Szőlőművelés

Kóstoló a vidéki életből 2.

Amikor éppen nincs munka a szőlőben, és a demo rendszer kigondolását is meguntam, kirándulni megyünk. Ha beköszönt a kölkök által várva-várt fürdési szezon, átmegyünk a zánkai strandra. Kirándultunk már Tihanyban is, voltunk a csopaki kalandparkban – de a gyerekek remekül érzik magukat a helyi gyerekekkel is. Ahol tehetem, bevonom őket a munkába: együtt gyomláltuk ki a konyhakertet, ahol anyu csopros hagymáját akarjuk megmenteni. A gyümölcsösben szépen volt a meggyfán termés, és (ha megnem eszi a rosseb) idén talán sárgabarackot is tudunk enni. Jól alakul a mandula – de a körte valami rettentő gyöszös, nem érzi jól magát ezen a helyen. A ház falánál terem az eredetileg Erdélyből ide származó szeder, amit tavaly tettünk el.

Megérett a meggy

A halom-hegyi területünkön áll egy hatalmas germersdorfi cseresznyefa, hatalmasat szüreteltünk róla. Gyerekkoromban, amikor a mamám elküldött cseresznyét szedni, áltlában egy összemaroknyival állítottam haza, mert a többi elfogyott még fenn a fán, vagy a hazafelé úton. Most (azon kívül, hogy rosszullétig ettem magam a feketéllő cseresznyéből) még haza is jutott belőle – elsősorban a feleségemnek köszönhetően. Némi gyerekkori visszaemlékezés, netes receptolvasás és előregyártott réteslap segítségével elképesztően finom cseresznyés rétest sütöttünk belőle. Volt még túrós-barackos is, de azt konzervbarackból csináltuk, ami ízetlen volt. Ha lesz igazi barack, erre a dologra még visszatérünk – mert a gyerekeknek így is nagyon ízlett. Ha lúd, legyen kövér, ki fogom próbálni az almás és tökös-mákos változatokat is. Káposztásat már sütöttem télen, nekem az is ízlett, de a családom nem eszi.

Ha már a kajáról beszélünk: végre értelmes dolgok is történnek ebben az országban. Fekete Bárány (azért a blogger nevét használom, mert az „üzleti névjegyén” is ez áll) a saját biogazdaságára alapozva létrehozott egy bisztrót Balatonfüreden, a szó legklasszabb értelmében. Kicsi étterem ez, ahol nem ipari hulladékból előállított szemetet próbálnak élelmiszerként eladni gátlástalan ízlésbűnözők, hanem korrekt alapanyagból készítenek finom ételeket. A bisztro mellett egy sor kézműves / biotermelő kisboltja működik, vannak sajtkészítők, kézműves sör kapható (+++!) sőt, szombaton biopiac is működik. Mi mángold levest ettünk gomolya betéttel, valamint krumplileves palócosan (paprikás kolbásszal) – tökéletes volt.

Malackrumpli bisztro

A helyet "Malackrumpli"-nak hívják, amiről eszembe jutott, amikor gyerekként "marcsikáltuk a malackruplit", azaz az apró, legfeljebb jércetojásnyi főtt krumplit a még meleg főzővizében szétnyomkodtuk a nagymamámmal, majd darát és répalevelet adtunk hozzá: ezt ették a malacok.

A biopiacon sokminden kapható, jelen van egy Bajorországból idetelepült javasasszony kinézetű néni is, aki – többek között - valami elképesztő chilis birszselét és chilis uborkazselét (ez életem legdöbbenetesebb és legfinomabb kiegészítője) készít. Annyira hihetelenül finom dolgokról van szó, amire egyszerűen nem találok szavakat: egy olyan teljesen átlátszó zselét kell elképzelni, aminek valami döbbenetesen tiszta uborka koncentrátum íze van, majd pár másodperc múlva robban a chili íze és ereje a szájban. Lenyűgöző, döbbenetes. A piacon „csak úgy” össze lehet futni Bott Frigyessel (a felvidéki borásszal).

Tőle kell chilis uborkazselét venni!

A gyerekeknek a piacon volt rétesnyújtási bemutató, sajtkészítési bemutató – szóval egy élő, izgalmas programról van szó. Látogassátok meg, de siessetek, mert annyira jó, hogy hamarosan órákig állhattok sorba mentás borsólevesért!

Így készül a rétes

Amit még nem próbáltam, de mindenképpen ki fogok próbálni, az a Dörgicsén nyílt lakásétterem. Ervin, a markolós ajánlotta, hogy anyukája és a fia főz, jobbára hagyományos ételeket. Egyelőre csak képeket láttam, de annak alapján tanusíthatom, hogy az almáspite pont úgy néz ki, ahogy anyukám csinálta.