Az első bejegyzésemet valamikor 2006-ban írtam, tehát öt év telt el, mire sikerült technológiai hibáktól mentes bort készítenem. Az út rögös volt, és talán érdemes a legnagyobb ostobaságaimat összegyűjteni azért, hogy akik belekezdenek a borászkodásba, ne kövessék el az általam elkövetett hibákat.
|
|
| Felcsirkézett oltványok |
Máig úgy gondolom, hogy területet, pláne pincét szerelemből kell venni, mert ez lesz a főhadiszállás hosszú-hosszú évekig. Azonban már az első évet arra kell szánni, hogy a területet - fajta szempontjából - homogenizálni kell.
- Kíméletlenül meg kell jelölni és a szüret után ki kell vágni az oda nem illő fajtákat. Mindegy, hogy valaki valaha miért ültette azokat a tőkéket, brutálisan szelektálni kell.
- Meg kell szüntetni a termesztési rendszerbe nem illő tőkéket, pl. a Lens Moser művelésűt, ha Guyot művelést akarunk, vagy az ikertőkés telepítést.
- A meglévő és az általunk okozott tőkehiányokat már az első évben pótolni kell. Nem ajánlom az átoltást, szerintem ültetni kell.
A támrendszert az első tavasszal pontosan olyanra kell alakítani, amelyik a választott művelésmódot a lehető legjobban támogatja.
- Évekbe telt, mire a vezetőszál magasságát pontosan sikerült beállítanom. Ennek egyrészt a tavaszi munkák feltorlódása, másrészt a termőképesség folyamatos megőrzése volt az oka. Rosszul döntöttem, 5 tavaszt szórakoztam el azzal, hogy kicsit lejjebb engedtem a vezetőszálat, átszögeltem a befűzőszálakat, és a kiugran magas tőkefejeket lejjebb kényszerítettem.
- Ha a sorok sem megfelelőek, azt is az első évben meg kell változtatni. Nekem ez három évet vett igénybe, mire megszűntettem két felesleges sort (és így felszámoltam egy jelentős lisztharmatfészket).
A munkákhoz megbízható segítséget kell szerezni.
- Ha nem ott lakunk, és nem ez az munkánk (vagy akkor is) kell a segítség. Enélkül nem megy. Komoly feladat megtalálni azt az embert, aki tud és akar dolgozni, nem a saját feje után megy, hanem azt csinálja, amit mondasz neki, és nincs elszállva a fizetést illetően. A harmadik évben találtam meg Krisztiánt, addig Feri bácsi, a volt tulaj segített.
- A szőlő (is) olyan növény, hogy ha egy munka időben nincs elvégezve, akkor az egész éves termésre keresztet vethetünk. A hajtásválogatás (tetővágással) a zöldszüret (hónaljazással) és a permetezések kifejezetten ilyen munkák. Első évben a Csehországban dolgoztam július elején, iszonyat lisztharmattal küzdöttem utána.
A permetezési rendet nem szabad kiadni a kézből.
- Ha helyben lakunk, naponta lehet dönteni a permetezésről. Távolról csak az ütemezett permetezés marad. A permetezési technológiát úgy kell alkalmazni, ahogy a termőhely időjárása megkívánja. Nekem a második évtől sokat segített, hogy anyu leköltözött a faluba, így naponta beszéltünk az időjárásról, ha kellett.
- Semmiképpen ne bízzuk a permetezést azért másra, mert nem értünk hozzá. Meg kell tanulni: sokkal egyszerűbb mint az atomfizika - ennek megfelelően jóval több borász van a világon, mint atomfizikus. Ha kiadjuk a kezünkből ezt a kulcsfontosságú tényezőt, esélyünk sincs tudomást szerezni arról, hogy kb. mi mindennel permetezték meg a szőlőnket. (Apósom egy évben ötször használt Bi-58 rovarölőt, Kornél bácsi tanácsára - aki egyáltalán nem ért a növényvédelemhez. Mióta átvettem a szaktanácsadást, azóta egyetlen egyszer sem használtak inszekticidet, és mégse ette meg semmi a szőlőt.)
