Zöldszüreti rendelet 2019

Úgy tűnik, leesett a tantusz, hogy a felvásárlók elé konténerszám leborított szőlő nem megoldás semmire. Gondolom az év végi elemzésekben megvizsgálták a stratégiai célkitűzéséket mérő mutatók közül azokat, amelyek a “hiteles minőség” elérését célozzák, és nem igazán juthattak más eredményre, mint arra, hogy a nagy tömegben termelt, hitvány szőlővel ezt a célkitűzést még megközelíteni sem sikerült. Ilyenkor van itt az ideje az úgynevezett helyesbítő intézkedéseknek, amelyekkel a kijelölt útról letért folyamatot a megfelelő csapásirányba lehet fordítani. Ennek a módszertana a gyökérok elemzés, ami egy olyan tevékenység, amelyben feltárjuk annak az okát, hogy mi okozta a problémát. A módszertan lényege, hogy ötször (vagy amíg a végére nem jutunk) meg kell kérdeznünk magunktól, hogy miért következett be a nem kívánatos esemény:

Mi a baj? - Tele vannak a pincék eladhatatlan borral.

  • Miért? - Mert sokkal több szőlőt vásároltunk fel, mint amennyi bort értékesíteni tudunk.
  • Miért? - Mert az olcsó tömegbort nehéz értékesíteni.
  • Miért? - Mert a bor egyre inkább alkalmi ital. Az emberek kevesebbet isznak belőle, de amikor isznak, akkor inkább a minőséget keresik.
  • Miért? - Mert az alkoholisták mámor iránti igényét kielégíti az olcsó (házi) pálinka (sőt, esetenként a dizájnerdrog).

 

Ha a kérdésekre adott válaszokat megnézzük, akkor elég nyilvánvaló, hogy kevesebb, de jobb alapanyagra van szükség. Ez lenne tehát a helyesbítő intézkedés célja.

 

Ráadásul a problémára van megoldás: könnyű lenne kiszámolni, hogy a tőkénkénti 2 kilogramm szőlő termelése esetén mennyivel kevesebb szőlő teremne országosan. Érzésre a válaszom: sokkal. Csak nézzük meg a zöldszüreti rendeletben, hogy milyen mennyiségekkel kalkuláltak az alkotók: az 1. mellékletben a referenciahozamok felső határa: “22.000 kg fölött”. Ez az igen intenzív 2,2*0,8-as térállású szőlő esetén (ami hektáronként 5682 tőke), 2,5%-os tőkehiánnyal számolva ~4 kg termést jelent tőkénként. Azaz a dupláját annak, amit még minőséginek lehet nevezni.

 

A hegyközségi önszabályozó rendeletek (mint pl. a Csopaki kódex) a világ számos területén maximalizálják a termés mennyiségét. A megengedőbb rendeletek hektáronkénti átlagban, a szigorúbbak tőketerhelést tekintve határozzák meg a termés mennyiségét. Szóval nem kellett volna feltalálni a meleg vizet, ha a központi akarat szerint kevesebb borszőlőre van szükség az országban - elég lett volna bevezetni (a tőkeszám alapján számított ) termés maximalizálást. De nem ez történt.

 

Született egy rendelet, amelyik előírja, hogy azokon a táblákon, amelyet a terület tulajdonosa kiválaszt, az állam kifizeti a termést - cserébe a termést a gazda ledobja a földre. Röviden: ha van két hektár szőlője valakinek, és mindkettőn 20-20.000 kg szőlőt termelt tavaly, akkor az idén az egyikről az összes szőlőt le kell szednie még zöld állapotában, a másik hektárról ugyanolyan alacsony minőségű tömegbornak való szőlőt szüretelhet, mint az előző évben - így is feleannyi termés kerül a pincébe. A támogatás a mennyiség függvényében jár, tehát minél inkább tömegbornak való szőlőt termel valaki, annál több támogatást kap. A hektáronkénti 1,5 Mio forintos várható árbevételt 1,25 Mio forint felajánlásával kompenzálja a kormány. Mivel a szőlő mennyisége inkább függ a fajtától, mint a ráfordítástól, ezért hektáronként 800 ezer forintos művelési költséggel számolva még szolid nyereséget is hoz a zöldszüret, ha tavaly sikerült jó sok alacsony minőségű szőlőt előállítani. Ha jövőre is lesz ilyen támogatás, akkor másik hektár szőlőt szedi le a gazda, és az idén zöldszüretelt területen lévő tőkéken termel annyit, amennyit bír. Tehát ez a csiki-csuki rendszer azt eredményezi, hogy kizárólag alacsony minőségű tömegszőlő termeléssel 450 ezer forint körüli garantált nyereség érhető el a zöldszüretelt táblákon. Most hirtelen semmi nem jut eszembe, amivel ennél jobban konzerválni lehetne az alacsony minőség csapdáját.

