A metszés egyértelműen a legnehezebb munka a szőlőben. Nem a fizikai megterhelés a legfájóbb benne - bár sokat lehet guggolni, hajolni, rángatni a vesszőt a támrendszerről és vastag vesszőket vágni, ami kikészíti az ember kezét. A metszés szellemi megterhelése nagyobb. Ha jól metsszük meg a szőlőt, nem, vagy alig lehet elrontani a zöldmunkát.
Ma csodálatos idő volt Dörgicsén, nem tudtam ellenállni neki: Ákos fiammal kimentünk a szőlőbe, ahol még a kabát is lekívánkozott rólam. Áki tíz éves elmúlt, így elkezdtem tanítgatni a metszésre, és meglepően ügyes. Sokat segített, a kétéves és a három éves tőkéket egyedül metszi, az öregeket is - egyedül az éppen termésbe álló tőkéket nem bízom még rá. Nagyanyám erre mondta volna: "mégutóbbis!" - ami a paraszti szűkszavúsággal annyit tesz: a vér nem válik vízzé.
A három éves szőlő vesszőjét szépen felpucoljuk, és elvágjuk a második befűző szálnál. |
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.