Ehhhh, ez a hét brutális meleget hozott, és még hátra van július és augusztus. A korábbi esőzések miatt a talaj nedvességi állapota kitűnő, és a meleg-nedves időszak ellenére alig van gombafertőzés a szőlőn. Néhol látható pár folt beszáradt perenoszpóra, néhány levélen felismerhető az orbánc, talán öt fürtön láttam lisztharmatot - de összességében egészségesnek mondható a szőlő. És nő, mint a gomba. Azok a tőkék, amit két hete szépen rendbe tettünk, hatalmas hajtásokat hoztak, amit a régi támrendszer nem bírt el, és össze-vissza húzták a három-négy méteres hajtások a drótozást. Levágtuk a tetőt, de még hátra van a hónaljazás, ami nem valami hatalmas feladat - bár az ember háta bele tud fájdulni - de a forróságban csak kora hajnaltól reggelig illetve este tudunk dolgozni. Mivel "rendes" állásom is van, így elsősorban a hétvégéken és a szabadságok idején vagyunk a szőlőben, de ha éppen esik az eső a hétvégén, akkor könnyen megcsúszunk a munkákkal. Együtt dolgozik a család, a Balcsira is jut idő: igyekszem nem megutáltani a gyerekekkel a szőlőművelést.
 |
| Gombóc és Enci segít kötözni a fiatal tőkéket |
Idén is lett pár tapasztalatunk, amit nagyon fontosnak tartok:
 |
| Csapszeg tárcsához |
Már mindkét traktoron ültem, így vannak első benyomásaim is - amelyek gyökeresen mások, mint amire számítottam. Ha traktort és adaptert vesz az ember, akkor minmálisan a következő dolgokra kell felkészülnie:
Végül ott van még az a kellemes rettenet, hogy annak alapján, ahogy a vadfekete (csóka) most kinéz, idén elkészül az első (normális mennyiségű) borom abból a szőlőből, amit én telepítettem. Igaz, ezt a bizsergető jó érzést sikeresen kompenzálja az a mérhetetlen mennyiségű szőlő, amit a jövő héten pótolnunk kell a történelmi fajtákból - megint fájni fog a hátam. Egyszer vége lehetne már ennek az örökös telepítésnek.
 |
| Ugye szép? |
Az új terület nagyon szép, a kapások befejezték a munkát. Itt hátra van még a támrendszer beszerzése (és beállítása). Annak ellenére, hogy talán nem is állunk rosszul, most mégis úgy érzem, hogy mindnet kétszer kell meglökni, hogy egyszer elinduljon. Lehet, hogy azért érzem így, mert a gépekkel a vártnál több probléma van - nem tudom, csak az biztos, hogy ez az idei év nagyon kemény. És ezt mindenféle piszlicsáré gyökérkedések teszik még nehezebbé. Az egyik szomszédom ásott egy keresztárkot az úton, amit rendbe tetettem. Ezt benőtte a gaz, így beleesett a traktorom és összetört. Nem csóró a fickó, nem nagy a kár, mégis úgy mosakszik a felelősség alól, mintha az életére alkudna. Eleinte még azt is tagadta, hogy ő ásta az árkot, ami az ő telkéről vezeti el a vizet.
Egy másik helyen elbontattam egy koszfészket (egy szabálytalanul a telkemre épült épületet és egy csomó szemetet) és átmenetileg a deponált sitt a szomszéd rétjére lóg. A fuvaros nem tudta elvinni a héten, a szomszéd meg kétnaponta baszogat, hogy mikor vitetem már el onnan. Elmeséltem neki a helyzetet, mondtam neki, hogy folyamatban van az ügy, csak csúszik. Kértem, hogy fogalmazza meg a kárigényét, mondtam neki, hogy az elfoglalt 20 négyzetméter kárpótlásaként lekaszálhatja a húszszor akkora szomszédos rétemet - de neki ez nem kell. Nyilván igaza van abban, hogy miért van a sitt az ő területén, de a magam részéről nem tudnék ebből ekkora problámát csinálni.
Olyanok ezek a történetek, mint a toklász a cipőben: beletapad a zokniba, szúrja a lábat, és meg kell állni, hogy kezeld ezt a piszlicsáré hülyeséget, mert ha nem, folyamatosan irritálja a lábadat. De menned kéne, és bosszant, hogy ilyen semmiség miatt kellett megállnod.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
