A támrendszer cseréje szépen halad: lassan minden "új" betonoszlop a helyére kerül. Nagyon nehéz ez a munka, nagyon elfáradnak benne az emberek. A végeredmény azonban kárpótol: többé nem kell minden tavasszal azzal szembesülnöm, hogy hány oszlop rohadt ki, és nem kell küzdenem a befűzőszálak felszegelésével sem - a korhadt, porózus oszlopokon már nagyon nehéz volt olyan pontot találni, ami egyáltalán megfogta a szögeket.
 |
| Dödi kőműves szemmekkel álítja be az új oszlopokat |
A munka nem úgy halad, ahogy kellen - a napszámosaim találtak más munkát is, így végtelenül idegesítő módon a tavaszi munkacsúcsban nem számíthatok rájuk úgy, ahogy szeretném. Most először fordult elő velem, hogy ez a csapat megszivatott: vasárnaptól szerdáig beszéltük meg a közös munkát, én úgy alakítottam ki a munkarendemet, hogy együtt tudjunk dolgozni - de hétfőn már csak az egyik melós volt elérhető, ő is csak másfél órára, úgy, ha elmentem érte Akaliba és haza is vittem. Így aztán a négy naposra tervezett munka két naposra zsugorodott, kedden már csak vásárolgattam ezt-azt a gazdaboltban.
 |
| Oszlopok "ültetése" |
A tavalyi átoltások után idén tavasszal alakító metszést csináltunk: ez az a munkafázis, amit a legjobban szeretek a szőlőben. Itt dől el, hogy melyik vessző marad meg, merre ágazik el a tőke, milyen lesz a formája a következő években. Ezt a munkát nem engedem át senkinek, mert ha jól beállítom a tőkét, a további metszéseket szinte lehetetlen elrontani. Kézbe vettem a nagyollót, és irdatlanul sok felesleges kart, szárat kivágtam - amiben rettenetesen elfáradtam. Dödi felpucolta utánam a meghagyott vesszőket, és lerángatta a támrendszerről a levágott szeprentét. Nap végére annyira bedurrantak a karjaim, mint Hulknak (csak kevésbé voltam zöld).
 |
| Átoltott tőke |
Az alakítás után nekiláttam rendbetenni a villanypásztort. Tavaly ősszel el kellett bontanunk egy részét, amikor kialakítottuk a területet a tihanyi feketének, most már az új területet is be kellett keríteni. Hála Istennek, télen volt elegendő csapadék, így könnyű volt leszálvasalni az oszlopokat. Ezt persze úgy kell érteni, hogy 2012 tavaszához képest volt könnyű, mert azon a télen nem esett eső, és a betonkemény földbe csak gödröket lehetett ásni (csákánnyal), és abba tenni az egyébként karvastagságú oszlopokat. Most simán kiluggaltam a földet, leütöttem az oszlopokat, és az alsó vezetékek útjából elkapáltam a talaj egyenletlenségeit. Ezután jött egy kiadós séta: a nyomvonalon többször végigmenve szedtem össze a vadak által szanaszét hordott vezetékeket, és kötöttem össze a még használható részeket. Szerintem minimum egy félmaratonnyit sétáltam, közben oszlopállítás, kapálás, ahol kellett - szóval a nap végére el is készültem az erőmmel rendesen. De kezd formába lendülni a terület: egyre jobban esik ránézni.
 |
| Katonás sorok |
Hátra van még a kikapálás, az első vágó áthuzalozása, a ugyanannak a vágónak az alakító metszése (ez nem lesz komoly munka, mert itt javarészt új telepítések vannak, és csak 1-2 sor lett átoltva), a szeprente kihordása és a lekötözés. A vaddisznók idén is áttúrták a földcsirkéket, a kárt csak a rügyfakadás után lehet megállapítani.
Hétvégén a gyümölcsösben fogunk dolgozni (ha igaz): elültetjük a mandulafákat. A szomszéddal rendeződött a viszony: felhívott, kompromisszumos ajánlatot tett (csak a háza mellé ne ültessek fát) - ezt el is fogadtam, nekem se célom a harag. Közben rádöbbentem, hogy túl sűrűre ásattam a lukakat, így négy sor helyett hármat alakíttattam ki. Ez így több költség, mintha gondolkoztam volna idejében - de még mindig jobb későn felébredni, mint egy bozótszerű gyümölcsös.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
