Ezerízű Dörgicse

Eljött az idő, amikor a korábbi írásoknak megfelelően leraktuk egy olyan modern szövetkezet alapjait, amely igyekszik bemutatni a Balaton-Felvidék termőhelyi adottságait a különböző fajták által. A tavalyi évben eredményes együttműködés kezdődött a Madaras Pincével, amelynek vezetőjével, Fogl Jánossal elég jól megtaláltuk a közös hangot. Egyetértés van közöttünk abban, hogy:

 

"Durva hiba a Balaton-felvidéket, és ostobasággal határos hiba a teljes Balatont egy borvidékként kezelni. A déli part löszös, hordalékos területei semmiben nem egyeznek Badacsony bazaltjával, Kővágóőrs, Zánka mészkövével, Szentantalfa, Dörgicse meszes agyagjával - mint ahogy egyébként a felsorolt területek sem egymással. Egységesen egy-két fajtára homogenizálni ezt a területet teljes képtelenség. Éppen ezért [...] hagyni kell a "virágozzon sok száz virág" elvét. Tudom, fáradságos, akár évtizedeket is felölelő munka az új fajták bevezetése a termőhely függvényében, de kizárólag ez hozhat olyan megkülönböztető érdekességet, ami miatt érdemes végigkóstolni a Balatont, és olyan turista utakat ajánlani, amelyek 2-3-4 naponként más területre viszik a vendéget, vagy lehetővé teszik azt, hogy többször visszatérjen ugyanaz a vendég, mert kíváncsi a Balaton ezer arcára." (A méret a lényeg, 2017)

 

Ezt semmi sem példázza jobban, mint a Madaras Pincének az a Jégmadár bora, ami az általam művelt Kútfői dűlőből szüretelt furmintból készült. Ez a bor olyan, mintha folyékony talajmintát inna az ember. Jelen van benne a furmint íze, a hordó vaníliás aromája, leheletnyi fa (fiatal még, jövőre fog integrálódni a borba ez az íz) de az uralkodó jelleg mégis egy elképesztő mértékű ásványosság - ami hűvös jelleget ad a bornak, ezért olyan bitang találó a neve. Bár a szőlő, amiből készült még fiatalka (4 éves), de könnyen előre lehet vetíteni, hogy milyen nagyszerű, Badacsonnyal versenyre kelő borok készíthetők innen.

 

Óvakodjon az állatcimkés boroktól!

 

A Balaton felvidék ezerarcúságát mutatja be borászatunk Hattyúdal furmintja, amit meszes-agyagos területről készítettünk. Ez a bor egy egyenes, tiszta ízű furmint, az agyagtalaj által adott bujasággal, amelyben sikerült eltalálni a (közel) tökéletes egyensúlyt a fa, a maradékcukor, az alkohol és a fajtajelleges zamat között. A két bor akár 300 kilométerre is készülhetett volna egymástól, de nem, mindössze két kilométerre van az egyik szőlő a másiktól. 

 

Társulásunk részese Krisztián, a napszámos csapatom vezetője is, aki saját jogon is művel szőlőt. Ő a beccei területéről készített olaszrizlinget. Ez a rizling kb. 100 méterre van a Hattyúdal furmint termőhelyétől. Itt az "azonos termőhelyen eltérő fajta" játékot lehet bemutatni: a rizling lényegesen illatosabb, nagyon jó zamatú bor - mindkettő kiváló bor de mégis, eltérő ízlést szolgál ki. Krisztián átlépett a saját árnyékán, mert a korábbi paraszti bor helyett a modern pincetechnikát választotta, és bőven kifizetődő lett az eredménye. Állítom, kevés olyan olaszrizling van a környéken, ami megközelíti ennek a bornak a színvonalát.

 

A 80-as évek ízlésvilágát tükröző TSZ címke modern bort rejt!

 

"A kombinált szövetkezeti és termelési rendszer a kialakításának is egy "prototípus" létrehozásával kell kezdődnie, ahol a kezdeti nehézségeken kis méretben (4-5 gazda társulása) lehet úrrá lenni. A termék magasabb előállítási költségét (konténerbe szedett szőlő helyett palackozott bor) és az termelési rendszer szervezetének működését meg kell finanszírozni, a piacra jutáshoz pedig már kiépített kapcsolatok kellenek. A rendszer beindításához, mint minden projectben az elkötelezettségre van a legnagyobb szükség. A befektető elkötelezettsége a minőségi bor széles körben való elterjesztésére való törekvést, míg a termelő esetében ez a korábbi beidegződésekkel való szakítást, a kézi munkák elvégzésének elfogadását jelenti." (Gondolatok borozás közben, 2012)

 

