Az idei évben először fordult elő az, hogy bár 2016 határozottan nehéz év volt, a boraink meglehetősen jól sikerültek. A vadfekete siller (kastélyos) stabilan élénk, ugyanakkor a málnás-meggyes illata bódító. Kitűnő nyári bor lesz belőle. A góhér meglehetősen fura életpályát futott be: hamar megérett, csábító az illata, de a korty közepe kicsit "lukas" volt. Nos, ez a luk befoltozódott, és egy leginkább az osztrák-német iskoláztatásra hajazó bor lett belőle (illatos, könnyed, sima italú). A juhfark testes, az édeskés-telt íze (ami a nejemet a rabjává tette) még formálódik. A furmint a rettenetes kezdés után két héttel ezelőtt nagyon szép illatot mutatott, kicsit bele is szerettem, de még nagyon változik. Örömömre a kotlósmust kesernyéje eltűnőben van - a gyógyszeres-ürmös ízeket én nagyon nem bírom a borban. A sárfehéret még csak megillatoztam, hiszen annyira kevés, hogy nem lehet megkóstolni, majd csak a házasítás előtt.
Már tavaly, a Kis küvével is világos volt, hogy ebből még akármi is lehet, ezért felkészültünk arra, hogy bort adhassunk el. Bejelentkeztünk hát NAV rendszerébe, és egyszerűsített adóraktár lettünk. Az egyszerűsítés ellenére mérhetetlen adminisztrációs terhet kaptunk a nyakunkba, ráadásul mindezt egy olyan pincekönyben kellett vezetni, aminél ostobább és követhetetlenebb szerkezetű bizonylathalmazt én még életemben nem láttam. A multiban szocializálódott feleségem hallani sem akart arról, hogy ő papír alapon vezessen bármilyen nyilvántartást, ezért elém állt azzal a petícióval, hogy ha a gazdálkodási napló vezetésére tudtam olyan programot írni, amelyik precízen vezet minden beavatkozást a hozzá tartozó költségekkel együtt, akkor ugyan írjak már neki egy pincekönyv programot is.
Nem igazán fűlött nekem a fogam ehhez, mert utálok olyan programot fejleszteni, amelyik bármilyen módon interfészelődik bármilyen hivatalhoz. A permanens forradalomban a leadandó nyilvántartások változásait a legcsekélyebb mértékben sincs kedvem megérteni, algoritmizálni, és passzítani hozzá a rendszer adatbázisát. Egyébként is, ahogy egyszer egy egyetemi tanárom mondta: miért írnék programot olyasvalamire, aminek a bizonyításának a tárgyával tele van a világ? Mondtam is a feleségemnek, hogy ezt a programot én inkább megvenném, majdnem biztos vagyok abban, hogy vannak erre már kész alkalmazások.
Shoppingolni a neten? Nos a feleségemnél keresve sem lehet komolyabb szaktekintélyt találni a témában. Elmondtam a peremfeltételeket: kizárólag olyan alkalmazás jöhet szóba, amit NEM kell telepíteni, hanem böngészőből fut, és vállalható a havi fenntartási díja. A szűkített listán három program maradt fenn.
Az egyik jelölt az első körben azon vérzett el, hogy a neten elérhető leírásában található folyamatábrák Norka szerint olyan alapvető logikai bukfenceket tartalmaztak, ami alapján nehéz volt elképzelni, hogy a program specifikációját készítő személyek jártak valaha is borospincében. A másik program egy régi programnyelven íródott (az 1990-es évek végén én is fejlesztettem ezen a nyelven) - és nem igazán hittem a karbantarthatóságában. Ráadásul az a rendszer inkább a kereskedelemre volt kihegyezve, nekünk pedig inkább a pincenyilvántartásban erős szoftverre van szükségünk.
A harmadik program (amit a beszédes nevű www.pincekonyv.hu domanen lehet elérni) készítőivel felvettük a kapcsolatot, akik rendelkezésünkre bocsájtottak egy demo verziót. Felvittük az előző pár havi nyilvántartást, és értetlenkedve álltunk elemi hiányosságok előtt. Felhívtuk a fejlesztő céget, és hamar kiderült, hogy az Edge és az Explorer nem a legjobb barátai a rendszernek, de Chrome-ban ezek a hibák nem jelennek meg. A program a feleségem szerint "lefedi a szőlőfeldolgozás, borkészítés és értékesítés teljes folyamatát és mozgásait". Ezen kívül "logikusan felépített, jól átlátható és könnyen kezelhető". Volt pár továbbfejlesztési ötletünk, amelyek egy részét már megvalósították, és a következő verzióban meg is fog jelenni. (Ismét programozói szemmel: ezek nálam a "minor changes" kategóriába eső változtatások.) Nagyon együttműködők voltak, ami jó benyomást tett ránk.
A már elkészült módosításokon kívül egy nagyobb változtatásra is szükség lenne a programban: bár roppant sok grafikon van a rendszerben, elsősorban a készletmozgásokról, de engem csak egyvalami érdekel: az, hogy melyik tételnek hogyan változott a kénszintje. A havi mérésekben rögzített kénszint KPI grafikonja előre jelezheti a szükséges beavatkozást.
Időközben a Nemzeti Együttműködés Rendszere is lépett: "egyszerűsítette" a borászok nyilvántartási kötelezettségeit. Az egyszerűsítés abban áll, hogy pontosan ugyanazokat a jelentéseket, amiket eddig évente kétszer a NAV-nak kellett leadni, most évente egyszer a hegybírónak kell benyújtani. Aki tehát arra gondolt (mint ahogyan én is), hogy a változtatással esetleg nem lesz szükség ilyen körmönfont nyilvántartásra, az nagyot tévedett.
Kellett tehát egy szoftver, s mivel a próbaüzem során a nejem kiismerte a rendszert, már tudja kezelni, úgyhogy végül üzletet kötöttünk, és a Vincellér pincekönyv mellett tettük le a voksunkat. A szoftverből meg tudjuk állapítani, hogy mennyi borunk van, és remélhetőleg nem büntetnek meg a jelentések elmaradása miatt - szóval a foglalkozás elérte célját.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
