Tisztább ízek felé

A múlt év már csak rossz emlék, az idei pedig reménység: itt tartunk most. A próbaszüretek miatt sokat kellett vezetnem, volt időm gondolkozni. A 2013-as juhfark és a sárga muskotály szalmabor járt a fejemben. Egy ismerősöm próbaképpen készített sárga muskotályt, és - éppen úgy, ahogy az én szalmaboromnál - egy jellegzetes, nem túl kellemes karakteres íz volt a korty végén. A 2013-as juhfarkkal hasonló a helyzet: az évjáratra jellemző kényszerérettség keserű íze ott van a korty végén. Mindkét boromat áztatni kellett: a juhfark esetében a termés kb. 1/3-a aszusodott, a sárga muskotály meg szüret után lett töppesztve. A hosszas áztatástól kesernyés, húzós ízek is kerültek a borba. Azon gondolkoztam, hogy vajon hogyan lehet úgy áztatni, hogy az aszú, a mazsola anyaga is a borba kerüljön, de a zöld színű bogyók héjának íze ne. És ez nem elsősorban az idei évre vonatkozó kérdés, hanem inkább a gyengébb évek problémája. 

 

Aszusodó fürtrészek

 

A válasz eléggé egyszerűnek tűnik: külön kell szedni az aszús fürtrészeket, és csak azokat kell áztatni, míg a többi szőlőt gyorsan kell kipréselni, lehetőleg áztatás nélkül. Ismerős? Persze. Hasonlóan készül a tokaji aszú is. Nálunk nincsenek klasszikus aszúszemek, így a fürtből kell kivagdalni az aszús részeket szüretkor. Ez rendben van, de mi a helyzet a sárga muskotály szalmaborral? Nos, azt hiszem, az tévút. Szerintem nagyon jó évben, amikor a szőlő teljesen beérik, lehet áztatni a héjon, de napsütés nélküli őszön a töppedő bogyókat nagyon kíméletesen kell kipréselni, hogy a keserű ízanyagok ne kerüljenek a mustba. Kézi préselés esetén a góhér szüretnél találtam egy jó módszert: a kosaras prést éppen csak meghúztuk, majd vissza is engedtük, leszedtük a fákat, és feltúrtuk a cefrét. Ezt legalább háromszor megismételtük (azaz szimuláltuk a gépi préselés láncos lazítását) - így az orsó melletti szemek is kipréselődtek a többszöri nyomtatás hatására. Gépi préselésnél a motor irányváltásával lehet húzni-lazítani. Fontos, hogy a préseléssel ne tököljünk sokat, hogy a must a lehető legcsekélyeb mértékben oxidálódjon. Régebben mi is "saját súlyán préseltünk", azaz éjszakára ott hagytuk a megtöltött prést - ma már nem tennék ilyet. Éjszaka ülepítem a mustot, és csak a színét forraljuk ki. Az üledék felső rétegét, amely rostokat tartalmaz, de koszt nem, ugyancsak hozzáadhatjuk a musthoz, ez biztosítja az élesztőgombáknak a nitrogént.

 

A savra szüreteléssel kapcsolatban legfeljebb finomodott a véleményem: ha a szőlőt savra kell szüretelni, akkor az a fajta/klón nem az adott területre való. Tudom, hogy ez egy nagyon megosztó vélemény. Mégis Ráspinak adok igazat abban, hogy a szőlő akkor van érésének a csúcsán, amikor a magjai is érettek. A bogyó nem öncélúan finom: a szaporodás ravasz eszköze. A szőlőt minnél finomabb akar lenni, hogy a bogyóját egyék meg, és a mag a trágyában keljen új életre. Ha igaz az az állítás, hogy a minőség a tőkén dől el, akkor a csúcsbort akkor lehet elkészíteni, ha a szőlő is a csúcson van. Ez pedig a teljes érés állapota - és nem az a pillanat, amikor Bridget Jones éppen egy üveggel meg tud inni a félérett szőlőből készült könnyed borból. Szóval - a legmélyebb tisztelet hangján - tessék ésszel szőlőt választani.

 

Nekünk most fordul termőre a gohér és a sárfehér. Az előbbi valami fantasztikus mustot adott egy hete, az öreg sárfehér akkor még élesen almasavas volt. Az elmúlt héten két borongós nap is volt, a sárfehér mégis nagyon finom lett. Nem csináltunk terméskorlátozást, így hihetetlen mennyiségben érik, és 17 fokos a mustja. Az íze, aromája is nagyon finom, harmonikus. Se ez, se a juhfark (ami 18 fokos próbaszüreti mustot adott) se a furmint nem veszti el a savát a melegben - szárazságban. Nagyon remélem, hogy az egyre finomodó technológiával még a gyengébb években is lehet belőlük jó bort készíteni.

2015.09.13. 22:19

A bejegyzés trackback címe:

https://szolo.blog.hu/api/trackback/id/tr757785584

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Neszmélyi rozsdamaró 2015.09.20. 19:53:04

Szia!
Írod, hogy "akkor még élesen almasavas volt".

Ezt a mustból hogy lehet kérezni?

