A fajtaválaszték meghatározása legkevesebb 5 évre eldönti a birtok sorsát. Eredetileg nem terveztem drasztikus változtatásokat, folyamatos cserére gondolam, ahol a 10 év végére áll majd be a szőlő úgy, ahogyan azt én szeretném. Azonban az új terület megvásárlásának lehetősége olyan alkalom volt, amit semmiképpen sem szerettem volna elszalasztani.
A nagyobb terület lehetővé teszi szélesebb fajtaválaszték telepítését, amelyet kétszempont szerint fogok összeválogatni, amelyek a következők (azon túl, hogy kizárólag olyan fajátákat telepítek, amelyek legalább 100 éve honosak a termőhelyen).
| Fajtaborok | Házasítások | |
| Korai | illatos, könnyű | - |
| Középérésű | zászlóshajó | történelmi |
| Kései | illatos, nehéz | - |
A középérésű fajta az olaszrizling lesz, amely ennek a borvidéknek zászlóshajója volt az 1860-es évek óta (tehát már a filoxéravész előtti időben elterjedt). Az új területen van egy beállt, 10 éves rizling ültetvény. A saját területemen jelenleg egy vegyes ültetésű szőlő van, amelynek egy része szintén rizling, illetve egyéb későn érő fajták. Ennyi rizling felesleges, így a saját ültetvényem részben bizonytalan eredetű rizling telepítését kivágom. Fáj a szívem a saját nevelésű, szépen termőre fordult tőkékért, de ez sajnos így logikus.
Röghöz kötés
Egy fajta meghonosítása nem megy egycsapásra egy termőhelyen. Az eltérő éghajlati és talajviszonyokhoz a növénynek alkalmazkodnia kell. A nyugati fajtákról meghonosítási kísérleteiről így írtak a kor ampelográfusai (Gerzsó János és Oszterbauer Péter): "ezen exoticus növényeknek csak egy hibájuk van, erősöllik a szárító meleg és a széllel áldott magyar klímát, nincs egyre szomorúbb és leverőbb látvány, mint a egy badacsonyi rizling vagy tramin rakás, kis hitvány fagyalfa alakú, apró-cseprő fürtök és szemek lógnak és ezek is csak elvétve a tőkéken".
A növény nemzedékről nemzedékre maga is alkalmazkodik az új termőhelyhez, kialakítván olyan egyedi vonásokat, amelyekek az eredeti fajtától eltávolítják. Ez a folyamat egy őshonos fajtával történő keresztezéssel (majd ennek a kevert fajtának a visszanemesítésével az eredeti fajtára) felgyorsítható. Ezt az eljárást nevezik röghöz kötésnek. |
A rizling röghöz kötése azt eredményezte, hogy Badacsony környékén és pl. Pécsen teljesen más klónok álltak elő. Az egyik apró tömött fürtű, savasabb bort adó (pécsi), a badacsonyi jóval nagyobb fürtű, és lágyabb bor készíthető belőle. Ez erősen összefügg azzal, hogy milyen borokat termeltek ezen a területen korábban. A borvidéket az erős, de lágy borok jellemezték. Történelmi források utalnak pl. arra, hogy soproni és a Vas megyei németek a felvásárolt balatoni bor a Fertő mellékivel összevegyítvén, See Wein néven árulták. Ha tehát a terroirhoz leginkább illő rizlinget akarom elkészíteni, akkor a badacsonyi olaszrizling klónt kell választanom, hiába divatosabb ma a savasabb, koncentráltabb rizling.
A dörgicsei területen a filoxéra vész előtt, egészen a termelőszövetkezeti rendszert megelőző időkig nagyon sokféle fajta megtalálható volt a szőlőkben. Erre utal az az összeírás is, amelyet 1862-ben végeztek Balatonfüred környékén, ahol összesen kb. 40 féle(!) szőlőfajtát különböztettek meg. A borvidék legelterjedtebb fehér fajtái a Fehér góhér (Bajor), Lisztesfehér, Juhfark, Kéknyelű, Kolontár,Rakszőlő, Sárfehér, Szigeti, Somogyi fehér, Járdovány, Zöldszőlő (zöldszilváni) voltak.Ezen fajták közül a góhér és a lisztesfehér volt uralkodó, ezen belül a góhér részaránya 14-24 százalékra tehető.
A korai fajtám ezért a fehér góhér (bajor) lesz. Ez az egyik legtöbbre értékelt fajta volt a filoxéravész előtti időkben (dézsmaszőlő volt, mind csemegeszőlő, mind must formájában ebben a fajtában kellett adózni), de nővirágú lévén vegyes ültetést kíván, és még így is bizonytalan a megtermékenyülése, termésátlaga nem kimagasló - ezért a nagyüzemi termesztés céljainak nem felelt meg. Ennek a fajtának az ízéről, illatáról ódákat zengenek, így ez fogja leváltani az Enikő küvét.
Ugyanebből a forrásból vezethető le az egybeszüretelt házasítás fajtaösszetétele is. Ehez egy kis kirándulást kell tennünk a szomszédba, a somlói borvidékre. A somlói "nagy küvé" összetétele Németh György szerint a következő volt: 25%-25% góhér, furmint, 12,5%-12,5% lisztesfehér, piros bakator, zöldszilváni és kéknyelű. Ha rápillantunk a Balatonfüreden bemutatott fajtákra, a hasonlóság szembeötlő.
Entz Ferenc szerint a Balaton-felvidéken termesztett szőlőfajtákról írta, hogy a furmint és a kéknyelű adta a bor erejét, a juhfark és a rakszőlő a savasságát, a zöldszilváni és a sárfehér a zamatát. A filoxéravész után Somlón a hat szőlőből álló házasítást felváltotta a "kis küvé", ami háromféle szőlőből készül: furmintból, juhfarkból és sárfehérből. A szőlőfajták egyezősége itt is nyilvánvaló, bár ennek a házasításnak az arányait nem ismerjük. A sokkomponensű küvé összetételéből következtethetünk arra, hogy a kis küvében is az illatos, zamatos fajták lehettek túlsúlyban, így a 4 sárfehér : 2 furmint : 1 juhfark arány lehet az, ami legjobban visszaadja a száz évvel ezelőtti ízt.
Az utolsónak maradó szőlő (szüretre gondoltam) a sárga muskotály. Ez a fajta nagyon régen honos a Balaton-felvidéken: az első, 1893-ban összeállított borvidéki besorolásban (Dörgicsét akkor a badacsonyi borvidékhez sorolták) a Muscat de Lunel is szerepel a termesztésre ajánlott fajták között. Ezt a fajtát - ha az idő engedi - töppedni hagyom, és úgy készítek bort belőle.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
