Vasárnap délután kirándultunk az Erzsébet térre, ahol balatoni borokat lehetett kóstolni. Az Balatonfüred-Csopak régió számomra a legkedvesebb (hazahúz a szívem) és a rendezvény remek alkalmat kínált a kollégák olaszrizlingjeinek végigkóstolására. Elsősorban a 2008-as borok voltak terítéken - ami nagyon helyes, mert a rizling a 2. életévében lesz igazán érett (szerintem).
Volt pár restanciám magammal szemben, olyan borok, amiket illett volna ismernem, de eddig elmaradtak, ezeket pótoltam: Jásdy Siralomvágó, Laposa Rizling^2, Bussay (ezt csak emlékeztetőül kóstoltam, mert a Borjouron már ittam belőle) Szászi Kabócás (2007), Légli Banyászó. Ezen kívül a környékbeli falvakat kóstoltam még: a Szabó és Fia pincénél Csicsói, Szentkállay pincénél Káli, és a Söptei pincénél Csopaki rizlinget.
Az összkép jó volt, de az teljesen világos, hogy az olaszrizlingben továbbra is lázas útkeresés folyik. Terméskorlátozás, szüret időpontja, áztatás, ülepítés - ha a régióban mindenkire egyformán sütne a nap, és homogén lenne a talaj, akkor is százféle bor készülne itt. A reduktív borokat továbbra sem szeretem, különösen nem azokat, amelyeket Savignon Blanc ízűre flotálnak még must korában. Szerintem ez elég általános és durva ízhiba a rizling esetében, erre célszerű lenne jobban odafigyelni azoknak, akiket illet.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
