Régóta adós vagyok ezzel a bejegyzéssel magamnak, mert a növényvédelemmel foglalkozó postok közül már csak ez hiányzik. Ez persze nem azt jelenti, hogy nincs olyan betegség, amivel nem foglalkoztam, de a leggyakrabban előforduló problémákra már válasz található a blogon.
A makroelemek
Makroelemek: a nitrogén (N), a kálium (K) és a foszfor (P). Ezeknek az elemeknek a pótlási lehetősége a szőlőültetvényben nagyon korlátozott, ugyanis a szőlő gyökérzete jóval mélyebbre nyúlik annál, mint amilyen mélyre a tápanyag utánpótlást le lehet juttatni. Ezért az ültetvényeket általában egyszer, telepítéskor trágyázzák.
Ha mégis trágyázzuk a szőlőt (akár szerves-, akár műtrágyával) akkor a gyökérzet egy részét a talajfelszín közelében tartjuk, ami egyébként nem feltétlenül célunk, ugyanis a növény így rosszabbul tűri a környezeti stresszhatásokat. Én úgy gondolom, hogy az alapvető tápanyagokat a szőlőnek trágyázás nélkül is el kell érnie.
Nitrogén (N) hiány
A növény számára szükséges makroelemek közül legnagyobb jelentősége a nitrogénnek van.
Egyetlen elem hiánya sem okoz olyan határozott növekedésgátlást, olyan elmaradást az állományban mint a nitrogénhiány. A nitrogén fehérjealkotó. Leginkább a vegetatív szervek növekedését és fejlődését segíti, de alapvető befolyással van a generatív szervek fejlődésére is.
A nitrogén hiányát a növény satnya növekedése, fakó-világoszöld színe jelzi. (A képen a világos levél nitrogénhiányos, mellette a normális nitrogénellátottságú levelek láthatók.)
Többlete az állomány megdőlésében, a betegségek iránti fogékonyság növekedésében, a
rosszabb tárolhatóságban, valamint a cukor- és keményítőtartalom csökkenésében jelentkezik.
Foszfor(P) hiány
A foszfor a generatív fejlődés makroeleme. A növényi anyagcsere folyamatokban és az energiaháztartásban betöltött szerepénél fogva a foszfor a termésképzés szempontjából alapvető jelentőséggel bír.
A hiánya esetén fellépő általános anyagcserezavar következtében lassul a fehérje- és cukorképzés, gyengül a keményítőszintézis. A foszforhiány hatására romlik a növény vízháztartása és az alsó, idősebb levelektől induló vöröses elszíneződés, sárgulás, majd végül elhalás figyelhető meg az állományon. Az elégtelen foszforellátás következtében késleltetetté válik a virágzás és az érés is.
A foszfor túladagolása jelentős tápelem aránytalanságokhoz vezethet. Például a P – Zn antagonizmusból fakadóan foszfortöbblet esetén állományaink relatív Zn, hiányával kell számolnunk, aminek jelentős termésveszteség és minőségromlás lehet a következménye.
Kálium (K) hiány
A kálium nélkülözhetetlen eleme a szénhidrátanyagcserének, valamint a keményítő képzésnek- és lebontásnak. Jótékony hatású a fotoszintézisre, fokozza a növények aktív vízfelvételét, valamint csökkenti a párologtatást. A harmonikus káliumellátás védi a növényt a szárazságstressztől. Aszályos évjáratokban, kedvezőtlen időjárási viszonyok esetén különösen megnő a növények megfelelő káliumellátottságának a jelentősége.
A növények elégtelen kálium ellátottsága esetén csökken az ellenálló képességük, valamint aránytalanul megemelkedik a párologtatásuk, ami levélcsúcsaik, levélszéleik hervadását, elhalását eredményezi. A káliumhiány következtében sérül a növény szénhidrát-anyagcseréje.
Gyengül a cukor és egyéb létfontosságú asszimiláták beépülése a növényi szervekbe.
A mikroelemek
A mikroelemek olyan ásványi anyagok, amelyek nélkülözhetetlenek a szőlő megfelelő fejlődéséhez. Hiányuk esetén a növény deformálódik, a termésmennyiség csökken. A mikroelemek hiánya adódhat abból, hogy a talajban ténylegesen nincs elegendő az adott elemből, de előfordul az is, hogy a jelen lévő ionokat a növény nem tudja felvenni. Ennek egyik oka az ún. ionantagonizmus, ami azt jelenti, hogy egyes ionok felvétele gátolja más ionok felvételét.
A hiányzó elemek pótlásánál jól beválnak a lombtrágyák, amelyek a levélen keresztül szívódnak fel. Nézzük sorban az egyes mikroelemek hiánytüneteit!