A kialakuló társulásunkhoz olyan emberek csatlakoznak, akiknek van szőlőjük, ennek művelésében szakértelemre van szükségük, ezt belátják és igénybe veszik a szaktudást - míg ők fedezik a szőlőjük megművelésének költségét. Ami fontos: nem fogadunk be magunk közé olyan tagokat, akik nem az általunk favorizált minőségi termék előállítására törekszenek. Egyelőre nem határoztuk meg pontosan a művelési módot, de akiknek mi műveljük a területét, ott egyen-rendszert használunk. Ez segíti a gépesítést, így minden szőlőben el tudunk mozogni a 250 cm széles technológiánkkal. Folyamatosan bővül az együttműködésünk a beszerzés terén (üveg, permetezőszer), és evidens a borászati együttműködés is. Nagyon fura, és tényleg csak a "senki sem lehet próféta a saját hazájában" elvvel tudom magyarázni, de szövetségeseink (Krisztián kivételével) kizárólag bebírók, azaz a nem tősgyökeres helyi lakosok.

 

Az együttműködés egyik eredménye egy, a Madaras pince által készített Merlot-Cabernet Sauvignon vörösbor, amelyik számomra igazolja azt, hogy a Balaton éppúgy vörösboros vidék, mint amennyire fehérboros. Ha a "vörösboros vidékek" között kellene letennem a garast, a Mátra-Szekszárd-Villány-Eger-Sopron pentagonból nem tudok jó szívvel dönteni Mátra és Villány között. János bora megmutatta, hogy nem is kell: valami egészen pazar hibridet állított elő dörgicsei szőlőből.

 

Sokféle bort tudunk így kínálni, de nem ragadunk le egy fajtánál. Most, hogy a barátok már kaphatnak a saját első, igazi, forgalomba hozható boraimból, imádom, ahogy mindenkinek más és más bor tetszik: egyiknek az illatosabb, másiknak az egyenes furmint, megint másnak az "oldschool" rozé, és van, akit az édes küvé ejt rabul. Többféle fajta, többféle érettségben szüretelve, többféle talajről. Annyi pozitív visszajelzést kaptam, ami tényleg nagyon megható volt. Tizenöt évig gürcöltem ezért - és úgy néz ki, hogy (legalább részben) igazam van. A Balaton, sőt, még Dörgicse is: ezerízű. Ezért neveztük el így a társulásunkat. 

2020.05.22. 21:57

Hordótisztítás profi módon

Ennek a blognak az egyik első bejegyzése arról szólt hogy hogyan kell kimosni a hordókat. Ez a hagyományos paraszti technológia leírása, ami a forrázáson alapul: ha egy hordóba forró vizet öntünk, majd meghengergetjük, akkor a felszabaduló gőz kilövi a dugót. Ha a dugót gyorsan újra visszadugjuk, akkor a lehűlő hordóban a gáz térfogata csökken, és vákuum alakul ki - és ez a vákuum kiszippantja a hordó repedéseiből az ott megtelepedett baktériumokat, gombákat, és üledékanyagokat. Ezt lehet kombinálni lúgos és savas fürdőztetéssel, főleg váltogatva, mert ezt a tortúrát már nincs élőlény, ami el tudná viselni. És ha a hordóban nincsenek migráns egysejtűek, akkor örül a gazda.

tovább »
2020.05.15. 20:40

Jóvanazúgy!

Sose volt még olyan jó hasonlatom, mint amikor a szőlészkedést ahhoz hasonlítottam, mintha derékig érő zselében kellene felfelé futni egy hegyre, erős ellenszélben.

 

Egyrészt ott vannak azok a munkafolyamatok, amiket sohasem csináltam még. Még tavaly is úgy küldtem mintát egy kóstolóra, hogy csak egy "S" betű jelezte a palackon, hogy Sárfehérről van szó. Szóval a címkegyártás idén felkerült a teendők közé - nem akármilyen próbatétel elé állítva bennünket, mert teljesen járatlanok vagyunk ezen a téren. A borászunk ajánlott egy vállalkozót, Kőműves Tamást, aki nemcsak megtervezte a címkét, de a nyomdai előkészítést is megoldotta helyettünk. Az első ötleteink dermesztően rosszak voltak, míg végül visszanyúltunk az egyik első borunk saját magunk nyomtatta címkéjéhez, az Enikő küvéhez (ha jól emlékszem, összesen ez a két címke készült egy esküvői ajándékra). Évekkel később - ugyancsak két példányban - felcímkéztük a feleségem vizsgaborát, ott azt találtam ki, hogy egy ecsetfestés legyen a név alatt a boron. Tamásnak ennyi infó állt rendelkezésére, és mivel sok címkét készített már, pontosan tudta, hogy milyen adatokat, jelölést kell a lényegi részeken kívül megjeleníteni. És még csak ekkor jött a java. Tamás domborlakkot ajánlott, amiről nem tudtuk, hogy mi fán terem, és azt találta ki, hogy az aranymalacot aranyfóliából tesszük a lakk tetejébe. El kellett mennünk a nyomdába is, ahol papírt választottunk. Sok balatoni borász használja azt a szép, vastag fehér papírt, ami nekünk is megtetszett, de más méretben, mint ahogy mi szerettünk volna. Mert akkora méretben csak akkor lehetett használni, ha legyártattunk egy szerszámot (stanc) ami pont az általunk vágyott méretre vágja a papírt. 

