Tüzijáték, himnusz, elnöki köszöntő: papíron 2016-ot írunk, de a Mezőgazdasági Lemaradással Korrigált Időszámítás (MLKI) szerint 1996-ban vagyunk. Miért mondom ezt? Készítek egy olyan sorozatot, amelyben a szőlőművelés gépeit veszem sorra, és nagyon hamar kiderült, hogy embert próbáló feladatról van szó. Egyelőre ott tartok, hogy a keresés nehézségeit tudom tipizálni.
A legszomorúbb dolog nyilván az, hogy nem, vagy alig sikerült felfognunk azt a technológiai fejlődést, ami az utóbbi húsz évben a mezőgazdaságban végbement - ennek megfelelően az igazán korszerű szőlőgépészeti technológiák nem állnak kellően széles választékban rendelkezésre. Nehéz úgy a talajtakaró növényzetről beszélni, hogy szőlőben használható vetőgépet gyakorlatilag nem lehet venni. Műtrágyaszóróból többféle kapható, ami megnyugtató lehet azoknak, akik így szeretnék a nitrogént pótolni a szőlőben - de ez már nagyon lejárt lemez. Mint ahogy az is, hogy altalajlazítóval barmoljuk szét a gyökérzónát, amit lehetőleg egy (esetenként két!!!) dögnehéz, bivalyerős traktor húz.
Habár a világ kereskedelmének egyre nagyobb része az internetre tolódik, mi ezen a területen is bántóan hülyék vagyunk, legyen szó akár új, akár használt gépek piacáról. Emlékszünk még arra, amikor az ezredforduló előtt egyszer csak elérhetővé vált hazánkban a vezetékes telefon (már nem kellett rá várni 15 évet) és ezeken a vonalakon keresztül akár 64Kbit/sec sebességgel fel lehetett kapcsolódni az internetre? Az új technológiával alig néhány perc alatt lehetett letölteni 320*240-es felbontású képeket - már ha meg nem szakadt közben a vonal, valahol a legizgalmasabb résznél, a köldök és a csípőcsont között. Volt ennek a korszaknak valami vadregényes romantikája: mi tanúi voltunk annak, ahogyan a netes kontent legyilkolta a Playboy középső oldalát - nem csoda, hogy még Vágási Feri is beszállt az internetbe. Ekkor villantak a vakuk, és merevedtünk ebben a pillanatképben.
Mintha a mezőgazdasági gépkereskedőknél lenne egy olyan szabály, hogy csak olyan honlap használható, amelyet az ezredforduló előtt készített egy olyan közepesen ízléstelen programozó, amelyik éppen befejezett egy egyhetes html tanfolyamot. Kis ízelítő a legbénább dolgokból:
A béna dizájnnál csak a nyomorúságos tartalom nyújt szomorúbb képet: teljesen normális, ha az eszköz gyártójának oldalán a termékről jóval kevesebb információ jelenik meg, mint az egyik vagy másik forgalmazóén. Egyszerűen képtelenek vagyunk felnőni ahoz a feladathoz, hogy a vevő a terméket az interneten választhassa ki, és csak a szűkített listáján szereplő kereskedőket járja végig.
A legtöbb eszköz a használtgép piacon lelhető fel. Most hagyjuk egy pillanatra az on-line hirdetőoldalak legidegesítőbb tulajdonságát, hogy az esetek 90%-ban lejárt hirdetésre tudunk kattintani, mert maguk a eladók is megérik a pénzüket. A jó hirdetéshez két dolog kell: valami beszédes leírás arról, hogy miért remek dolog a vevőnek, ha megveszi, amit árulunk, és pár kép, ahol azt látja, hogy milyen állati könnyű és jó ezzel az eszközzel dolgozni. Ehez képest ezt látjuk:
A hirdetőoldalakra készített kép receptje:
Egyből kedvet kaptam a vásárláshoz! |
A géphez készült leírás szabályai:
Küzdelmes sorozat lesz, az biztos. Nyilván esélyem sem lesz minden lehetőséget megismerni, így az egyes eszközökről készülő leírásokban az átlagosnál is jobban számítok az olvasók véleményére, kiegészítéseire.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.