A hétvégén (november 4.) voltam Dörgicsén, hazaköltöztettem anyut. Ő még ezt a nomád életformát éli: a nyári tábort halottak napja után elhagyja, és hazatér budapesti lakásába. A költöztetés idén egybeesett az első borászati munkával: a töltögetéssel. A töltögetésre akkor kerül sor, amikor a bor a forrását elhagyja, vagy már csak éppen pötyög egy kicsit, és mivel a forráshézagot már nem tölti ki a felszabaduló CO2, hogy a bor megtörését megakadályozzuk, a forráshézagot feltöltjük.
A borom lassan befejezi a forrását, de sajnos annyira kevés van, hogy a 400 literes hordóban (ami legalább 450 liter, egyébként) nem tudtam mivel feltölteni, így át kellett szivattyúznom a 300 literesbe (ami legalább 350 liter, egyébként). Nem örültem annak, hogy szivattyúzni kell a bort, de zárt fejtést csináltam, és a finomseprőt felkavartam, így a bor nem sokkal jobban sínylette meg a műveletet, mintha simán battonáltam volna.
 |
| Ilyen a pincém belülről: rizlingek |
Valamiért a pincemunkák idejére mindig csodálatos idő kerekedik Dörgicsén. Hétágra sütött a nap, egy szál ingben dolgoztam, a kezünk egyáltalán nem fázott a mosogatóvízben. Három óra alatt mindent befejeztünk, pedig még bilincset is kellett cserélnem az úszófedőn: szerencsére időben észrevettem, hogy elereszti a nyomást.
A telepítéssel kapcsolatosan várakozó állásponton vagyunk: még mindig nem tudjuk, lesz-e oltvány. A támrendszer átdrótozását mindenképpen megcsináljuk még idén, a tőkeleltár kész, tudom, hogy tavasszal hány tőkét kell átoltatnom.
Az őszi csapadék befogadása most mindennél fontosabb: ezért a szőlőt megszánttattam. A kis oltványokat bekapáltuk, így a téli fagyokat jobb eséllyel élik túl.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
