2022
Már csak megszokásból írok egy évértékelőt erre a blogra - nem olvasnak már ilyen hosszú bejegyzéseket az emberek. Valahogy a borászkodás is "kiment a divatból", ami azt jelenti, hogy nincs már az az izgalmas pezsgés, ami az ezredfordulón volt. A kultúráról rohamos ütemben szokik le az ország - beleértve a borkultúrát is. A covid utáni gazdasági visszaesés rengeteg éttermet kivégzett, a gáz és a villany árának emelkedése egyre kevesebb embernek teszi lehetővé a megmaradt éttermek látogatását. Pár hete jártam egy szállodában Esztergom környékén, aztán egy másikban Balatonfüreden - mindkét helyen ugyanaz az unalmas, nemcsak a helyi termelőket, de a jó ízlést is nélkülöző egyen-itallapok voltak, úgyhogy elballagtam a Lidl-be egy középkategóriás olasz borért.
Furmint Február 2022 - a színfalak mögött
Mostanában nagyon felvitte az isten a dolgunkat, mert már a második egymást követő héten volt a pincénk hivatalos valami olyan eseményre, ahová nagyon szerettem volna eljutni. A történet úgy kezdődött, hogy két éve a Káli Kövek Borászat tulajdonosa, Szabó Gyula vett tőlem furmint szőlőt, aztán a rákövetkező évben többet vett, és úgy gondolta, jó ötlet engem is meghívni, és összekóstolni, hogy mit mutatnak az ugyanott termő szőlőkből más feldolgozási eljárással készített borok. Így kerültem be a szakmai napra meghívottak körébe, a mesterkurzusra és a sétáló kóstolóra.
 |
| Szabó Gyula magához ragadja a szót |
Borjour Magnum 2022 - immár kiállítóként
Pár héttel ezelőtt levelet hozott az outlook, hogy van pár üres hely a Borjour Magnum rendezvényen, és ha jó ütemben jelentkezünk, akkor biztosítanak nekünk egy helyet a kiállítók között. Sok-sok évvel ezelőtt voltam ilyen rendezvényen, akkoriban mint bor iránt érdeklődő fogyasztó, és kellemes emlékek maradtak bennem, úgyhogy (kicsit megilletődötten) igent mondtunk a meghívásra. A rendezvény előtti hét elején meg is érkezett a pontos instrukció arról, hogy hová kell mennünk, mennyi bort kell vinnünk. Azt viszont nem tudtam, hogy a helykiosztás hogyan történik, és azon tanakodva indultunk el Nórival a rendezvényre, hogy vajon csak egy eldugott sarokban lesz helyünk, vagy előre kijelölt asztaloknál fogunk helyet foglalni.
 |
| Az első csoport |
Forraltbor verseny Balatonakaliban
Egyik kedvenc sorozatom a River Cottage (mind az eredeti angol, mind az ausztrál), ahol a helyi gazdák minden közösségi alkalmat megragadnak arra, hogy bemutassák terményeiket. Különösen Angliában van nagy hagyománya az efféle falusi termék versenyeknek, ahol a legfinomabb csokitortáktól a legnagyobb répákon keresztül a legszebb birkák kategóriájáig mindenben összemérik tudásukat a termelők. A sorozat általános forgatókönyve, hogy messziről jött emberek (magyarul: gyüttmentek) elkészítik a saját receptjeiket, amelyek olyan mértékben lógnak ki a helyi ízlésből, hogy (spoiler alert!) a csúfos kudarc elkerülhetetlen.
 |
| Áki várja az első vendéget |
Pallagi Ferenc: Tokaji keserű
A kocsiban fogható rádióadások megszűntetése és a rövidhullámú tartalom lebutítása elhozta a podcastok előretörését: lényegében csak ilyesmit hallgatok, ha egyedül utazom. (Ha a fiam is velem van, akkor jobbára zenét - azt is a Spotify-ról.) Az egyik ilyen podcastban szerepelt Pallagi Ferenc, akivel a tokaji borvidékről írott könyve apropóján beszélgetett Új Péter. Az interjú érdekes volt, így a Jézuska meg is hozta a Tokaji keserű c. könyvet.
 |
A szerző
- Pályaelhagyó agrármérnökként vettem egy szőlőt abban a dűlőben, ahol a dédapámnak, nagyapámnak is volt. A családi legendárium szerint a borfelvásárló mindig a dédapámnál kezdte a vásárlást, mert neki volt a faluban a legjobb bora. A név kötelez: a legjobb Balaton-felvidéki bort akarom csinálni.
Utolsó kommentek