A szürkerothadást a Botrytis Cinerea nevű gomba okozza. A biológustársadalom elvetemültségét mi sem példázza jobban, minthogy a Botrytis cinerea csak az ivartalan szaporodású alak megnevezése, az ivaros szaporodású alakot Botryotinia fuckeliana névvel különböztetik meg. A mi szempontunkból szinte csak a B. cinerea érdekes, szőlőben az ivaros alak hatása elenyésző.
 |
| A botritisz életciklusa |
A B. Cinerea életciklusa meglehetősen egyszerű, mivel csak ivartalan szaporodású alakról beszélünk. A gomba fonalas alakban (micélium) vagy gombafonalakból képződő kemény , tömött gombafonal-halmazban (szklerócium) telel át.
Tavasszal mindkét forma kihajt a növényi törmeléken, és konidiofórát hoz létre, amelyen spórák jönnek létre.
 |
| Spóratartó (konidiofóra ) az ivartalan szaporodással létrejöt spórákkal (konídiákkal) |
A spórák a bogyókra kerülnek, ahol szívófonalat eresztenek a növénybe. Ebből táplálkozva újabb konodiofórák keletkeznek, és így tovább.
A gomba fertőzésének kimenetele kettős: nedves időben szürkerothadást okoz, de ha az éghajlati adottságok megfelelőek (reggeli köd, majd napközbeni száraz, meleg őszi idő), akkor mértékletes szaporodásával aszúszemek képződnek.
Az ivaros alak szaporodása - lévén tömlősgombáról szó -, nagyon hasonló a lisztharmatgombánál leírtakhoz. A fő különbség, hogy míg a lisztharmat esetén zárt termőtestek (kleisztotéciumok) jönnek létre, addig a botritisz termőteste nyitott, csésze alakú (apotécium).
 |
| Az apotécium vázlatos rajza |
 | Nedves időben a szőlőszemek megbarnulnak, szürkés penészgyep lepi be a fürtöt, amelyről a betegség a nevét kapta. |
 | Száraz időben a szőlőszemek lilás színben összetöppednek, mazsolaszerűvé válnak. Ezeket a szemeket nevezzük aszúszemeknek. |
 | Áttelelő képlete a vesszőn: barnás foltokat alkotó szkleróciumok. |
A botritisz polifág gomba, azaz több gazdanövényen is áttelelhet, kifejlődhet, így a hagyományos megelőző eljárások nem igazán hatékonyak.
A megfelelő agrotechnika alkalmazásával (levegős, átjárható tőke) a kár mérsékelhető. A nitrogén túlzott adagolása gyengíti a bogyók héját, ami elősegítheti a fertőzést. Célszerű mindennemű sérüléstől óvni a fürtöt (elsősorban fürtválogatáskor).
A védekezésben legfontosabb talán a fürtzáródás időpontja, mert ezután a fürt belső részébe nem igazán lehet vegyszert bejuttatni.
A kontakt szerek közül a ftálimid származékok, azaz folpet (C9H4Cl3NO2S) kaptán (C9H8Cl3NO2S) használható, ám ezek az erjedést is gátolják, így legalább harminc nappal a szüret előtt szabad kijuttatni. Ezeket a szereket érdemes réztartalmú szerrel együtt kijuttatni.
Korábban használtak még antibiotikumot, mint a Streptomyces cacaoi var. ascensis által termelt polyoxinB hatóanyagot, de ennek engedélyét 2005-ben visszavonták, legutoljára 2007 június 30-ig lehetett felhasználni ezt a szert.
A biológiai védekezésben a Trichoderma harzianum antagonista gomba (egy olyan rossz szomszéd, amellyel senki sem szeret együtt élni) kap szerepet, amely olyan anyagot endokitinázt termel, amely a botritisz sejtfalában található kitint febontja, amitől az elpusztul.
A fertőzés bekövetkezése után felszívódó szerekkel kell védekezni, amely a gombák szívófonalait is elpusztítja a bogyókban. Mivel egy késői vegetációs periódusbn fertőző betegségről van szó, minden szer esetén figyelembe kell venni az élelmezési várakozási időt (ÉVI).
The winedoctor
Ohio State University
Kempelen Farkas Digitális tankönyvtár
INRA
Universidad del Almería
University of Havai'i at Manoa
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
