Abszurd egy hely ez a Magyarország, és tényleg itt kell élnem, hogy elhiggyem mindazt, ami történik velem. Van egy agrármérnöki diplomám, amit az 1990-es évek elején lehetett azzal kritizálni, hogy túlságosan elmélyült volt a tananyag a gyakorlati oktatás kárára, de akkor is, és most is úgy gondolom, hogy a kor színvonalának megfelelő tudást adott. Ennek megfelelően a növényvédelem nevű tantárgyat meglehetősen szigorú vizsga zárta, kezdve a "beugróval", ahol a levélen kellett felismerni a kórokozókat, kárkép szerint vagy a rovar kinézete alapján kellett felismerni a kártevőket. Ezt követte a szóbeli vizsga, ahol meglehetős részletességgel kellett taglalni, hogy milyen környezeti paraméterek mellett fertőz ez vagy az a gomba, és mikor jelennek meg a különféle atkák vagy rovarok. Ezeknek a kártevőknek ismerni kellett az életciklusát, és egész jegyeket lehetett rontani azzal, ha az ember nem tudta pontosan, hogy az osztrák poloska (Eurygaster austriaca) vagy a mórpoloska (Eurygaster maura) alsó és fölső állkapcsa milyen rajzolatot mutat, ha az ember fölülről nézi egy nagyítóval. Volt külön növényvédelmi kémia óránk is (záróvizsgával) és munkavédelem (ugyancsak záróvizsgával).
 |
Így aztán amikor a növényvédelmi tanácsadóm azt mondta, hogy a zöld könyv kiváltásához (az a könyv, amelynek birtokában engedélyköteles szereket lehet vásárolni saját felhasználásra) szükségem lesz egy 80 órás tanfolyam elvégzésére, eléggé meglepődtem. Elmentem hát a tanfolyamra, és az elmúlt hónap péntek délutánjait késő estébe nyúlóan, valamint a szombatokat azzal töltöttem, hogy meghallgattam újra a kb. 15 növény kórokozóit, kártevőit és gyomnövényeit. Családanyák és -apák ültek a padban, a lehető legkülönfélébb szakmákból. Volt ott gazdabolt munkatársa, mezőgazdasági kombinát raktárosa, kertészmérnök, gyakorló kertgondozó, drónos növényvédelemben gondolkozó vállalkozó - meg én, ezúttal szőlész minőségemben. A tanfolyamot tartó tanár nagyon kedves ember, próbált úgy magyarázni, hogy a meglehetősen heterogén társaságban senkinek ne jelentsen megugorhatatlan feladatot a tananyag.
És el is érkeztünk a képzés legnagyobb problémájához - a tananyaghoz. Egy gazdaboltosnak vagy raktárosnak az égvilágon semmi szüksége nincs arra, hogy (meglehetősen felületesen) megtanulja, hogy a búzát - többek között - a búza fonálféreg károsítja. Egy gazda nem hozzá fog fordulni, hanem a növényorvoshoz. Ahhoz, hogy ezek az emberek a munkájukat végezni tudják, arra a minimális ismeretre van szükségük, hogy kinek milyen szert adhatnak el, az egyes szereken mit jelölnek a piktogramok, és hogy milyen védőfelszerelésben kell velük dolgozni. Hozzáteszem, egy mezei traktorosnak sincs ennél többre szüksége. Egyébként is, az általános növényvédelmi képzés szinte biztosan célt téveszt. Régi ismerősként üdvözöltem a gumórontó fonálférget - de aligha fogok krumplit termelni. Beugrott, hogy ja, igen, a szerves foszforsav-észterek milyen faszán meggyilkolnak mindent - de mi végre kell hatóanyag-csoportokba sorolni a vegyszereket? És elnézést, de miért kérdeznek olyat egy felnőttképzés vizsgán, hogy "a méreg fogalma"?
Korábban én is frontális oktatást tartottam a tanfolyamainkon, de rá kellett jönnöm, hogy lényegesen hatékonyabbak a workshopok. Azaz sokkal kevésbé marad meg az emberben az, amit elmondtak neki, mint az, ami megmutattak neki, és a gyakorlatban csinálnia is kellett. Egy modern felnőttképzés akkor hatékony, ha rávezeti a tanulókat arra, hogy hogyan lehet összeszedni egy integrált növényvédelmi technológiáját. Hol vannak a mérési, megfigyelési pontok, mikor kell védekezni, és hogyan kell kiválasztani azokat a szereket, amelyek a legjobb hatásúak, a legolcsóbbak, vagy éppen a legkevésbé terhelik a környezetet. De nem úgy, hogy ezt készen adja a tanulónak (mert akkor minden növény minden kórokozóját, kártevőjét meg kellene tanítani), hanem a módszert, a sémát kellene tanítani, amelybe bármilyen növény beilleszthető. Olyan rendszert, amelyből a tanuló megérti, hogy ha ettől a betegségtől tartunk, akkor valami olyan csávázószerrel bevont magot kell vetni, amely megfelelő védelmet nyújt. Ha van ilyen vagy olyan légy, pille, bagolylepke és egyéb olyan repülő izé, aminek a lárvája megenné a növényt, akkor hogyan dolgozzon ki észlelési, előrejelzési eljárást, és hogyan találja meg azt az engedélyezett szert, ami a növényt lehetőség szerint nem mérgezi meg annyira, hogy ne lehessen forgalmazni. Hogy ennek vagy annak a gombának milyen kárképe van, lehetőleg korai stádiumban felismerve, és mi hatásos ellene.
Azaz a teljes növényvédelmi képzést (ezt az alapfokút, amely az integrált növényvédelmi rendszer megértését szolgálná) gyökeresen át kellene alakítani. Szerintem egyébként ugyanezt kellene oktatni a mezőgazdasági középiskolákban is (ha van még olyan). Mindezt a hallgatók által végzett feladatokkal, beadandóval. Vizsga? Francokat. Ha valaki el akarja végezni a feladatát, el kell mélyülnie a témában. Az elmélyülés pedig megértést hoz. Ez lenne a cél, nem?
Ja, és még valami: az agrármérnököket ne csuklóztassuk, ha kérhetném.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