Magnézium (Mg) hiány
A magnézium a klorofill központi eleme, így alapvető szerepet tölt be a növények asszimilációs folyamataiban. Szerepe a fotoszintézis mellett a glikolízisben, a Szentgyörgyi- Krebs ciklusban, a légzésben, valamint a zsír (olaj)-, szénhidrát- és a fehérjeszintézis egyes folyamataiban is meghatározó.
A káliummal jól ellátott, nagy mésztartalmú, kevés magnéziumot tartalmazó talajokon a növények Mg felvétele gyakran akadályoztatott. Bőséges foszfor- és nitrogénellátottság esetén a növények magnézium igénye is megnő, így a N, P és a K műtrágya adagok növelése a Mg relatív hiányát okozhatja.
A magnézium hiánytünetek megjelenését döntően az idősebb leveleken diagnosztizálhatjuk. A tünetek a klorofill pusztulásából erednek. A hiány következtében a növények alsóbb levelei sápdttá válnak, ugyanakkor a főér és környéke még hosszabb ideig zöld marad (érközi klorózis).
A hiány előrehaladtával a klorofill teljes pusztulása után a klorotikus felületeken először sárga - narancssárga, vörös – bíborvörös elszíneződés keletkezik, mely a későbbiekben barna elhalt foltokká alakul át. A magnéziumhiány következtében károsodott levelek általában hamar lehullanak.
A magnéziumtöbblet ugyanolyan káros, mint a magnézium hiánya. A túlzott Mg ellátotás következtében a Ca/Mg arány felbomlását tapasztalhatjuk. A magnézium többlet hatására kialakuló relatív kaciumhiány következtében a növények gyökerei károsodnak és a Ca hiányhoz hasonló tünetek jelennek meg a hajtásokon.
Vas (Fe) hiány
A vas-ellátottságnak fontos szerepe van a klorofill szintézisben, a N és a szénhidrát háztartásban, és a légzési enzimek alkotórésze.
A vas felvétel a levelekben a tenyészidő kezdetétől folyamatosan növekszik, amennyiben abszolút vagy relatív a vashiány, a leveleken jellegzetes tünet alakul ki. Fe-hiány esetében a fiatal levelek egyenletesen sárgulnak, a levéllemez a szokásosnál vékonyabb. A tenyészidő későbbi fázisában a levelek széle megbarnul, elhal. A fiatal levelek aprók. A levelek közötti részek (internódiumok) rövidek, gyengén növekednek, a gyökerek vége megvastagszik.
A vas-hiány okozta klorózis savanyú, semleges és lúgos kémhatású talajokon egyaránt előfordulhat. A talaj magas, aktív mésztartalma befolyásolja a vas hiányt. Erre különöse az alany megválasztása során kell nagy figyelmet fordítani.
Gátolja a vas felvételét a magas agyagtartalom, a hidrokarbonát ionok-felszaporodása, a finom eloszlású magas mésztartalom. A nagy mésztartalmú, tömörödött, csekély oxigéntartalmú, kötött agyagtartalmú talajokon az anyagcsere folyamatok lelassulnak, a gyökérlégzés, a tápanyagfelvétel gátolt.
A vas feleslege átlagos körülmények között gyakorlatilag ismeretlen fogalom.
Bór (B) hiány
A bór alapvető szerepet játszik a növények tápelem-felvételében, a szénhidrátok és egyéb asszimiláták szállításában és felhalmozásában, a gyökér- és szállítószövetek kialakításában, valamint a virág- és termésképzésben.
A bór élettani, fiziológiai hatása sokoldalú: növeli a sejtfal stabilitását, így a kártevőkkel és a
kórokozókkal szembeni ellenálló képességet, a sejt differenciálódását, elősegíti a pollen
csírázását, a virág és a termés kialakulását, kedvezően befolyásolja a vízháztartás alakulását.
Bórhiány elsősorban a savanyú kémhatású, laza vagy igen kötött, tehát szélsőséges talajadottságok között lép fel. Általános szabály, hogy a talaj felvehető bórtartalma a kötöttség, valamint a talaj szénsavas mésztartalmának növekedésével (pH emelkedéssel) csökken.
A hiány következtében romlik a megporzás hatékonysága, az ízközök rövidek lesznek, a virágok lehullanak. Jellegzetes tünet az úgynevezett „madárkás fürt”, mely a hiányos termékenyülés és a gátolt bogyófejlődés következménye. A bórhiány következtében a bogyók aprók maradnak és minden esetben jelentős minőségromlással számolhatunk.
A levéllemez elhalványodik, deformálódik, a levelek barnára színeződnek.
