Köszönöm Isten, hogy megértem, és végre vége ennek a kurva télnek, amikor az égvilágon semmi dolgom nem volt. A magyar közigazgatásra viszont mindenképpen ráfér a reform, ezt most első kézből tanusíthatom, ők ugyanis a teljes telet (és még egy hónapot) arra használtak fel, hogy a két, egymás mellett álló telket összevonták. Egy év harmada egy telekhatár kiradírozására és két terület összeadására? Go Navra, fuck them all! A szorgalmatlan munka eredményeképpen beadhatóvá vált az építési engedély.
Azaz csak majdnem, ugyanis a hatóságok kikérik maguknak a pottyantós klotyónkat, amivel elképesztő mértékben szennyezzük a környezetet (egy évben kb.10 alkalommal van használatban), és a tájba sem illik - ezért a WC-t a pincébe kellett tervezni. A józan ész határait feszegeti ez a dolog, ugyanis egy présház (élelmiszeripari üzem) és egy borospince (élelmiszer tároló helyiség) közül lehet választani, hogy melyikbe tennénk a WC-t, egy olyan hegyen, ahol nincs víz, tehát öblíteni is problémás lehet mondjuk télen, amikor a fűtetlen helyiségben minden szétfagyna, ezért az összegyűjtött esővizet is leeresztjük. Mivel két hetente vagyunk ott, nyáron a bűzelzáró is kiszáradhat, és további animális aromákkal tudja gazdagítani a borokat a csatornabűz. Azért beterveztük, kb. százezer forintba kerül ez a baromság.
Ma lent voltam Dörgicsén, és szikrázó napsütésben és erős széllökések között szedtem oltóvesszőt a tavalyi átoltásokból. Sajnos a vesszők eléggé lisztharmatosak, de élő, zöld belű vesszőket sikerült találnom. A vesszőket jó erősen becsavartam nylonzacskóba, és hűtőtáskába tettem, majd átvittem őket Dobosiékhoz Szentantalfára, akik gyökeres oltványokat fognak csinálni belőle. Idén zöldbe fás módszerrel átoltom azokat a tőkéket, amelyekről tavaly a szélvihar letördelte a fiatal hajtásokat, és a maradék hiányokat gyökeres vesszőkkel pótolom. Így remélhetőleg őszre minden szőlő a helyére kerül.
Az új hordókat feltöltöttem borral, szépen ázva várják a tavaszt, amikor lefejtem belőlük az áztató bort és lekénezem őket. Vannak szép új szilikon dugóim, pazarul lezárják a hordókat, ezentúl nem kell se a fadugók bekalapálásával, se műmellű playmate-tel bajlódni az akonanyílásnál.
A hegybírótól (új ember vette át a feladatot) igazolást kellett szereznem arról, hogy a területemen szőlő van. Nekem a hegybírókkal csak jó tapasztalataim vannak, a jelenlegi is nagyon normális ember: vasárnap délután egykor fogadott az irodájában, mert akkor tudtam lemenni.
Összességében egy szuper napot töltöttem a hegyen - már nem sokáig bírom, hogy ne ez legyen a főállásom.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
