Az oltóvessző ideje

Itt a február, most kell megszedni az oltóvesszőket és leadni az oltványosoknál. Felkerekedtem hát szombaton, és elmentem Dörgicsére. Reggel még szép, világos idő volt, és bár a nap bújkált a felhők mögött, amikor megérkeztem egy pillanatra érezni lehetett a közelgő tavasz, az éledő föld illatát. Bár a levegő még hideg volt, fagypont körüli, a déli lejtőt felmelegítette a bizonytalan napsütés.

 

Olvad a hó

 

Találkoztam Krisztiánnal, megmutattam, hogy hogyan kérem a metszést. A tartály úszófedelén nem láttam túlcsordult bort, és a pince is hűvösebb volt, mint múltkor, ezért az úszófedelet utána engedtem a bornak. Ez jó alkalmat kínált a kóstolásra - amúgy is kifúrta az oldalamat a kíváncsiság. A bor nagyon hideg volt, így melengetni kellett a poharat a kezemben. A sárfehér-juhfark küvé illata hibátlan, ízre is rendben van, bár vékony bor, kesernyés utóízzel. Határozott, de harmonikus savai vannak (de nem fogkőmaratóan savas): szerintem nagyon jó lesz meleg nyári napokra. A rizlinget két tartályban kellett elosztanom: egyik tartályban a forrás előrehaladottabb, ez a bor nekem nagyon ízlett. Éreztem benne valami nagyon finom (talán őszibarack-ízre emlékeztető) gyümölcsösséget, és egy keserűmandulás aromát, de olyanformán, mintha marcipánt készítettek volna némi keserűmandula felhasználásával. A másik tartály rizlingje még nagyon édeskés, és ez az íz eluralta bort - majd a pince felmelegedésével, az újraforrás után lehet erről érdemben nyilatkozni. Krisztián azt mondta, hogy "eddig ez a legjobb borod" - ami azért lássuk be, az eddigi munkásságomat tekintve, igazán nem jelent semmit.

 

Oltóvesszők

 

Ezután megszedtem az oltóvesszőt, ami a várakozáson felül nehéznek bizonyult: fagyott mélyszántáson járkálni önmagában nagyon megterhelő, és ez azzal volt súlyosbítva, hogy a teteje néhány centi mélyen megolvadt, és csúszott. A munka végére úgy néztem ki, mint egy disznó dagonyázás után. Lementem a faluba a házhoz, és átválogattam a vesszőket - a hosszabbakat Szentantalfára Dobosiékhoz, a rövidebbeket Somlóra Márkus Mónikához (aki civilben Takács Lajos felesége) kellett elvinnem. Megnéztem a háznál lévő pincét is, kb. húsz centis víz áll benne, azt hiszem az altalaj víztartalmával idén nem lesz gond. Szivattyúzni nem volt időm, így is egy óra volt, mikor elmentem Dörgicséről, és a nap hátralévő részét az autóban töltöttem.

 

A pince

 

Miután Dobosiéknál leadtam a vesszőket, Somló felé vettem az irányt. Bármilyen furcsa, még soha nem jártam ott ezelőtt, így nagyon meglepett, hogy a hegy sokkal kisebb, mint ahogy azt a fényképek alapján gondoltam. A bejegyzés elején említettem, hogy Dörgicsén a tavasz illata fogadott. Nos Somló lábához érve óriási bazaltillatot éreztem. Írtam már arról, hogy az új területünkön bazaltos a talaj, amiből vittem is haza egy darabot az asztalomra, nézegetni. Általában utálom a funkciótlan dolgokat, de ezt követ szeretem, mert a szőlőre emlékeztet (na nem mintha nem folyton azon járna az eszem). Mivel nekem a vulkáni talaj új, ezért a követ megszagolgattam, megízleltem - próbáltam felidézni, hogy a halom-hegyi borokba hogyan épül be az íze. Bazalillatból tehát legalább olyan jó vagyok, mint egy kábítószer-kereső spániel a hasisból - de az a nyers töménység, ahogyan Somlóból árad, nagyon meghökkentő volt.

 

Somlói út

 

A Takács Lajos házához vezető út is megdöbbentett: másfél méter magas, ölnyi kövekből rakott támfalak között vitt az út a hegyre. Láttam a taposókutat is - azt hittem, hogy csak a hely neve maradt meg, de nem, a kút teljesen ép. Takács Lajossal beszélgettünk egy háromnegyed órát a biodinamikus gazdálkodás használható elemeiről, a fahordók (nem) használatáról, a trágyázásról, a szőlők közti gyümölcsfákról - és persze vettem tőle bort is (juhfarkot és furmintot).Sajnos a Furmint Februárról lecsúsztam - nem kaptam rá jegyet -, de azt hiszem sikerült kárpótolnom magam, mert ez a Takács Lajos 2011-es furmint valami elképesztően finom bor: méltó lezárása volt ennek a szuper napnak, amikor hazaértem.

2013.02.10. 19:10

A bejegyzés trackback címe:

https://szolo.blog.hu/api/trackback/id/tr435072197

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Mandiner blogajánló 2013.02.14. 11:13:01

Ezt a posztot ajánlottuk a Mandiner blogajánlójában.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

worrick 2013.02.11. 20:09:35

Mivel közel lakom hozzá, sokszor van szerencsém látni a Somlót, s persze jó párszor jártam is már a hegyen. Én úgy figyeltem meg, hogy az időjárási körülmények is befolyásolják mekkorának látom, érzékelem a Somlót. Van amikor tényleg elég kicsinek tűnik, máskor meg azt mondom magamban, hű mekkora tömb, hogy kiemelkedik a körülötte levő sík vidékből! Szép, az egyszer biztos, érdemes kirándulni egyet rajta, s persze be-betérni pincékhez egy pohár borra.

01001100au (törölt) · http://ittmindenilyen.blogspot.co.uk/ 2013.02.28. 20:33:26

Lenne egy kérdésem talán tudsz segíteni, hogy elégé agyagos talajra milyen szőlőt lenne értelme telepíteni.
Elég sok esőt kapna de viszonylag korlátolt napsütést.

RAMBO · http://szolo.blog.hu 2013.03.12. 09:36:31

@Pickles: Szerintem erre a termőhelyre valami korai, de vastag héjú fajtát tegyél.

Facebook

Utolsó kommentek

A szerző

Pályaelhagyó agrármérnökként vettem egy szőlőt abban a dűlőben, ahol a dédapámnak, nagyapámnak is volt. A családi legendárium szerint a borfelvásárló mindig a dédapámnál kezdte a vásárlást, mert neki volt a faluban a legjobb bora. A név kötelez: a legjobb Balaton-felvidéki bort akarom csinálni.

süti beállítások módosítása