ír erről:
“Az eladásra szánt bort tehát egészen más princípiumok szerint kell készíteni, amelyeknél fogva annak nem csak a tartóssága biztos, hanem a jutalmat hozó eladása is nagyon valószínű lesz. És ámbár ennek eszközlése sem olyan könnyű, mint azt szerencsétlen látásukban sokan hiszik, azért mégis százszor könnyebb, mint a mostani borivó nagyközönség ízlésének a megváltoztatása. Ahelyett tehát, hogy a világot hasztalanul oktatnák a maguk boraikba olyan igen szerelmes gazdák, nekik azt tanácslom: ‘hagyjanak fel ezekkel a sikeretlen törekvéseikkel, és a sok hasztalan szópazarlás helyett cselekedjenek inkább, és tanulják meg a borkészítés kémiai elveit stb.’ – mert így valóban több hasznot fognak hazájuknak és maguknak hajtani, mint a szép szavakkal.”
Két év után megköszöntük borászunknak, Fogl Jánosnak (Madaras pince) az eddig végzett munkáját. Jánostól sokat tanultam – de másként képzelem el a borászatunk jövőjét. Egyetértünk abban, hogy tavaly ő tett fel bennünket a borvilág térképére, amiért mindig hálás leszek neki. De az is világos, hogy ha az idei irányt nézzük, akkor hamar le is vett volna onnan minket.
Mérhetetlenül sajnálom, hogy nem sikerült úgy kihasználni az együttműködésben rejlő potenciált, ahogy lehetett volna. Az együttműködés kezdetén többen jelezték aggodalmukat: talán az óvó szavak nem voltak elég hangosak, de sokkal valószínűbb, hogy nekem nem volt fülem arra, hogy meghalljam a figyelmeztetéseket: mert nem tudok, és nem is akarok teljes bizalom nélkül dolgozni. És végül is ez a bizalom eredményezett olyan csodákat, mint a Randi illata, a Hattyúdal vagy az Örökség.
A bizalom volt az oka a fájdalmas veszteségeknek is: a gondatlanságból megromlani hagyott boroknak, a fehérje- és/vagy borkőstabilizálás nélkül elvégzett palackozásnak. Idén az együttműködés már több kárt hozott, mint hasznot. Ha csak ennyi történt volna, nem születik meg ez a cikk, hiszen ez mindössze egy személyzeti döntés, és igyekszem gyakorolni azt, amit az elköteleződésről és az elengedésről írtam.
De miután közzétettem a honlapomon, hogy együtt dolgozunk, erre támaszkodva mások is bizalmat adtak Jánosnak – aki rutinszerűen visszaélt ezzel. Ez viszont baj, mert mindenki tönkreteheti a saját renoméját, ha akarja, de nem a mi vállunkon állva. A magam részéről óva intek mindenkit attól, hogy üzleti kapcsolatba lépjen Fogl Jánossal.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