 

Már gúnyolódni sincs kedvem, annyira elkeserítőnek tartom ezt a dolgot. EU forrásból lehetett volna javítani a hazai borszőlő minőségét - ehelyett az alacsony minőségű tömegterméket előállító gazdákat sikerült megmenteni. Hitvány szőlőből még a “vino della casa”, a “ház bora” minőséget sem lehet elérni. Látható, hogy egy Balatonbor minősítő versenyen mennyire kevés tétel üti meg az elvárt szintet. Valami módon fel kellene fogni, hogy ez a szint a minimum. Ha a szőlészet ágazati stratégiájában nem sikerül ezt érvényre juttatni, akkor a rendelkezésre álló forrásokat hülyeségekre fogjuk elbaszni - mint pl. ebben a formájában a zöldszüretre.

 

Most a legfontosabb cél az lenne, ha - néhány év alatt - átállítanánk a szőlőtermelést úgy, hogy a termés mennyiségét maximalizáljuk azon a tőketerhelési szinten, amelyről még minőségi szőlő szüretelhető. És erre minden eszköz felhasználható:

  • A területalapú támogatás megvonása azoktól, akik nem csatlakoznak ehhez a rendszerhez.
  • A jelenleg zöldszüretre fordított összeg helyett támogatással lehetne segíteni a gazdákat abban, hogy finanszírozni tudják a fürtválogatás (a termésmennyiség beállítása) munkáit (pl. hektáronként 100 ezer forinttal). Így azok is kapnának belőle, akik eddig sem tömegbor alapanyagot termeltek.
  • A saját alapanyag termelés esetén is korlátozni kellene a feldolgozó által elkészíthető bor mennyiségét. Ha valakinek 10 hektárja van, akkor saját termése nem lehet több 100 ezer palacknál - hiszen nem a termelők megszívatása a cél, hanem a bor minőségének javítása.
  • A szőlő felvásárlási rendelet által szabályozott felvásárlási árakat az új mennyiségekhez kell igazítani. A cél: minimálisan az 1 EUR/tőke árbevétel garantálása a termelőnek. Két kilós terhelés esetén ez kb. 160 Ft/kg árat jelent. Ezzel (intenzív ültetvényben) 1,6 Mio forint garantálható a termelőknek hektáronként úgy, hogy a mennyiségi termelést felváltotta a minőségi termelés.

 

Hadd jegyezzek meg valamit! Évekkel ezelőtt írtam, hogy a mezőgazdasági munkások (és általánosságban: a vidéki lakosság) el fog menni, ha a munkabérüket szőlészetből nem lehet kitermelni. Ez megtörtént, nem kérdés. Visszacsinálni bitang nehéz lesz - én nem is látom a realitását. A következő lépés a szőlő lesz. Ha a minőséget ebben az országban nem fizetik meg, akkor annak lesz piaca máshol. Pontosítok: van piaca máshol. Az illatos szőlőt már most a tábla szélén fizeti ki a felvidéki felvásárló (magasabb árat ad azonnal, nem két részletben a feleannyit) - és ehhez még piacot sem kellett építeni, ők keresték a termelőt. Kétféle ember van: az egyik, aki ki tud egészíteni befejezetlen sorozatokat az eddig megismert események alapján. Gondolkozzatok, Béláim!

Eredeti bejegyzés: https://www.facebook.com/notes/352514072688275/

2021.08.27. 12:14
Címkék: politika

A bejegyzés trackback címe:

https://szolo.blog.hu/api/trackback/id/tr1516670922

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Facebook

Utolsó kommentek

  • regruta: Sza RAMBO! Először is köszönöm az előző kérdésemre adott válaszod! Ezzel a bejegyzéssel kapcsol... (2021.09.15. 13:12) Modern szüreti technológia nagyapa eszközeivel
  • RAMBO: @regruta: Javaslom, hogy vegyél fajtaélesztőt valamelyik borászati boltban, és tegyél mellé tápsót... (2021.09.09. 10:04) Permetezési menetrend
  • regruta: Szia! A tanácsodat szeretném kérni. Vettünk egy kicsi zártkerti ingatlant a Balaton felvidéken, a... (2021.09.03. 15:44) Permetezési menetrend
  • renegát: Az ingatlan.com be van állítva nálam keresőre azon a vidéken, pusztán úri passzióból, mert a feldo... (2021.08.27. 19:43) Az ígéret földje
  • Phia: Annyira nem lehet agyagos a talaj, hogy teljesen ne engedje át a vizet, valamennyi humusznak kell ... (2021.08.16. 04:10) Ezért nem megy ez az ország semmire
  • Utolsó 20

A szerző

Pályaelhagyó agrármérnökként vettem egy szőlőt abban a dűlőben, ahol a dédapámnak, nagyapámnak is volt. A családi legendárium szerint a borfelvásárló mindig a dédapámnál kezdte a vásárlást, mert neki volt a faluban a legjobb bora. A név kötelez: a legjobb Balaton-felvidéki bort akarom csinálni.

süti beállítások módosítása