Ahogy azt már korábban írtam, saját oltványkertet hoztunk létre. A felszedett oltványokat kiültettük tejesdobozokba, majd a kódisálláson, árnyékban nevelgettük őket a nyár folyamán. Szépen kihajtottak, és ahogy lehűlt az idő, bevittük őket a házba, ahol éppen csak temperáló fűtés van, tehát megfagyni nem fognak, de idő előtt kihajtani sem fognak. Az oltványokat úgy szoktam meglocsolni, hogy a szüretelő ládában / gyerekkádban / vödörben kb. két ujjnyi magasan álljon a víz. A tejesdobozok alját két helyen kivágtuk, így az oltvány vizet kap, de a gyökere mégsem fuldoklik.
A muskátlikkal együtt telelnek az oltványok. |
A profik persze nem így dolgoznak. Ilyenkor ősszel derül ki, hogy sikerült-e beszerezni azokat az oltványokat, amelyeket kora tavasszal kiültetünk, ennek megfelelően egyre idegesebben várakoznak a gazdák az oltványkészítők őszi telefonjára. Tavaly az elsők között adtam le a rendelésemet, így idén szerencsére jutott nekem is oltvány, úgyhogy meglátogattam Mogyorósiékat, hogy pontosítsam a rendelést. A manufaktúrában gőzerővel folyt a munka, amit a tulajdonossal beszélgetve meg is nézhettem.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.