Hogyan tovább? (2.)

Az új terület megvásárlásával döntenem kellett arról, hogy kicsiny birtokomon milyen bort fogok készíteni, ezért lefektettem néhány alapelvet a jövőre vonatkozóan.

 

Olaszrizling - csak egy szép kép

 

1. Egy fajta borból a legjobbat előállítani nem lehet. Egyszerűen azért, mert én sem tudok dönteni abban a kérdésben, hogy ebben az országban szerintem ki készíti a legjobb rizlinget, de a borszakírók véleménye sem egyezik ebben a kérdésben. Ráadásul azt hiszem, az egyik legnagyobb hiba lenne, amit el tudnék követni, hogy bárminemű nem magam által támasztotta elvárásnak akarnék megfelelni. (Ha elfogadjuk, hogy a terroir része a borász is, akkor egy adott ízléshez való igazodás ennek a szemléletnek a halálát jelenti.) Mindenképpen többféle borral lehet csak megmutatni egy termőterületet, illetve ezek átlagából lehet benyomást szerezni a termelő elképzeléséről.

 

2. Számomra érdektelen az a fajtaválaszték, ami az utóbbi évtized bortermelését meghatározta a világban. A legutóbbi Borfesztiválon a termelők 90%-a ugyanazt a 12 fajta bort kínálta. Unom a világfajták dominanciáját. A terroirnak része a hagyomány is. Nem véletlen, hogy egyes termőterületeken az ott termesztett fajta, fajták neve összeforrott a tájegységgel: badacsonyi rizling, somlói juhfark, tokaji furmint, szekszárdi kadarka, stb. Nem állítom, hogy nem érdekes kísérlet egy idegen fajtát meghonosítani egy termőterületen, de a gátlástalan fajtacserét, az értékek eltiprását alapvetően hibásnak tartom. A fajtákat ezen kívül röghöz is kell kötni: ennek ideje évtizedekben mérhető.

 

3. Teljes tévútnak tartom azt a trendet, ami a bor minden áron való koncetrálásában testesül meg. Őszintén: belefáradtam a "hatalmas", "óriási" borokba. Sajnálom, talán nincs igazam, de nem érdekelnek a ropogós, 9-es savú fehérborok, és a húzós, 300 éves fejlődési pontenciálú vörösök. Akkor sem, ha így a legkoncetráltabb az illat, akkor sem, ha amúgy a bor egyensúlyban van. Ha megiszok egy üveg bort, azt akkor szeretném élvezni úgy, hogy reggel nem átmart gyomorfallal ébredek. Nem kóstolóbort szeretnék készíteni. Nem az esettanulmányok érdekelnek, hanem a mindennapok bora.

 

4. Hihetetlenül izgat, hogy milyen lehetett dédapáink bora. Érdekelnek a régi fajták, és az azokból készülő bor. Érdekesnek találom az egybe szüretelt szőlőkből készülő bort, ahol az egyes fajták kiegészítik egymást. Legnagyobb történelmi borvidékeink (Tokaj, Eger, Somló) a történelem során olyan borokkal váltak híressé, amelyek egybeszüreteléssel jöttek létre. A régi fajták visszatelepítése és az átgondolt fajtaválaszték egybeszüreteléssel készülő  bor új értéket teremthet az uniformizálódó borpiacon.

 

A sorozat következő részében egy érdekes történelmi visszatekintés következik: a múltban kutakodva próbálom meghatározni a telepítendő szőlőfajtákat.

 

2009.10.21. 19:48
Címkék: tervek

A bejegyzés trackback címe:

https://szolo.blog.hu/api/trackback/id/tr881466130

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Cirfandlia 2009.10.26. 15:54:55

Üdv, az egybeszürettel azért vigyázz, nagyon eltérő érése lehet azoknak a fajtáknak amiben gondolkodsz, meg nem biztos h. ugyanazt a hordós érlelést kívánják... De nagyon szép célok, szorítok!

Facebook

Utolsó kommentek

A szerző

Pályaelhagyó agrármérnökként vettem egy szőlőt abban a dűlőben, ahol a dédapámnak, nagyapámnak is volt. A családi legendárium szerint a borfelvásárló mindig a dédapámnál kezdte a vásárlást, mert neki volt a faluban a legjobb bora. A név kötelez: a legjobb Balaton-felvidéki bort akarom csinálni.

süti beállítások módosítása