 

Ez így szép, nincs mese.

tovább »
2020.04.07. 10:55

Gyenge eredésű szőlők gatyába rázása

Körbejártam a szőlőket és összeírtam, hogy mi mindent kell tenni a napszámos csapatnak a következő hetekben. Jó sok feladat van, mivel nem csak a saját szőlőkben dolgozunk, hanem felvállaltunk néhány szőlőt bérmunkába is. A tavalyi nem klasszikus szőlőnevelő év volt - különösen nem akkor, ha megcsúszott a telepítés. Több területen telepítettünk, és csúnyán meg is csúsztunk a telepítéssel, részben mindenféle földmérési gondok miatt, részben azért, mert az oltványok nem érkeztek meg időben. Amikor minden együtt állt a telepítéshez - attól kezdve lényegében nem volt eső. Hiába öntöztük meg a szőlőket hidrofúróval, az őszi telepítéshez képest ingyen gyér vesszőhozam lett - és sok tőke meg sem indult, vagy annyira gyenge hajtást hozott, hogy idén már megmetszeni sem lehetett. Az ilyen szőlők rendbe tételére a következőket találtam ki:

 

itt egy lyuk - sajnáljuk!

tovább »
2020.03.16. 19:37

Elszabadítottuk a vadállatokat

A Biocont nevű céggel évek óta bajban voltam. Többször beszéltem olyan emberrel, aki látott olyat, aki ismerte egyik vagy másik munkatársukat, de évekig nem sikerült eleven képviselőjükkel találkoznom. Aztán tavaly felcsillant a reménysugár, valahogy elértem egyik ott "dolgozó" embert, aki olyan mértékben bizonyult inkompetensnek, hogy végleg leírtam ezt a bagázst. Az idei növényvédelmi tanfolyamot nem csak én, hanem Balázs is elvégezte, akit egy Biocontnál dolgozó oktató vezetett be a növényvédelem rejtelmeibe - és el is hozta nekem az illető névjegykártyáját. Mivel utoljára Pataki Attis is beszélt arról a tévében, hogy amikor egyszer elrabolták az UFÓk, akkor a csészealjat egy Biocont logós pólóban vezette egy űrlény, meg kellett győződnöm arról, hogy evilágiak vagy földönkívüliek alkotják ezt a céget, ezért a telefonbeszélgetést így kezdtem: "Jó napot kívánok, meg tudja mondani, melyik a földkerekség legnépszerűbb üdítőitala?" Rövid értetlenkedés után megkaptam a helyes választ (tényleg! :DDDD) és így végre a tárgyra térhettünk: a ragadozó atkák beszerzésére. Most már van jó kapcsolattartóm, aki kedves és korrekt, amilyennek egy területi képviselőnek lennie kell, így végre be tudtam szerezni az élő ragadozó atka populációt.

 

Ilyen filclapokon érkeznek az atkák

 

tovább »
2020.03.01. 11:51

Facebook

Utolsó kommentek

  • corvikon01: Remek írás. Magam is nagy borkedvelő vagyok. Ha van időd, kérlek nézz szét az oldalamon (most indu... (2020.05.23. 14:05) Ezerízű Dörgicse
  • colloid: @csite: Lehet igazad van, nem értek hozzá ennyire. Nekünk dongát, abroncsot cserélt (elég régi hor... (2020.05.19. 11:56) Hordótisztítás profi módon
  • RAMBO: @colloid: meg tudod adni a tótvázsonyi kádár kontaktját? (2020.05.19. 11:25) Hordótisztítás profi módon
  • csite: Szerintem válasszuk szét a javít, vagy újrapörkölést. Javítani minden kádár javít. Amit szeretnét... (2020.05.19. 09:56) Hordótisztítás profi módon
  • colloid: @csite: Miért nem ajánlotta a kádár? @RAMBO: Tótvázsonyban van kádár aki javít. (Új vagyok itt, b... (2020.05.19. 02:03) Hordótisztítás profi módon
  • Utolsó 20

A szerző

Pályaelhagyó agrármérnökként vettem egy szőlőt abban a dűlőben, ahol a dédapámnak, nagyapámnak is volt. A családi legendárium szerint a borfelvásárló mindig a dédapámnál kezdte a vásárlást, mert neki volt a faluban a legjobb bora. A név kötelez: a legjobb Balaton-felvidéki bort akarom csinálni.