A levéltrágyázás során az alkalmazásra kerülő koncentrációt szigorúan be kell tartani, mert a túlságosan nagy adagnak negatív élettani, és toxikus hatása van. A bór feleslege esetén az idősebb levelek csúcsi része és szélei megbarnulnak, majd elhalnak. Idővel, súlyos túladagolás esetén ezek a nekrózisok az egész levélre, majd az egész növényre is kiterjedhetnek. A felesleg következménye jelentős termésveszteség, illetve akut esetben az állomány pusztulása is lehet.
Mangán (Mn) hiány
A mangán számos enzim aktiválásában, a cukorszint emelésében vesz részt. Mangánhiány
magas szervesanyagtartalmú, meszes talajokon léphet fel.
A Mn-hiány jellegzetes tünetei: a fiatal levelek már a kihajtás után rövid idő múlva elhalványulnak. A levélerek között mozaikos sárgulás jelentkezik, a levéllemez lassanként pirosra színeződik, majd ezt nekrózis és a levélerek sárgulása követi. A hajtásnövekedés és a bogyóérés erősen korlátozott, tünetei gyakran a vas-klorózis tüneteivel megegyezőek.
Hazai viszonyok között többnyire megfelelő a szőlő Mn-ellátottsága, sőt savanyú talajokon
gyakori a mangántartalom növekedése, ami toxikus, mérgező hatást válthat ki. A mangánfelesleg hatására az eltolódó Fe:Mn arány relatív Fe hiányhoz és így klorózishoz vezethet. A Mn indukálta Fe hiány következtében az idősebb leveleken barna foltok keletkeznek, melyeket klorotikus gyűrű vesz körül.
Cink (Zn) hiány
A cink elsősorban katalizátorként játszik szerepet. Feladata, funkciói szorosan kapcsolódnak a Szőlő légzési és keményítő szintézis folyamataihoz. Évi felvétele, a növényekben való transzlokációja a nitrogénfelvételhez hasonló. Legnagyobb a fiatal szövetek, hajtáscsúcsok,
kacsok, fiatal levelek Zn tartalma.
Az ültetvényekben fellépő cinkhiány hazánkban ritka. Oka elsősorban a nagyadagú,
esetenként lokálisan adagolt foszfor műtrágyázás, amelynek hatására kedvezőtlen foszfor/cink arány alakul ki.
Zn-hiány esetében csökken a hajtásnövekedés, rövidebb internódiumok képződnek, a
levéllemez növekedése is lelassul. A levelek nem képesek kifejlődni, asszimetrikusan
redőzöttek és élesen fogazott szélűek. A főhajtások gátolt növekedése miatt a lombozat
bokorszerűen alakul ki. A fürtök lazák, lehullanak a tőkéről.
Hazai talajainkon Zn felesleg csak ritkán fordul elő. A tünetek hasonlóak a vas-, illetve a mangánhiányhoz.
Kalcium (Ca) hiány
A kalcium sokoldalú szerepet tölt be a növények életfolyamataiban. A növényben szervetlen és szerves sók alkotórészeként, vagy ionos formában van jelen. Élettani jelentősége a plazmakolloidok hidratáltsági állapotának kialakításában, a sejtmembránok áteresztő képességének szabályozásában jelentős. Segíti az osztódó szövetek sejtjeinek osztódását, valamint kedvező hatással van a gyökérnövekedésre is. A megfelelő Ca ellátás fokozza a talajban a nitrifikációt, segíti a növények nitrogénfelvételét, azok fehérjeszintézisét.
A Ca hiányát nem minden esetben kíséri látható tünet. Ebben az esetben a növények gátolt növekedéséből lehet rá következtethetni. Kifejezettebb hiány esetén a növényi csúcsrügy fejlődése elmarad, a szárbaindulás késik, vagy elmarad. Számos esetben a hiány következtében a növényen nem fejlődnek új levelek, a meglévő idősebb levelek csúcsi része elszíntelenednek és elnyálkásodnak. A hiány jellegzetes tünete a fiatal növényi részek klorózisa, valamint a fiatal levelek kanalas felkunkorodása és a levélerek megbarnulása.
Abban az esetben, ha a termőterület talaja nem savanyú, akkor a Ca hiány nem jelentkezik. A talaj savanyodását meszezéssel (mésztrágyázással) lehet megszűntetni.
Réz (Cu) hiány
Magyarországon ez a hiánybetegség nem lép fel a szőlő esetében, mert főként szervesanyagokban gazdag láptalajokon jellemző, ezek a területek azonban nem alkalmasak szőlőtermesztésre.
A hiánybetegségek leírása magyar forrásból is elérhetők. Jól megfogalmazott írásokról lévén szó, a változtatás nélkül átvett részek aránya nagyobb, mint a külföldi szakirodalom feldolgozásából keletkezett bejegyzéseké.
Források:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
