Más most a szüret

Furcsán megváltozott a szüret mostanában. Amikor elkezdtem a hobbiborászkodást, összesen két szüretem volt, egy muskotályos és egy olaszrizling. A szüretekre néztük a szép napos hétvégéket, a szőlő csak érett, és amikor eljött a szüret ideje, a család, a barátok, és mindenki összejött, szedtük a szőlőt, és valami elképesztő lassan, roppant fáradtságos munkával kipréseltünk összesen 2-800 liter mustot. Mivel gyakorlatlan voltam, ámde eltökélt a régi technológia felhasználására, úgy működtem, mint az őseim: ami kerek volt, azt megemeltük, ami szögletes, azt gurítottuk. A szüretek késő estig tartottak (igaz, akkor még tényleg ősszel volt a szüret), és másnap is préseltem és utána anyukám vezényletével elmosogattunk mindent. A prés fái közül egy késsel piszkáltuk ki a magokat, és mosogatóronggyal mosogattuk az edényeket, a prés alkatrészeit. Egy-egy szüret után végem volt, mint a Twin Peaks-nek.

 

Az elmúlt tizenegynehány évben előbb Krisztián vált oszlopos csapattaggá, akivel elvitettük az összes edényt, aki magasnyomású mosóval elmosta őket a faluban, és szépen megszárogatva visszahozott mindent. Változott a technológia: egy 300 literes Vasslin prést vettem, amivel (amíg működött) gyorsan ment a munka. A készített borok stílusa még így is erőteljesen a paraszti borok felé hajlott, sűrű anyagot hordóban erjesztettem, és volt egy-két olyan bor, amit ma is jóízűen innék meg. De a szüret még mindig elsősorban a családé és a haveroké volt. Annyira, hogy könnyebbé váló munka miatt felszabaduló időt is a kajálásra, bulizásra szántuk. Ekkor a mikro-tételek nehezítették a munkát: sok apró szőlő, egészen kis mennyiségben, amelyekkel szinte lehetetlen volt bánni.

 

És szép lassan termőre fordul a szőlőnk, már komoly mennyiségekről beszélünk. Krisztián napszámos csapatot alakított ki - a szüreteknél is az ő szakértelmükre támaszkodunk. Olyan szőlőt szednek, amilyet mondunk nekik, felismerik és benne hagyják az aszút, kiválogatják a rothadó szemeket - ahogy a nagykönyvben meg van írva. A pincetechnológia sokat változott: a zagyszivattyús zúzó bogyózó egyből a tankprésbe üríti a termést, amit kíméletesen, felfúvóvó ballonnal préselünk ki, max. 1 bar nyomáson. Az ülepítést automata hűtő segíti, az erjesztés tartályban, hűtve történik, és csak ezután jön a hordós érlelés. Az egészet János vezényli, aki az igazi profik nyugalmával intézi a pincemunkákat. Persze néha én is belekontárkodok a munkába - ilyenkor nyitva hagyom az ülepítő tartály csapját, vagy kicsúszik az őrizetemre bízott tömlő a tartályból. Nagyon megváltoztak a mennyiségek is: mostmár az új gépekkel tart estig a feldolgozás. Másnap már a vizet hozzuk a pincéhez, és ott mosogatjuk el - az egyébként jobbára acélból készült berendezéseket. 

 

És azt vettem észre - hogy hoppá, eltűnt az élményszüret. Amikor a gépészkedni szerető cimborák traktort vezettek, a romantikázni vágyók máglyán égő budiajtót fényképeztek, a gyerekek a gatyájukon csúszdáztak a pincetetőről. Persze covid-19, senkit nem akarok megfertőzni - de hazudni sem akarok magamnak, ez már egy ipar. Itt a szüret már nem hétvégére esik, hanem az érés időpontjára, meg persze a napszámosok rendelkezésére állására hangolva. Tökéletesen megértem, miért alakult ki a szüreti bál intézménye. Miután mindenki megvolt a munkával, és nem kellett idegeskedni a rothadás, a nap hiánya, a seregélyek és a többi átok miatt - akkor lehetett nyugodtan bulizni. És akkor marad idő a traktálásra, a beszélgetésre, sőt, akár a traktorvezetésre vagy a csúszdázásra is. 

2020.09.22. 22:29

A bejegyzés trackback címe:

https://szolo.blog.hu/api/trackback/id/tr6916210754

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

colloid 2020.09.23. 09:31:25

Érdekes folyamat. Mi a "még több családi party a felszabaduló időben" fázisában vagyunk, azaz sokkal egyszerűbb lett egy csomó minden, de a mennyiség egyelőre nem sok.

Nem egészen ide tartozik, de a bejegyzésből látom, hogy te is olyan dűlőben pincészkedsz, ahol nincs víz.
Nekünk egy kicsit nagyra nőtt hobbi a bor, de most úgy alakulhatnak a mennyiségek(korábban szőlőként ment el a nagyja), hogy szeretnénk hivatalossá tenni a kis családi helyet, sok lehetőséget megnyitva ezzel.

