Annak ellenére, hogy mostanában nem nagyon van kedvem írni (ha az ember egész nap felhasználói kézikönyvön dolgozik, akkor csak ritkán van kedve esténkét blogot szerkeszteni), hallgattam a hívó szóra, és részt próbáltam venni a Nemzeti Együttműködés Rendszerében.
Írtam a Parlament Mezőgazdasági Bizottságának Szőlészeti- és Borászati Albizottságának vezetőjének egy e-mailt, amelyben arról érdeklődtem, hogy vajon lehetséges-e a történelmi magyar fajták telepítési korlátozását olyan módon szabályozni, hogy azokon a területeken, ahol a fajtát a filoxéra vész előtt bizonyíthatóan termesztették, ott ezentúl is termeszthető legyen. Balogh Zolival, a Somlói Apátsági Pince tulajdonosával sokat polemizáltunk már ezen a témán, szerinte vicces, hogy Sárfehér somlói nem termeszthető Somlón, mire én azzal szoktam replikázni, hogy Tihanyban pedig nem engedélyezett a Tihanyi fekete/kék.
Az egyetemen a marketing vizsgára három mondattal készültem, amelyből az egyik így hangzott: teremts egy új piaci szegmenst, és te lehetsz az első benne. Talán a Gohér piacán kisebb a tolongás, mint a Cabernet Sauvignonén, nem tudom, de mintha az olaszok, spanyolok nem a francia világfajták másolásában látnák a jövőt manapság, sőt, maguk a franciák is elgondolkoznak a világfajták helyett a régióban korábban leváltott fajták visszatelepítésén. Az állattenyésztésben már van olyan program, amely az őshonos állatok tenyésztésben tartását támogatja, sajnos a szőlészetben egyelőre még a tűrésig sem jutottunk el.
Szeptember vége óta egészen megszoktam a válaszlevélre várást, érzem, fog ez menni tovább is.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.