A pincébe rengeteg szerszám, eszköz kell. Sok pénz - de meg kell venni. Erre igyekeztem figyelni, volt, amikor sikerült. Azóta az "akinek nincsen esze, legyen notesze" elvet alkalmazom, mielőtt elmegyek a pincétől, bevásárlólistát írok.
- Csavarhúzók, kulcskészlet, olajozók. (Permetezőhöz, fűkaszához, tartály szelepezéshez, támrendszer javításhoz.)
- Lekötöződrót, raffia, műanyag törzskötöző, kötözőpisztoly (szalag hozzá).
- Támrendszer javító cuccok (sodronyszorítók, drótösszefogók, láncok, láncszemek, csigák - és ami a legfontosabb: több adag drót vezetőszálhoz, befűzőszálhoz, kénezéshez.)
- Vegyszerek a permetezési rendnek megfelelően és még tartalék (felszívódók) a váratlan riadalmakra. Mérleg, adagoló fecskendő, keverőedény, maszk, szemüveg, permetező ruha (amit azonnal kimosunk akció után).
Pince.
- Két terű pincénk legyen, a présház és a pince külön. A présház őszig a munkák felkészülési terepe. Itt keverjük a permet törzsoldatát, itt vágjuk fel a madzagot lekötözéshez, itt tartjuk a szerszámokat, eszközöket, benzint a gépekbe, permetet. Nem akarjuk, hogy a borunk átvegye a szagokat. Ez nekem így volt adottság, de ha látom a "lukpincéket", arra gondolok, hogy olyat csak akkor szabad megvenni, ha van pénz az azonnali ráépítésre.
- Borospince, lehetőleg hűvös. Ezt jól csináltam, az első évben átépíttettem a borospincét - ebből lesz most a forralópince. Ide nem viszünk más vegyszert, csak ként.
Hordók.
- A legbrutálisabb mellényúlásom a hordók ügyében történt. Soha, de soha nem szabad hordót venni azért, mert szép, és mert az illető azt mondja, hogy ezésez is tőle vesz. Ha ezésez ajánlja a hordóst, az más. Ha nincs más forrásotok, a Kádár Hungarytől vegyetek hordót - azok 10/10 pontosak.
- Acéltartály. Ha olyan bort készítünk, amelynek érlelés kell (az olaszrizling is ilyen) akkor kell acéltartály is. Ebben, a hordós érlelés után a palackérésnek megfelelően fejlődik, de a keletkezett üledékről le lehet fejteni. Könnyen kezelhető, patyolattisztán tartható. Első évben csak hordóztam: az 50 és 100 literes kishordók tökéletes tévutak, nem beszélve arról, hogy tartály nélkül nem lehet elkerülni a túlzott faízt a borban. KO kritériumnak tartom.
- Ülepítő tartály. Ez lehet műanyag, de legyen úszófedele. Egy napig van benne a must. Ha éppen van üres acéltartály, az is tökéletes, de ha nincs akkor ezt érdemes venni, mert olcsóbb.
- Bogyózó. Nincs mese, ha valaki áztatni akarja a szőlőt, azt bogyózni kell. Azt hiszem, ebből van jobb annál, mint ami nekem van, ha krőzusok vagyunk, akkor megéri jobbat venni.
- Prés. Ha apucit Rotschildnek hívják, akkor pneumatikus prést kell venni. Szeretem a kosaras prést, meg nagyapámé volt, szóval hagyomány, meg minden - de amit azok a prések tudnak, az nagyságrendekkel precízebb áztatást tesz lehetővé, mert áztatás-kicsit préselés-áztatás-nagyon préselés üzemmódjával minden cukor és illat kinyerhető az olyan fajtákból, mint pl. a sárga muskotály.