Viszont a hegyen nincs víz, ahol meg lenne, ott meg nincs pince, és nem is lehet, mert magas a talajvíz. Olvastam vízhordási engedélyről, meg hasonlók, de annyira hiányzik az elméleti előírásokon túl egy bevett gyakorlati megközelítés, ami kicsiként is megugorható, de mégis megfelel az előírásoknak.

Lehet tudni, hogy nálatok ez hogy működik?

Gabssy · http://www.medvebor.hu 2020.09.23. 17:29:04

Örömmel olvasom - mi is hasonlókon mentünk át. A tavalyi volt az első év, hogy a hagyományosan október 23-i hosszúhétvégére eső baráti "szüreten" nem szedtünk szőlőt, hanem két vadmalacot nyúztunk és ettünk meg. :-)
A dolog olyan jól sikerült, hogy megpróbálunk hagyományt csinálni belőle - a helyi vadásztársaság elnöke szerencsére borásztársunk, az általam kóstolt legjobb zalai vörösbor termelője. Tőle próbálok idén is vásárolni valami vadállatot.
És igen, a szüretet meg hivatásszerűen csinálja az ember: kevésbé romantikus, viszont a készülő borok szempontjából határozottan előrelépés.

ui. A musó megindult, naaagyon finom illatokat áraszt! Köszönjük!

RAMBO · http://szolo.blog.hu 2020.09.25. 20:45:10

@colloid: Nem is hallottam olyanról, hogy vízhordási engedély. Mi csak megtöltjük a tartályt a kerti csapról, és kivisszük a vizet.

RAMBO · http://szolo.blog.hu 2020.09.25. 20:45:47

@Gabssy: Éppen akartam kérdezni, de akkor felesleges. :)

colloid 2020.09.26. 00:11:30

@RAMBO:

www.boraszportal.hu/borvilag/hogyan-nyissunk-borospincet---ii-resz-5575

Itt írják, a következőt:
"Ha a pincében kanna- és palackmosás is történik, és nem a helyi ivóvíz szolgáltató által szolgáltatott vizet használnak, akkor a felhasznált víz megfelelő minőségét igazolni kell."

Ha jól tudom, erre az esetre a kijelölt tűzcsapról lehet vizet vételezni, szerződéses mennyiségig, és ezzel a víz származása/minősége is igazolt. (Ezt hívják vízhordási engedélynek.)

Viszont a jelenleg hatályos jogszabály több ponton rendelkezik a víz és szennyvíz kezeléséről, nem csak a mosáshoz kell, bármilyen pincemunka van, szimpla bor tárolásán kívül.

25/2010. (III. 19.) FVM rendelet
njt.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=131153.357367

"a felhasznált víz minőségének az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről szóló 201/2001. (X. 25.) Korm. rendeletben foglaltaknak való megfelelését, ha a kérelmező nem a helyi ivóvíz szolgáltató által szolgáltatott vizet használ kiszerelés során," 2.§ 4.b)

Szóval úgy tudom ha nincs közvetlen vízbekötés, akkor nem mondhatom, hogy "hoztam a faluból", bár a törvény csak szolgáltatót emleget, de mégis fura lenne, hogy csak úgy bemondásra megy a dolog.

Nem mondom, hogy lehetetlen megugrani az előírásokat, de van pár, a hegyen nehezen kivitelezhető pontja, biztos mindenki megoldja valahogy, csak én vagyok világtalan egy csöppet.

Facebook

Utolsó kommentek

  • RAMBO: @kunzoo: Nem minden szőlő pektines, de a muskotály néha, a furmint meg mindig igen. Mitől? Nem tud... (2021.11.21. 15:00) Mustalj derítés (pektin)
  • kunzoo: Üdv! Egy dolog nem világos számomra. Használsz pektinbontót. Miért annyira pektines a must? Furmit... (2021.11.18. 19:02) Mustalj derítés (pektin)
  • csite: @RAMBO: úgy legyen! Mondjuk ellentmond a fizikának, hogy ha egy anyagból elveszek, akkor az ugyano... (2021.11.18. 09:11) Mustalj derítés (pektin)
  • RAMBO: @csite: A must kóstolgatása után bátran állítom: semmilyen "kilúgozódást", "kiüresedést" nem érezt... (2021.11.18. 08:38) Mustalj derítés (pektin)
  • csite: Ez nem egyenes út a "kiherélt" bor felé? A Cellulóz, perlit csak a rosszat veszi ki a mustból? (2021.11.18. 08:33) Mustalj derítés (pektin)
  • Utolsó 20

A szerző

Pályaelhagyó agrármérnökként vettem egy szőlőt abban a dűlőben, ahol a dédapámnak, nagyapámnak is volt. A családi legendárium szerint a borfelvásárló mindig a dédapámnál kezdte a vásárlást, mert neki volt a faluban a legjobb bora. A név kötelez: a legjobb Balaton-felvidéki bort akarom csinálni.

süti beállítások módosítása