Szalmabor 2009 - II/2.
A két (és fél) napos áztatás után beüzemeltem a kis prést. Hosszasan sikáltam a kádban (az otthoni "szüretben" ez a legjobb: mindent kézmeleg, bő vízben lehet elmosni) majd rádöbbentem, hogy nincs olyan edényem, amibe a mustot tölthetném. A korábbi postban gondolom már…
Mi lesz a borokból?
A hétvégi pincelátogatás legmeglepőbb fordulata az volt, hogy az 5,8 Celsius fokos pincében pezsegtek a borok. Valami nagyon hidegtűrő élesztő szaporodott el a borban, mert szinte teljesen kierjedt a maradékcukor mindkét borban. Az Enikő illatában (kb. egy hónappal ezelőtt) még…
Szalmabor 2009 - II/1.
A hétvégén lent jártam Dörgicsén, ami az egyik legjobb dolog a világon. A hegyre vezető úton 15-30 centis hó volt, így a kocsit lent hagytuk a főúton, és gyalog vödröztük le a felkötözött szőlőt. Pontosan tudom, mit érez Ole Einar Bjørndalen az utolsó métereken: nekem is a…
Borjour Magnum - 2010
Zotykos cimborám megint borozni hívott, ezúttal Borjour Magnum rendezvényre. A szervezők alapgondolata szerintem kiváló: meghívnak nagyon sok nagyon jó borászt, és a belépti díj leszurkolásáért cserébe mindenki annyi bort kóstol meg, amennyit csak akar. Voltak persze fenntartások,…
A szerző
- Pályaelhagyó agrármérnökként vettem egy szőlőt abban a dűlőben, ahol a dédapámnak, nagyapámnak is volt. A családi legendárium szerint a borfelvásárló mindig a dédapámnál kezdte a vásárlást, mert neki volt a faluban a legjobb bora. A név kötelez: a legjobb Balaton-felvidéki bort akarom csinálni.
Utolsó kommentek