Meg aztán hova tegyem ezt az információt, amikor azt a másodlagos "forrás", almasav bomlás környékére tenné az ember?

Amúgy régóta figyelem a blogodat, és sok ötletet, önigazolást szolgáltatott. Köszönöm.

RAMBO · http://szolo.blog.hu 2015.09.20. 20:24:56

@Neszmélyi rozsdamaró: Az almasavasságot talán a legkönnyebb kiérezni. Ha veszel a piacon ősszel zöldalmát, és beleharapsz, akkor érzed azt a szájat összehúzóan savas érzést - az az almasav íze.
Amikor a szőlő érett harmonikusabb savérzete van: az a borkősav.
Forró években néha érzem egyes borokon a citromos tea ízét. Az a citromsav.

A sárfehérre jellemző volt már két évben is, hogy élesen almasavas volt, amikor leszüreteltem. Ennek a fajtának NAGYON sok napra és melegre van szüksége. Szóval sok almasava volt, a bornak is forrás után, majd az első tél után az almasav pillanatok alatt lebomlott, és semmilyen borrá vált - még az illatát sem tartotta meg. Ez a fajta még talány. Idén már nem almasavas, jó ízű, de még mindig alacsony a cukra. Ha jó, tartalmas juhfarkot és furmintot szüretelek (21-es cukor körül), ez a fajta fogja visszafogni az alkoholtartalmat a kis küvében (és mivel tud támaszkodni a másik két fajta savára, az illatát sem veszti el, talán).

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2015.09.21. 19:15:59

Azért én nem vagyok teljesen meggyőzve arról, hogy a hipergyors feldolgozás a kulcsa a tisztább ízeknek.

A túláztatás az egyértelműen probléma. De azt a fajta kesernyésséget amiről már többször beszéltünk szerintem máshogy is ki lehet bekkelni.

Egyrészt az én megfigyelésem szerint az áztatott technológia kéz a kézben jár a mikrooxidációval. Vagyi ha áztatsz akkor kell a hordó. Az áztatott borok az első fejtéskor még mindig egy kicsit kócosak és valóban tud bennük lenni egy kesernyésség. De idővel ezt kisimítja a hordó. Amúgy pont ezért lelkesedek a kerámiakorsóért, mert abban fa nélkül van mikrooxidáció.

A másik pedig a palackos érlelés. Gyakorlatilag az áztatott borok úgy viselkednek mint egy vörösbor. Azokat sem issza meg az ember a palackozás másnapján. Kell neki az az 1-2 év palackban pihenés, hogy kisimuljon benne sok íz.

Szóval én úgy vagyok ezzell, hogy fél év fa és egy év palackban. A szüret utánis második tavasszal már kényelmesebbek ezek a borok.

Persze még így is tudni kell ezt a stílust szeretni :)

RAMBO · http://szolo.blog.hu 2015.09.21. 19:47:56

@BZoltan: A mikroxidáció segít a keserű ízanyagok polimerizációjában, ez igaz, így selymesebb lesz a bor. Én a fát is szeretem a borban - azt a vékony vanília ízt, nem a talpfásságot.

Ugyanakkor a kesernye - áztatás - fa kapcsolatrendszer nem ennyire egyértelmű. Jól érett szőlőnek nincs kesernyés íze áztatás után sem. A húzós héj íz, érett héj esetén szépen elsimul a hordóban. Tehát:

NEM JÓ ÉVJÁRATBAN szerintem esszenciális a gyors léelválasztás, és a lehető legkevesebb áztatás.

A palackérlelés a kesernyén nem változtat: nálam minimum 2 évet áll a bor tartályban, csak utána palackozunk.

Ezek az én tapasztalataim az érlelésről.

ütős 2015.09.27. 10:57:17

Kedves Szőlő blog!

Egy korábbi cikkében írt a szőlőtőkék levegőztetéséről. Nagyon érdekes volt a cikk és kíváncsi lennék a tapasztalataira, az eredményre.

RAMBO · http://szolo.blog.hu 2015.09.27. 18:58:40

@ütős: A magam részéről nem láttam döbbenetes különbséget a korábbi évek és a kezelés utáni év között. Sőt, több öreg tőkébe oltott szőlő is betlizett az idén - kb. 15-20 ilyen tőke van - ezeket kivágom.

Szerintem azok a tőkék voltak, amelyeket szelektálni akartam, csak véletlenül beoltották. Nos ha valahol, hát ezeknél a tőkéknél kellett volna "csodának" történnie. Nem történt.

Konrtollparcella nincs, így csak az érzéseimre hagyatkozom.

(Persze nálunk nagy volt az aszály, és sok tőke tápanyagfelvétele volt nagyon korlátozott.)

Facebook

Utolsó kommentek

A szerző

Pályaelhagyó agrármérnökként vettem egy szőlőt abban a dűlőben, ahol a dédapámnak, nagyapámnak is volt. A családi legendárium szerint a borfelvásárló mindig a dédapámnál kezdte a vásárlást, mert neki volt a faluban a legjobb bora. A név kötelez: a legjobb Balaton-felvidéki bort akarom csinálni.

süti beállítások módosítása